MÁRIÁS PAPI MOZGALOM
-bevezetés-
Üdvözlégy Mária 2021. január 1. – Mária Istenanya
Máriás Papi Mozgalom kedves tagjai
Több hónapja élünk meg egy új és előre nem látott helyzetet úgy, mint az egészségi nehézségeken keresztül, de még jobban mint a lelki nehézségeken keresztül, melyekkel találkozunk. Elkezdtük a 2020-as évet a megszokott, szép és erős akarattal, hogy megéljük és terjesztjük Édesanyánk művét az ima Cönákulumokon keresztül, lelki napokon, lelkigyakorlatokon keresztül. Tavaszra majdnem minden beprogramozott Cönákulumot Európa szerte elhalasztottunk, vagy eltöröltünk, és a világ többi részén ugyanilyen nehéz volt, sőt sajnos sok helyen a korlátozottságok kis idő múlva újra kezdődtek, miután újra lehetett közösen imádkozni a templomban.
Bátran és határozottan, a nehézségek és bizonytalanságok ellenére, megtartottuk a Nemzetközi Lelkigyakorlatokat a papok számára Collevalenzaban június 20-27-ig egy püspök és 25 pap jelenlétében, egyes papok külföldről is eljutottak igen nagy nehézségek árán. A kegyelem szép időszaka volt. Érezhető volt a megszokott 150-200 résztvevőnek a hiánya, de minden ugyanúgy folyt és erős lelki egységben az MPM minden tagjával világszerte. Ez nagyon fontos: amikor egy Cönákulumot tartunk, ha ketten vagy kétszázan vagyunk, nem vagyunk soha egyedül az imában, hanem voltaképpen egyesülve vagyunk lelkileg az MPM világ bármely részén élő minden tagjával. Valójában a Szeplőtelen Szívének tett Felajánlásában a Szűzanya nekünk többes számban beszél: bennünket egyesítve és annak tudatában lévőnek akar, hogy minden nap működjünk, és haladjunk együtt az MPM minden tagjával az Ő Szeplőtelen Szívének diadaláért.
A jelenlegi nehézségekben, melyekkel találkozunk és a változásokkal, megszületett és növekedett erősen a vágy, hogy találkozzanak a Cönákulumban használva az internetes összeköttetést. Így alakultak a mindennapi Cönákulumok a személyek között, akik egymástól nagyon messze laknak, még különböző országokból is. Nagyon jó, mert minél több Cönákulumot kell tartanunk! Köszönet Istennek és a Szűzanyának, ezért hogy növekszik a vágy az Ima Cönákulumok után országos szinten, nemzetközi szinten vagy nyelvcsoportok között: ezen a módon is segítsük egymást, hogy együtt járjunk Ővele. Vannak Cönákulumok papok számára, a fiatalok és gyermekek számára, nemzetközi, Kontinensközi és más Cönákulumok.
Azonban a jóban is jelen lehet a gonosz kísértése, aki tönkre akar tenni mindent. Itt fennállhat a kockázata a megszokásnak, hogy odahaza imádkozzunk és többé nem a templomban, ahol az Oltáriszentség vár bennünket, avagy hogy Cönákulumokat tartsunk távolból, mintsem személyesen találkozzunk másokkal… Amikor lehetséges, mindig szükséges személyesen találkozni. Interneten összekötve csak akkor tarthatunk, amikor valóban akadályozva vagyunk, hogy találkozhassunk a távolság miatt, vagy egészségi okok miatt vagy más igazán komoly okok miatt. Tehát fontos és szükséges, hogy ezek az interneten folyó Cönákulumok ne függesszék fel a fizikai jelenléttel („in presenza”) megtartott Cönákulumokat. Amikor fizikailag (jelen vagyunk): az az internetes jelenléthez képest eggyel több kegyelem, melyet elfogadunk hálásan az égi Édesanyánk számára, és azok számára, akik szervezik Őérte az ilyen személyes jelenléttel megtartott Cönákulumokat. Ezek a jelenlegi nehézségek nem dobhatnak vissza bennünket, ellenkezőleg – haladjunk előre. Ne szüntessük meg a Cönákulumokat, vagy ne változtassuk meg a formáját, és nem adjunk hozzá semmit.
Tudom, hogy egyes országokban sikerült megtartani egyes lelkigyakorlatot a Papok és a Laikusok számára: ez egy kegyelem a résztvevőknek és – ismétlem – az MPM-nek és az Egyháznak, akinek a gyermekei vagyunk, és akiért élünk és imádkozunk. A jelenlegi nehézségek ellenére kegyelem volt, hogy részt vehettem számos Cönákulumon Olaszországban és külföldön is, Portugáliában, Mexikóban, Dominikai Köztársaságban és az Amerikai Egyesült Államokban.
A Nemzetközi Lelkigyakorlatok Papok számára Collevalenzaban 2021. június 27-július 3-ig lesznek. Meg fogunk emlékezni kedves Stefano Gobbi atya Mennybe távozásának a tízedik évfordulójáról, ami 2011. június 29-én történt. Reméljük teljes szívből, hogy teljes létszámban vehetünk részt újra az egész világból. Megkérem a laikusokat, hívják a papjaikat, hogy részt vegyenek, és ha szükséges, segítsék őket valami módon. Nagyon elégedett vagyok, hogy a világ különböző részeiben a MPM lelkigyakorlatait utólagosan sikerült megtartani. Aki nem vehet részt Collevalenzában, legalább vegyen részt a helyi országos, illetve területi Lelkigyakorlatokon, ne hagyjátok elmúlni a folytonos Cönákulum e kegyelmét. Collevalenzai Lelkigyakorlatokról információkat P. Florio Quercia-tól kérhettek, via del Ronco 12 (Padri Gesuiti), 34.133 Trieste, Italia, e-mail: querciaflorio@tiscali.it, tel: (+39) 333-63-222-48.
Távolabbra tekintve: kezdjük el az előkészületet a 2022-es Lelkigyakorlatokra, melyek Fatimában lesznek az MPM keletkezésének 50. évfordulója alkalmából. Előreláthatólag lelkigyakorlatok lesznek a papok számára, amik lelki napok a laikusok számára, 2022. június 26-július 3-ig tervezve. Az ősz folyamán kezdődik az első feliratkozás, hogy mindenki számára foglalhassunk helyet.
A területi és a nemzeti Cönákulumokat kezdjük programozni, amikor a körülmények ezt megengedik, ennél fogva folytassuk a helyi és családi kis Cönákulumainkat.
Kérek tőletek imát, hogy Nazareno Lanciotti Boldoggá avatási eljárása, amit a mostani problémák lelassítottak, mehessen a jó célja felé minél hamarabb. Stefano Gobbi atya Boldoggá Avatásának folyamatát illetően újra kérem, küldjétek el a saját tanúságtételeteket róla, hogy minél hamarább azt is beadhassuk.
MÁRIÁS PAPI MOZGALOM
-elmélkedés-
Üdvözlégy Mária 2021. január 1. – Mária Istenanya
Máris Papi Mozgalom kedves tagjai
Kedves Stefano Gobbi atya az egyik nap megmagyarázta: „1972. május 8-án Fatimában jártam a jelenések kápolnájánál, és ott a Szűzanya megmutatta nekem, hogy lassan belépünk az időbe, melyet Ő előre megmondott 1917-ben, mely nagy krízis ideje lesz az emberiség és az Egyház számára. Mária ezt a „megtisztulás krízisének” nevezte, és ezeket az időket „nagy zűrzavar idejének”. És akik legjobban ki voltak téve a veszélynek, tudjátok-e, kik voltak? A fiai, akiket legjobban szeret… az ő papjai!” A Szűzanya életre keltette a Máriás Papi Mozgalmat, hogy meghívja a papokat, hogy ajánlják fel magukat az Ő Szeplőtelen Szívének. Így az önfelajánlás által Őbenne védve vannak. Így segíthetik az egész Egyházat, hogy átjusson a megpróbáltatás időszakán egészen a Szeplőtelen Szívnek a diadaláig.
Mindig tudtuk, hogy ez a próbatétel el fog jönni és ismerjük a lelki aspektusait, de nem a részleteit, amivel kifejlődik. A múlt évi körlevélben nektek felajánlottam, hogy elmélkedjetek az Egyházban már jelen lévő Zűrzavaron és Megtisztuláson. „Az Úr megengedi, hogy az Egyházban napfényre kerüljenek a hittani problémák, a rejtett vagy eltusolt „lelki betegségek”, az álarcok, a kifordított tervek, hogy megváltoztassák az Egyházat, hogy megváltoztassák a törvények, a szentségek, az erények megélését, úgy, hogy megtisztulás által újra felragyogjon az Egyházban az életszentség, amit a Szeplőtelen újra a legszentebb Szentháromság dicsőítésére ajándékoz. Az Egyház megtisztítása egy folyamat, egy megtisztulás, amire szükség van.”
A Szűzanya rábízza a mi hűségünkre ennek a megtisztulásnak az útját: amennyiben jobban éljük a Szeplőtelen Szívének tett Felajánlást, annál hamarabb beteljesedik az Ő Diadala, ami egybe esik Jézus diadalával a szívekben és a lelkekben, az egyének és a népek életében (lásd 1979. június 14.). A Szeplőtelen Szívének tett Felajánlásunk segít minket megélni, hogy mind inkább az Egyházban gyökerezzünk. A Felajánlásunk aktusában segít minket imádkozni: „Mindenekfölött egyesülni kívánunk a Szentatyával, a hierarchiával (…), hogy így védőbástya legyünk a széthúzás mozgalma ellen, amely a Tanítótekintély ellen támad, és alapjaiban fenyegeti az Egyházat.” „Védőbástyának” lenni a felajánlásnak az egyik gyümölcse, de az MPM tagjaitól kért feladat is. Amennyiben a védőbástya nem elég erős, az alapok megrendülnek. A felelősség nemcsak azoké, akiknek meg kell azokat védeni, hanem magának a védőbástyának is, ami mi vagyunk. 1979-ben a Szűzanya nekünk elmagyarázta a megtisztulás idejének a négy jelét: a Zűrzavart, a Fegyelmezetlenséget, a Széthúzást, az Üldözést. Ezek az Egyház tagjaira akarnak lesújtani, a keresztény élet alapjait szétzúzni úgy, hogy ne támaszkodjanak többé a sziklára, ami őket szilárdan tartja, aki maga Krisztus. Többször az a benyomásunk, hogy ez a szétzúzás folyamatban van, és ezért élnünk kell mind jobban a második kötelességünket: imádkozni a Pápáért, akinek isteni kötelessége megerősíteni bennünket a hitben (lásd Lk 22, 31-32), és megvédeni a Tanítóhivatalt, hogy ne sodródjunk a sok változás felé, melyek az Evangéliummal ellentétesek (lásd Jn 21,15-17).
Néha úgy gondoljuk, hogy a veszélyek, melyek rombolják az alapokat, könnyedén felismerhetőek, de nem mindig van így. Megszoktuk, hogy a nehézségeket csak az emberi aspektusukban lássuk, de meg kell tanulnunk olvasni az eseményeket, a 2020-as évet is abban a fényben, amit a Szűzanya mond nekünk a Kék Könyvben található üzeneteiben. Ő tanít minket, hogy éljünk az Ő Szeplőtelen Szíve életszentségének a világosságában, Ő – a napba öltözött Asszony – megvilágít minket ott, ahol a szív és az elme sötétségben maradna, és megtanít, hogy védőbástya legyünk, és hogy lássuk minden rossznak az eredetét: magát a gonoszt, akit Ő „ellenségének” nevez, az ördögöt. Az ördög célja elvenni tőlünk az isteni Kegyelmet, hogy hozzászokjunk az Isten nélküli élethez. Minden rosszban az ellenség vakokká akar bennünket tenni, és meg akar bennünket akadályozni, hogy megláthassuk a lelki veszélyeket, melyeket elrejt, lelki betegekké akar tenni bennünket, el akarja felejtetni velünk, hogy az igazi gyógyszer maga az Úr Jézus. Ő, a feltámadott az, aki minket az ellenségtől megszabadít. És csak Vele lehetséges, hogy minden rossz átalakulhasson győzelemmé és kegyelemmé, az üdvösség Keresztjévé, míg Nélküle sötétség van.
2020-ban megjelent az új vírus váratlan szenvedéssel együtt. Az egész világra lesújtott, nagy szenvedéseket okozva oly sok személy számára, oly sok gyásszal, sok egyedülléttel, rengeteg gazdasági és szociális problémával, sok korlátozottsággal a mindennapi élet területén. Ezek a korlátozások érintették annak a lehetőségét is, hogy szabadon éljük a saját hitünket, és szabadon kaphassuk a szentségeket. Az emlékek, amik szomorúnak megmarad a történelemben, sok helyen a bezárt templomok, majdnem az egész világon, beleértve a nagy zarándokhelyeket és a szent helyeket.
Engedjétek meg nekem kimondani, hogy sok hosszú sötétséget éltünk meg 2020-ban… nem állok meg az emberi szenvedések sötétségénél, hanem a lelki sötétségnél, mely ebben az évben különböző módon nyilvánult meg, például:
- oly sok templom bezárásának a sötétsége, míg az üzleteket rendszeresen látogatták, és nyitva tartották: így sok személy azt hitte, hogy a templomok – legtöbbször majdnem üresen – veszélyes helyek lehetnek az egészségre, és lassan-lassan megszokták a gondolatot, hogy az, amit a templomban megélünk az ima és különösen a Szentmise kevésbé fontos, mint a napi bevásárlás;
- a sötétség és az üresség, ami az Oltáriszentséget körülvette. Az „óvatosság” nevében hosszabb ideje az Oltáriszentség nélkül, az Úr Jézus megváltói áldozata nélkül élnek, mintha az Üdvösség Szentsége nem lenne szükséges az örök üdvösségünk számára, ellenkezőleg szükséges lenne lemondani arról, hogy a mi földi életünket megmentsük, és a lelki áldozást úgy tartották, mintha az bőségesen elég lenne. Így növekedett a lelki élet sötétsége, melybe sokan beleestek: majdnem egy éve sokan távol maradnak a szentségektől és többé már nem is érzik a szükségét! Sokan gondolják alaptalanul, mintha az Egyház azt tanítaná, hogy lehet a TV előtt imádkozni anélkül, hogy szükség lenne az Egyházban Szentmisére jönni és Szentáldozáshoz járulni.
- A sötétség, amivel megalázták a Szentmisét, amit majdnem csak a személyek közötti találkozó alkalmának tartanának (tehát veszélyesnek az egészség számára). Ennél fogva le lehetne mondani a Szentmisét és az Oltáriszentséget, mivel majd újra találkozhatunk a veszélyes időszak után… Azonban az Egyház úgy mutatja be a Szentmisét, mint Isten Fia Áldozatának az emlékét, vagyis hogy Tőle kapjuk az üdvösséget, az Oltáriszentség nélkül nem lenne remény az ember számára a földön, elhagyatva lenne, az Üdvözítő nélkül. A Szentmisét erősen megalázták, amikor mindenek fölött úgy tartották, hogy az csak „emberi találkozás” tehát „nem föltétlenül szükséges jó az embernek a nehézség idején, egy mellékes elem. Valójában a szentmise „az üdvösség isteni misztériuma”, tehát „nélkülözhetetlen valóság az ember számára, hogy legyőzze a nehézséget, vagyis a legfőbb jó, ami szükséges”.
Ez a sötétség valódi és jelen van. Van, aki ezt leleplezte és legyőzte, de ez a sötétség még mindig próbálja elhomályosítani a lelkek ragyogását és kioltani a Kegyelem fényét. Ez a sötétség a gonoszság és a zűrzavar kifejezése, amit el akarnak vetni az Egyházban. Ahogyan Jézus tanította, az ellenség, hogy összekavarjon, konkolyt vet, jobban mondva dolgokat, melyeket a jónak álcáz, de azok üresek és félrevezetők. A gonosz voltaképpen álcázza magát, elrejtőzik, elhiteti álnok módon, hogy jó dolgokat ajánl. Azonban aki megőrzi a Szentlelket, észreveszi, nem zavarodik össze és megvan a megvilágosítás, hogy ellenálljunk.
A Szűzanya ránk hagyott egy csodálatos Önfelajánlást, aminek minden szavát elmélkedjük át. A vége felé Ő emlékeztet minket, hogy a gonosz működik (voltaképpen mi mondjuk: „Tudatában vagyunk, hogy az ateizmus… stb.” hogy végre hajtsa a történelem leggonoszabb gyalázatát, behatolva az Isten Templomába, nem kímélve sok paptestvérünket sem”. Ennek a gyalázatnak a tárgya az Oltáriszentség és annak a kiszolgálói, a papok. A Szűzanya kifejezetten ezért jött, hogy megmentse a papokat úgy, hogy az Oltáriszentség továbbra is az emberiség Üdvösségének a Napja legyen. Ha a papok, bármilyen okból, látszólag jó okból nem védenék nyilvánosan az Oltáriszentség szükségességét, hanem helyette azt fogadnának el, ami pillanatnyilag „ésszerűen logikus”, ha csak „a jó célból” lenne is, ez jele lenne, hogy ez a gyalázat egy lépéssel előrébb jött. De milyen jó célból? Lehetne valami nagyobb a Szeretet csúcspontjánál, ami maga az Oltáriszentség? 2020-ban erről volt szó, olykor az ítélet és a megfontolás e nehézsége… Valójában senki nem élte meg ezeket a dolgokat, mint „ellentétes cselekedeteket” a Szentségek és a Szentmise felé, hanem sajnos ezeket elfogadták és támogatták, mint „szükséges tetteket rendkívüli helyzetekben”. Mindent a jó célért tettek. Mindennek volt látszata, ahogyan a konkoly is jónak tűnik, de üres és megtévesztő.
A Szűzanya, a Szentlélek jegyese, beszél nekünk isteni Fénnyel megvilágítva, és nekünk ajándékozza a Bölcsességet, aki az Üdvözítő Krisztus. Mi is csak így tehetünk egy fáradságos és finom megkülönböztetést.
Amikor odáig jutnak, hogy elhiszik, hogy „létezik egy jó”, amely a szeretet „hasznosabb” cselekedete az Oltáriszentségnél is az ember számára, pontosabban, amikor a szeretet csak a földi életre szűkül le, és nem foglalja magába a Kegyelmi életet. Ez az, amikor – például – azt gondolják, hogy a szeretet elnyomhassa a szentségeket a nélkül, hogy minden erővel keresnék, hogy biztosítsák a szentségeket a híveknek. És az ellenkezőre gondolnak: a szeretet nem ragaszkodik ahhoz, hogy keresse ezeket a lehetőségeket, akkor a szeretet olyan felforgatása előtt állnak, melyet lefokoznak egy nagylelkű szeretetre és nagy érzelmekre, mely akár evangéliuminak is tűnhet, de csak földies, a földi életre – létre – korlátozódik, de Remény nélküli” (card. J. Ratzinger, Istruzione su alcuni aspetti della Teologia della liberazione, 2004): az ember az üdvösségként ajánlja a saját útját Krisztus útja helyett… És így megsebzik az Oltáriszentséget „különösebb fájdalom nélkül”!
A Szűzanya figyelmeztetett bennünket az 1992. december 31-ei üzenetben, használva a nagyon erős szavakat, melyek Dániel prófétától származnak. „A szentmise áldozat a Kálvárián Jézus által felajánlott áldozatnak a megújítása és megjelenitése!!! Elfogadva a protestáns tanítást, azt mondják majd, hogy a szentmise nem áldozat, csupán a szent vacsora, vagyis annak az emléke, amit Jézus az Utolsó Vacsorán végbevitt. És így eltörlik majd a szentmise gyakorlatát. A szentmise áldozat mindennapi bemutatásának az eltörlése jelenti a gyalázatos szentségtörést, amit az Antikrisztus végbevisz” (1992. december 31. Dán 12,11) Nos, ebben az üzenetben Ő (a Szűzanya) állítja, hogy a szentmisét lefokozzák az isteni szintről az emberi szintre. Nem adja meg részleteiben, hogyan fog mindez végbemenni. Az Egyháznak van egy nagyon világos és csodálatos tanítása az Oltáriszentségről. Azonban sokan többé már nem úgy gondolnak a szentmisére, mint Jézus Áldozatára a Kálvárián, hanem mint egy vasárnapi találkozóra, hogy közösségben ünnepeljék a hitet. Ez a 2020-as év egy fajta lefokozása volt a Szentmisének, mivel valójában a Szentmisét úgy kezelték, mint egy nem szükséges és nem lényeges emberi találkozót, és nem, mint „találkozót az Isteni Megváltóval”. A tanítás csodálatos, a gyakorlat nagyon különböző… Ez már része a meggyalázásának, a szörnyű megszentségtelenítésnek, amiről beszél a Szűzanya.
Ebben az időben többet beszélnek a fizikai egészség védelméről, mint az örök üdvösségről, ami a bűn miatt veszélybe került. Nem akarjuk tagadni az élet védelmének a fontosságát. Most gyakran keresik a fertőtlenítőket, de nem keresik a gyóntatót. A Szűzanya emlékeztet bennünket, hogy a bűn valósága olyan nagy, hogy a Fiúistennek meg kellett szilárdítania az Egyházban az Ő megváltói Áldozatának az emlékét, hogy megörökítse az Ő jóvátételének és megváltásának az aktusát. „Istennek egyetemes és megújuló visszautasítására Jézus ismét az engesztelés végtelen elhivatottságával megújuló, aggódó imájával válaszol (…) A bűn és a gonoszság áradata ellen újból Isten igazi bárányának ártatlan vérét mutatják be az isteni igazságosság előtt, aki elveszi a világ minden bűnét” (1984. január 1.).
„Krisztus dicsőséges Országa egybeesik Jézus eucharisztikus uralmának diadalával. Mert egy megtisztult és megszentelt, a Szeretettől teljesen megújult világban Jézus kinyilvánítja magát, főleg eucharisztikus jelenlétének a misztériumában. Az Eucharisztia felszabadítja egész isteni erejét, és új nappá válik, amely fényes sugarait tükrözi a szívekbe és a lelkekbe, az egyének, a családok és a népek életébe, egyetlen tanulékony és szelíd aklot formálva mindenkiből, amelynek Jézus lesz az egyetlen Pásztora.
Az új Ég és az új Föld felé vezet titeket az Égi Édesanyátok, aki ma összegyűjt benneteket a világ minden részéből, hogy az érkező Úr fogadására készítsen fel titeket.” (1993. november 21.) (2 Pét 3, 1-13!)
Az Oltáriszentség vagyis a SZENTMISE bemutatása nélkül a keresztény meg van fosztva a megváltás kincsétől, és a Papok identitása és az elsődleges szolgálatuk kiüresedetté válik: mert az Oltáriszentség szolgái a szentség szolgái. Az Oltáriszentség létrehozza és megszenteli az Egyházat (Krisztus Misztikus Teste!) és táplálja azt, hogy önmaga legyen, minden keresztényt tápláljon és megszenteljen az Oltáriszentség által, felkínálva az üdvösséget az emberiségnek.
„Bensőleg éljétek át a szentmise áldozatot az életben és bemutatása pillanatában. Főleg az oltárnál válik mindegyiktek a megfeszített Jézushoz hasonlóvá.” (1978. február 11.).
„Arra vagytok hivatva, hogy mindinkább az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus apostolaivá és új vértanúivá váljatok. Ezért erősödnie kell engeszteléseteknek, imádásotoknak és jámborságotoknak. Jézus eucharisztikus Szíve nagy dolgokat fog művelni mindannyiótokban.” (1978. július 13.).
„Én magam fogom kitölteni az Oltáriszentségben jelenlévő fiam, Jézus körüli ürességet. Isteni jelenléte körül szeretetből építek védősáncot.” (1979. június 14.).
Rendkívül szükségünk van az üdvözítő Jézusra és égi Édesanyánkra tekinteni, hogy szembenézzünk a hűség e próbatételével. Ez a nagy megfontolás és választás ideje! Mindannyiunk, papok vagy püspökök, laikusok vagy szerzetesek, mindig hűségben akartunk élni Urunkhoz 2020. minden napján. De a megfontolást befolyásolják a lelki betegségek, a zűrzavar, és így 2020-ban hányszor nem tudtuk megérteni, hol van az igazi jó… hányszor, kételkedés miatt hányan a földi jót választották, remélve, hogy megegyezik a szeretettel, amit Isten tőlünk elvár.
Gondoljunk Jézus Szenvedésére és Halálára: a meghurcoltatása, az elítélése, a fizikai megsemmisítése alatt, az Apostolok és a tanítványok kötelezőnek tartották megmenteni a saját életüket, de … Jézus elhagyatottá vált… Neki jót akartak, komolyan szomorkodtak miatta, de valójában Őt félretették, nem sikerült megérteniük, mi történik, hogy megfontolják a dolgokat, amit abban a pillanatban kellett volna tenniük, hogy hűségesek maradjanak. Ez is részét képezte a sötétség órájának, amiről Jézus beszélt. Csak aki a Szűzanyával volt, maradt ott Jézussal a kereszt alatt. Pont azok a személyek, akik Vele voltak, elsők voltak,akik elmentek a feltámadott Jézus üres sírjához: elsőnek a buzgó asszonyok (Jézus Magdolnának való megjelenésével együtt) és utána Szent János Szent Péterrel együtt (aki megkapta a kegyelmet, hogy a sírhoz fusson, habár megtagadta Jézust, mivel ha mi is megtagadjuk Őt, Ő hűséges marad, és az Ő irgalmában kegyelmet ad a bűnbánó szívnek).
Csak a Szűzanya anyai munkálkodása által maradhatunk meg hűségesnek, akár tudatában vagyunk, akár nem. „Égi Édesanyátok mindannyiótokat a Szeplőtelen Szívének biztos menedékébe akar zárni, hogy megvédjen a nagy megpróbáltatás idején, és előkészítsen benneteket Jézus fogadására, aki visszatérőben van, hogy megalapítsa köztetek dicsőséges Országát.” (1993. november 21.).
„A második ádvent Anyja vagyok, az a kapu, amely az új korszakra nyílik. Ez az új korszak egybeesik Jézus Eucharisztikus Országának mindent betöltő diadalával.” (1991. február 2.)… Azonban, az elmúlt évet nézve, az Oltáriszentség nyilvánosan nem diadalmaskodott, sőt megalázták. Senki sem akarta ezt szándékosan megtenni, de a lelki és olykor a lelkipásztori választásoknak is ez lett a következménye.
Azonban mindebben az „Eucharisztikus szárasságban” ott voltak a valódi diadal pillanatai. Például azok a személyek – gyakran idős korúak, akik látogatták az Eucharisztikus Jézust a templomban minden nap, a nehézségek ellenére, keresve nyitott templomokat, mert nem bírták ki anélkül, hogy legalább ne imádkoznának Előtte, és hogy ne kérjék a Szentáldozást… Megismétlődött a Keresztút hatodik állomása: Veronika, aki bátran megy Jézust vigasztalni, akit mindenki elhagyott (kivéve az Édesanyja és még néhányan). És Jézus nagyon megvigasztalódott ettől a hűséges és bátor szeretettől. És mindazokra a papokra is gondolok, akik minden módon iparkodtak, hogy a hívek ne maradjanak Oltáriszentség nélkül.
Igaz, a múlt évben úgy tűnt nekem, hogy sok jelenetet újra látunk az Úr Szenvedéséből, ami önmagában már a Feltámadott és Édesanyánk Szeplőtelen Szívének visszavonhatatlan diadala. Világos, hogy ha éljük Máriának tett Önfelajánlást, megvéd bennünket ettől a sötétségtől, az Ő Szeplőtelen Fényévé téve bennünket (lásd 1986. augusztus 6, 1987. július 24, 1990. november 15).
Ennek a pillanatnak a sötétségében is tündökölnek a Szeplőtelen Szív Diadalának az első gyönyörű sugarai!
Nos emlékezzünk a Szűzanya szavaira:
„Bizalommal hagyatkozzatok Rám, és maradjatok hűségesek, mert akkor majd teljesen betölthetem kegyelemközvetítő feladatomat. Fiam útján vezetlek benneteket minden nap úgy, hogy Ő a teljességéig növekedhessék bennetek. Ez az én nagy Művem, amelyen én csendben munkálkodom a pusztaságban. Erőteljes kegyelemközvetítő hatásomra mindinkább átalakultok Krisztusban, hogy alkalmassá váljatok a reátok váró feladatra. Előre hát bátran azon az úton, amelyet égi Édesanyátok jelölt ki számotokra.” (1980. július 16.).
„Engedjétek, hogy égi Édesanyátok összegyűjtsön benneteket Szeplőtelen Szíve aklába, hogy Jézus és Evangéliuma iránti egyre nagyobb hűségre neveljen. Legyetek alázatosak, erősek, bátrak. Ne engedjétek, hogy félelem vagy csüggedés vegyen erőt rajtatok. A tévedés éjszakája, a hitehagyás és a hűtlenség tévedésének éjszakája már leszállt a világra és az Egyházra. Jézus Titokzatos Teste újabb fájdalmas haláltusáját éli. Ezért ismétlődnek ma nagyobb méretekben az akkori események: az elhagyás, a megtagadás és az árulás. Ti Szeplőtelen Szívemben nevelkedett kicsiny fiaim, virrasszatok imádságban és hűségben, mint János apostol.” (1985. április 4.).
Hivatva vagyunk, hogy az Ő világosságának a sugarai legyünk, ami hatalmas hivatás, hogy alázattal fogadjuk. Mindegyikünknek meg kell értenie, ha 2020-as év új helyzeteiben tévedésekbe esett, ha nem úgy felelt, ahogyan a Szűzanya őt tanította, meg kell bánnia. Csak úgy kell válaszolnunk, ahogyan minket a Szűzanya tanít, lelki fegyverekkel, a hármas kötelességgel. A mi Vezérünk így visz minket a küzdelembe. Nem használ, ha más módokat keresünk, úgy, mintha az, amit nekünk tanít, nem lenne elégséges. Ő tudja, mit mond, Ő a Szentlélek Jegyese!
De mennyire vagyunk készek a küzdelemre? Mennyire vagyunk készek „kiállni”, hogy tanúskodjunk szeretettel, ahogyan a Szűzanya kér minket? Kérjünk segítséget a Szentlélektől. „Jöjj, Szentlélek…” A mi küzdelmünk az a „kicsinyek” küzdelme: imádság, a Cönákulumok, hűségesnek maradni… keressük, hogy felajánljuk a mi küzdelmünket, korlátozottságaink ellenére, mint elégtételt Jézus Szent Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének.
Kérjük a kegyelmet, hogy a Cönákulumok apostolai legyünk, hogy előmozdítsuk és terjesztjük, még ha két-három személlyel is (lásd 1974. január 17.). Tőletek nagy hűséget és egységet kérek a Cönákulum terjesztésének a módjában. Tudom, hogy sokan közületek nagyon szép Cönákulumokat tartanak, és különböző szokásai vannak Nemzetek szerint, de jobb egységben lenni a formát illetőleg is: ezért kérlek benneteket, kövessétek a Cönákulum rendjét, melyet megtaláltok az MPM webodalán (sito ufficiale), és amelyet hat nyelvre lefordítottak.
A Szentatya minket Szent József oltalmába ajánl e Jubileumi Évben, mely Szent Józsefnek van szentelve. A Szűzanya nekünk Szent Józsefről nagy kedvességgel és csodálattal beszél (1984. március 19 és 1996). Mélyítsük el az ó atyaságát, az ő rendkívüli és tiszta egységét Mária Szeplőtelen Szíve iránt és a védelmét, amit Szent József adni fog ebben a nagyon fontos évben.
Nagyon köszönöm nektek az imáitokat, nekem nagy segítség, garantálom nektek az enyéimet minden nap. Mindig elégedett vagyok, amikor híreket kapok a ti Cönákulumaitokról az egész világból. „A kicsinyek erejével…” (1996. szeptember 8.)
Járjunk együtt a fényben és a Kegyelemben, melyek Mária Szeplőtelen Szívéből jönnek.
don Pescatori Luca
Lelkigyakorlat Papoknak Collevalenzaban: 2021. június 27-július 3-ig, meg fogunk emlékezni Stefano Gobbi atyának a tíz éves évfordulójáról, hogy az Égbe került. Információk c/o p Quercia, (+39) 333.6322248.
2022, a Máriás Papi Mozgalom ötven éves évfordulója: Lelkigyakorlatok Fatimában, papok számára jún. 26-júl. 2, laikusoknak június 30-júl. 3, feliratkozás 2021 őszétől, www.msm-mmp.org.