„Abban az időben amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot várok és nem áldozatot!« Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket” (Mt 9,9-13).
„Eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt.”
A fenti történet e mondatát nagyon könnyű félreérteni, és nagyon divatos ma az Egyházban félre értelmezni. Jézus, tanítványai, a vámosok és bűnösök egy asztalnál ülnek, együtt étkeznek. Vajon ez a mondat azt üzeni-e nekünk, hogy Jézusnak nincs problémája a bűnnel, s Jézusért a világot otthagyó tanítványok együvé tartoznak azokkal, akik még a világ szerint élnek? Sőt együtt étkeznek, azaz a legszentebb lakomában, a szentáldozásban is egy családdá válnak ? Ha rosszul értjük, illetve, ha nem tisztán értelmezik nekünk e mondatokat, ezt az üzenetet is közvetítheti.
Szokás ma az Isten parancsai szerint tisztán élő katolikusokat azzal vádolni, hogy nem akarnak egy templomban ülni a vámosokkal és bűnösökkel, mint egykor Jézus és tanítványai. Jobbnak, különbnek, tökéletesebbnek tartják magukat a „vámosoknál és bűnösöknél.”
A kérdés viszont az, ki mit ért vámos és bűnös alatt.
A liberális egyház, aki az utóbbi évtizedekben inkább igyekezett a világ tetszésének élni, mintsem Krisztusnak, egyre inkább és egyre láthatóbban arra törekszik, hogy a tiszta és Isten parancsai szerint élő hívekkel elfogadtassa, hogy az igazi „vámosoknak és bűnösöknek” is van helye az Egyházban. Teszi ezt éppen a fenti mondatra is hivatkozva: Jézus és tanítványai is egy asztalnál ültek velük.
De kik azok a vámosok és bűnösök, akik a fenti történetben szerepelnek? Máté a vámszedő, aki miután Jézus tanítványa lesz, felhagy régi bűnös életével. A házasságtörő nő, akik miután Jézussal találkozik, megbánja és elhagyja bűneit, s más egyéb halálos bűnben lévők, akik miután találkoznak Jézussal, életük megváltoztatására vágynak. Mert mindig ez kell történjen, mikor a „vámos és bűnös” találkozik a szent és tiszta Krisztussal: Nem vagyok méltó hozzád Uram, de irgalmadban bízva egy új és tiszta életet szeretnék kezdeni.
A liberális Egyház erről a momentumról nem beszél, mondanivalóját ügyesen csűri-csavarja úgy, hogy a bűnös azt hiheti, nem is gazán kell megváltozni, hiszen Jézus és az Egyház így is elfogadja őt.
Helytelen tehát úgy feltüntetni Krisztus Egyházát, hogy vannak a tökéletesek, akik kicsit felsőbbrendűnek képzelik magukat, és vannak a kissé botladozóbb „vámosok és bűnösök”, akiket Krisztus ugyan befogad, de a tökéleteseknek ez nem tetszik.
Igazából a fenti történetben nem erről van szó, mert mindenki, aki Jézussal egy asztalnál ül, már részesült Jézusnak az emberi életet megváltoztató irgalmában. Ki régebben, ki újonnan, de mindannyian egy nyáj. Bár mind bűnösök, de ezt nem egy elfogadható normának tartják, hanem az Úr tanítása szerint törekednek a keresztény élet tökéletességének megvalósítására. Jézus ugyanis azt mondta: „Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48).
Amikor valaki az Egyházban azt mondja, nem baj, ha bűnös vagy, Jézus így is elfogad és szeret, elveszi a lehetőséget tőled, hogy a tökéletesség útjára lépj. Ha így is jó vagy, akkor minek is küzdenél?
Lássuk meg tehát azt, hogy tévúton igazából az jár, aki azt gondolja, hogy Jézus Egyházába akárki és akárhogyan jöhet a változás mindenféle igénye nélkül, hiszen ez a látásmód gondolja igazán Jézust a bűnösök barátjának. Pedig Jézus valójában nem a bűnösök barátja.
Ugyanakkor méltatlanul éri a kritika azokat a tiszta életet élő katolikusokat, akik szóvá teszik, hogy az Egyházba való belépéskor illene a világnak kissé megváltoznia, „megtérnie.” Ez nem felsőbbrendűségi érzés, és nem a másik ember elítélése, csupán meglátása annak, ki méltó Krisztushoz.
Vegyük észre, hogy mennyire torz és káros az igazságnak eme megfordítása a liberális egyházi gondolkodók által, mert valójában a Krisztus szerint élő embert ítéli el, miközben előnyt ad a parancsokat nem követő bűnös ember számára.
Ne gondoljuk tehát, hogy semmit nem kell tennünk ahhoz, hogy az Egyház teljes értékű tagjai legyünk. A bűnbánat és a tökéletesség útjára már itt a Földön rá kell lépnünk, mert ha előbb nem, az isteni ítélőszék előtt szembesülünk azzal, hogy Krisztushoz valóban csak a tökéletesen tiszták tartozhatnak. A mennyországban ugyanis már nincsenek vámosok és bűnösök, csak szentek és tökéletesek.
Jézus azt mondja: „Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok (Jn 15,14). Jézus fő parancsa a szeretet parancsa, de több helyen hangsúlyozza, hogy a Tízparancsolat sem veszítette érvényét. Ha a szeretetet gyakoroljuk, de a Tízparancsolatot nem tartjuk be, nem tartottuk meg Jézus minden parancsát.
Jézus sem itt a Földön sem a mennyben nem barátja a „vámosoknak és bűnösöknek”. Ő azért jött, hogy megváltó műve által eljuttasson minket a tökéletes tisztaságra.
Ennek megvalósítására pedig egy egész emberi élet kaptunk!
A katolikus Egyháznak a befogadó szemléleten kívül ezt is hangsúlyoznia kellene, máskülönben a kétértelmű beszéddel sokakat súlyos tévedésbe sodorhat.