Dr. Anca-Maria Cernea, Katolikus Orvosok Bukaresti Egyesületének elnöke beszéde- 1. rész
Rome Life Forum, 2016 május 7.
Illusztáció forrása: catholicweekly.com
- A család és az ártatlan emberi élet elleni támadás
Amikor a család elleni támadásokról beszélünk Nyugaton, nagyon tipikus klisé azt állítani, hogy ezeket a fogyasztás, a hedonizmus, az individualizmus, és az anyagi haszon iráni könyörtelen vágy által motivált érdekcsoportok okozzák. Ezt nagyon gyakran halljuk az egyházban.
Ez a megközelítés csak a testtel és a vérrel foglalkozik, és elfelejti a gonosz szellemi oldalait.
A fogyasztói társadalom és az individualizmus nem okai mindezeknek, hanem kedvező tényezők, amelyek gyengítik az emberek és a társadalmak erkölcsi ellenállását.
A család és az emberi élet elleni támadás egy szélesebb körű forradalmi kísérlet része az emberi társadalom és az emberi természet újratervezéséhez.
Motivációja szellemi; egyfajta lázadás Isten ellen, az erkölcsi törvény és a teremtés rendje ellen. Történetileg az abortuszt először 1920-ban Lenin dekriminalizálta. Amerikában ezt csak 53 évvel később, 1973-ban tették meg a Roe vs. Wade ügy híres trükkjével (alkotmányos jog lett a terhesség megszakítása.)
A bontó ok nélküli válást először a Szovjetunióban 1918-ban rendelték el, röviddel a bolsevikok hatalomátvétele után. Amerika számára még 51 év kellett, amíg 1969-ben Kaliforniában elfogadták a bontó ok nélküli válást.
A homoszexualitást 1922-ben először a Szovjetunióban dekriminalizálták. 1961-ben Illinois volt az első amerikai állam, amely ugyanezt megtette.
A radikális szexuális nevelést az iskolás gyermekek számára 1919-ben vezették be Magyarországon Kun Béla bolsevik forradalma révén, egyértelműen azzal a céllal, hogy aláássák a hagyományos családot és az erkölcsöt a gyermekek ártatlanságának lerombolásával.
Amerikában a 60-as évekig tartott, amíg az Alfred Kinsey hazug „kutatásának” hatására bekövetkező perverz szexuális nevelés, amelyet a Rockefeller Alapítvány finanszírozásának köszönhetően széles körben nyilvánosságra hoztak, bejutott az iskolákba. Alfred Kinsey entomológus volt, aki azt próbálta bizonyítani, hogy az emberi homoszexualitás sokkal kiterjedtebb a társadalomban, mint a hivatalosan elismert (10%), ezért normálisnak kell tekinteni. Fontos megjegyezni, hogy Alfred Kinsey kommunista volt és Harry Hay barátja.
1950-ben Harry Hay megalapította az Egyesült Államokban a történelem első melegjogi szervezetét, a Mattachine Society nevű társaságot. Történetesen szinte minden tagja, kezdve Hay-val, szintén az Amerikai Kommunista Párt tagjai is voltak – egy ügynökségé, amelyet közvetlenül Moszkvából irányítottak.
Itt nem egy spontán jelenségről van szó, hanem egy háborúról, amelyet egy gnosztikus-forradalmi ideológia folytat a judeo-keresztény civilizáció ellen. A tervezését és kivitelezését több mint egy évszázad alatt hajtották végre, ami a jelenlegi helyzethez vezetett. Itt sokkal többről van szó, mint az egyén emberi önzéséről, szexuális vágyáról vagy anyagi kapzsiságáról. Ezeknek a mozgatói „fejedelemségek és hatalmasságok, a sötétség világának kormányzói, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei”. És emberi eszközei közül néhányan teljes tudatossággal döntenek a Sátán szolgálata mellett, mások utazótársak szerepét töltik be. Az utolsó kategóriában gyakran jó szándékú embereket, keresztényeket találunk, „mert e világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál” (Lk 16: 8).
Richard Wurmbrand „Marx és a Sátán” című könyve online elérhető angol és sok más nyelven. Wurmbrand tinédzserként kommunista volt, de megtért a kereszténységre és evangélikus lelkész lett. 14 évet töltött a romániai kommunista börtönökben, és hősies viselkedéséről volt híres. Apám, aki a börtönben találkozott vele, nagyon elismerően beszélt róla. Wurmbrand lelkész könyve Karl Marx sátánista szövegeivel és gyakorlatával kapcsolatos kutatásainak eredménye.
Ez a könyv bemutatja, hogy verseiben Marx mély gyűlöletet fejez ki Isten és az egész emberiség iránt. Marx nem tagadja Isten létezését, féltékeny Istenre; utálja, és el akarja venni a helyét. Wurmbrand idézi fia, Edgar Marx-nak címzett leveleit is az „én kedves ördögöm” szavakkal, és a bizonyságtételeket furcsa szertartásokról, amelyeket Marx szokott végezni a házában, amelyek mindegyike azt jelzi, hogy határozottan az ördög imádója volt.
Ez a kulcsa annak, hogy a marxista ideológia valójában miről szól. Ez az ideológia vallási természetű téveszme. Úgy tesz, mintha teljes magyarázatot adna a valóságról, és „üdvösséget” kínál ezen a világon emberi eszközökkel, Isten nélkül. Nincs semmi új vagy „progresszív” benne.
Ez a régi gnosztikus téveszme kortárs formában. A gnoszticizmust az egyház az első keresztény század óta ismeri. Az ember arra törekszik, hogy átvegye az irányítást – a tudás eszközeivel -, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy elfoglalja Isten helyét, és kijavítsa azt, ami állítólag „rossz” Isten alkotásában.
Az alapgondolat megegyezik a kígyó Ádámnak és Évának tett javaslatával, hogy egyenek a tiltott fa gyümölcséből, figyelmen kívül hagyva Isten parancsolatát – „.. azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!”(1Móz 3: 5).
XIII. Leó pápa a 19. században látta, hogy a kommunista ideológia vallási természetű tévedés. „Szocialisták, kommunisták vagy nihilisták” szektájának nevezte, és elítélte azt.
XI. Pius a Divini Redemptoris-ban (1937) elmondta, hogy a kommunizmus „hamis messiási elképzelést” és „megtévesztő miszticizmust” rejt. De később, a Centesimus Annus-ig, a pápák már nem ragaszkodtak e tévedés vallásos jellegéhez. A mai marxizmussal rokon ideológiákat inkább laikus kutatók és filozófusok írják le úgy, mint a gnoszticizmus vallásos helyettesítőit, és modern formáit.
Eric Voegelin a 20-as években már azt írta, hogy a nácizmus és a bolsevizmus „politikai vallások” saját szimbólumokkal, prófétákkal, szentírásokkal, hierarchiával, liturgikus szertartásokkal, naptárakkal stb. rendelkeznek.
Valójában, ahogy később VOEGELIN magyarázta, ezek hamis vallások voltak, mivel nem építettek semmilyen kultúrát, csak megsemmisítették a meglévő kultúrákat. Ezek az ideológiák a gnosztikus tévedés egy bizonyos formáját képviselik, amelyek meg voltak fosztva minden transzcendens dimenziótól, és úgy tesznek, mintha „tudományon” alapon állnának.
Amint Alain Besancon megjegyezte, a nácizmus a judaizmus sátáni inverziója volt, és úgy tett, mintha Izrael kiválasztottságát elkobozva egy „választott nép” révén megváltást hozna; a kommunizmus pedig a kereszténység sátáni inverziója volt, és úgy tett, mintha egyetemes üdvösséget hozna.
A Fatima Szűzanya figyelmeztetett „Oroszország tévedéseire”, amelyeket az egész világon el fog terjeszteni. És ez történik 1917 óta.
A kommunizmust kétféle módon terjesztették el. Az egyik volt a brutális katonai invázió, koncentrációs táborok, börtönök, politikai rendőrség és kormányzati terror, közel százmillió embert öltek meg a saját kormányaik a „béke” idején. Ez először Oroszországban, majd a „keleti blokknak” nevezett többi régióban történt.
A másik út a megtévesztő kulturális felforgatás révén ment végbe, amelynek célja a szabad világ erkölcsi ellenállásának megsemmisítése volt, és amely lehetetlenné tette számára, hogy megvédje magát a kommunizmus ellen. Ez történt Nyugaton, elsősorban a „kulturális marxizmus” révén. Ezek Oroszország tévedései voltak, amelyek nem szűntek meg, miután a Szovjetuniót hivatalosan halottnak nyilvánították. A kulturális marxizmust a kezdetektől fogva úgy alakították ki, hogy eszközként szolgáljon a Nyugat erkölcsi és kulturális aláásására, és könnyebb préda legyen a kommunisták hatalomátvételére.
Ez manapság még forradalmibbnak tűnik, mint a klasszikus marxizmus – úgy tesz, mintha újra feltalálná a család, a szexuális identitás és az emberi természet mibenlétét, míg a klasszikus marxizmus úgy tett, mintha újra tervezné a társadalmat a magán tulajdonok erőszakos megszerzése révén.
Valójában a marxizmus mindkét formája egy világméretű kommunista társadalom felépítésére irányult. De amint Hannah Arendt rámutatott, az összes totalitárius ideológia célja „nem a külvilág vagy a társadalom forradalmi átalakítása, hanem magának az emberi természetnek az átalakítása”. A marxizmus két formájában a doktrinális különbség kevésbé fontos, mint ami bennük közös: mindkettő gyűlöletet táplál a valóság rendje iránt és annak elpusztítása a célja.
Tekintettel a marxizmus mindkét formájának közös vonásaira, hazámban sok ember ösztönösen ismer fel bizonyos propaganda témákat, az EU vagy az ENSZ által bevezetett bizonyos politikákat, bizonyos „kommunista” nyelvi kliséket. Ez gyakran látható az internetes csevegéseken és fórumokon, ahol például van egy cikk a politikailag korrekt beszélgetési kódexről; sok ember azt válaszolja erre, hogy „de hiszen ez kommunizmus!”. Érezik, és igazuk van, még akkor is, ha nem mindig tudják részletesen feltüntetni e jelenségek kommunista eredetét.
Folyamatosság van Marx-tól és Engels-től kezdve, akik számára a burzsoá család nyilvánvaló akadálya volt a forradalomnak, egészen Leninig, aki végrehajtotta az emberiség történetében az első szexuális forradalmat, legalizálva az abortuszt és a homoszexualitást, ösztönözve a szexuális szabadosságot, és megkönnyítve a válást. (Nem az „individualizmus” vagy a „fogyasztói társadalom”, hanem a marxista-leninista sátáni ideológia az oka ennek).
Aztán folytatódik a folytonosság Lenintől a Frankfurti Iskoláig, amelyet maga Lenin, Lukács Györggyel és Willi Münzenberggel, a Komintern vezetőjével együtt kezdeményezett – akitől származik az idézet: „Olyan romlottá tesszük a Nyugatot, hogy bűzleni fog”.
A Frankfurti Iskola a németországi Frankfurtban indult el, de később elterjedt az Egyesült Államokban. Másképp „kritikus Iskola” vagy „kritikus elmélet” néven lett ismert, és közvetlenül Lenintől vezet el a mai „meleg jogokhoz” és a „nemi” ideológiákhoz.
A Frankfurti Iskola szerzői a nyugati kultúra megsemmisítésére összpontosítják erőfeszítéseiket – pusztán kritizálva, „leleplezve”, hiteltelenítve és dekonstruálva minden részét, anélkül hogy kifejezett utópiát javasolnának a helyére; csak válaszolnak alapítójuk, Lukács György felhívására: „Ki fog megmenteni minket a nyugati civilizációtól?”
Ennek az iskolának az egyik jellemzője a pszichológiából származó fogalmak és elgondolások használata, összekapcsolva Marxot és Freudot, hogy megkérdőjelezzék a nyugati társadalom alapvető erkölcsi alapelveit és intézményeit, kezdve a családdal.
Van még egy másik, a Frankfurti Iskolával párhuzamosan vezető út, amely Antonio Gramsci-n vezet keresztül.
A Frankfurti Iskolától eltérően Gramsci tisztában van céljaival; terve egy szovjet típusú kommunista társadalom létrehozása. De a klasszikus marxista tanításokkal ellentétben azt javasolja, hogy először a „kulturális hegemóniát” győzzék le. Ezt pedig a nyelvi és társadalmi minták fokozatos, észrevehetetlen átalakításával tehetik, amelyeket olyan utazótársak segítségével vezetnének be, mint például színészek vagy más hírességek. Továbbá egy többség létrehozásával az intézményekben, a médiában, az oktatásban – és ez a legfontosabb – a katolikus egyházba való beszivárgás és hatalomátvétel által, hogy egy napon az emberek arra ébredjenek, hogy egy kommunista társadalomba csöppentek anélkül, hogy rájönnének, hogyan jutottak el oda.
Ezt értjük általában „kulturális marxizmus” alatt. A kulturális marxizmus eredetileg nem nyugati termék, annak ellenére, hogy a nyugaton alakult ki.
Gondosan meg kell különböztetnünk a judeo-keresztény civilizációt és azt a vírust, amelyet az ellenségei fejlesztettek ki annak elpusztítására.
A „Nyugat” nem olyan egységes tömb, mint az orosz, a kínai vagy az iszlám diktatúra.
Számunkra, életvédők és a családvédők számára a Nyugat jelenleg intenzív konfrontáció helye; távol állunk a Nyugat idealizálásától.
Sok nyugati ember, akit az általa látott dekadencia és a kulturális háború vereségei felzaklatnak, úgy ítéli meg, hogy a Nyugat teljesen elveszett és megromlott, és készen áll szövetségeseket keresni Nyugat ellenségei között, akiket idealizálnak.
Így egyesek Putyin Oroszországa szövetségeseivé válnak a saját civilizációjuk ellen. Mások meg az iszlámot tekintik lehetséges szövetségesnek a család védelmében a „züllött Nyugat” ellen. A helyzet az, hogy ha mégannyira romlott is, de legalább a Nyugatnak megvan az az előnye, hogy továbbra is csatatér.
Fatima századik évfordulója után Oroszország továbbra is a legfontosabb fenyegetés a békére és a szabadságra nézve, nem csak a világ azon részén, ahonnan származom.
Tehát a Fatimai Miasszonyunknak való felajánlás most időszerűbb, mint valaha. Oroszországot és a tévedései által érintett egész világot sürgősen fel kell ajánlani a Szűzanyának.
Igaz, hogy a nyugati világ vezetői mostanában a legrosszabb vezetői felállással rendelkeznek, de a Nyugat továbbra is pluralista, van benne jó, van rossz, sok tendencia létezik, ezek egyike pozitív, másika felforgató, vagy akár öngyilkos is a szabad világ számára.
Ahogy Olavo de Carvalho írta, nem várhatjuk el, hogy itt a földön igazságos társadalom legyen. A legjobb, amire számíthatunk, egy olyan társadalom, ahol továbbra is harcolhatunk az igazságosságért. Tehát a nyugati civilizáció az egyetlen esélyünk.
Forrás: https://voiceofthefamily.com/dr-anca-maria-cernea-cultural-marxism-a-threat-to-the-family/