Válasz a progresszív oldalnak…………….
Milyen lesz a jövő egyháza? Ezzel a címmel került nemrég megrendezésre Budapesten, a Háló kulturális és közösségi központban az a vitaest, melyen Beer Miklós váci püspök a jövőben megvalósítandó egyházképről beszélt. Az eseményt a Szemlélek blog a következő reklámszöveggel tálalta olvasóinak: „Házasodhassanak-e papok? Kiürülnek-e a templomok? Erősödik a nők szerepe? Miért nem értik, támadják sokan Ferenc pápát? Kik lennének korunk farizeusai? Mi az az önszórakoztató gettóegyház, s hogyan lehet kilépni belőle? Visszatérhet-e az egység az egyházszakadások után? Rengeteg kérdés merül fel a jövő, éspedig a közeljövő egyháza kapcsán, a válaszok keresésében ezúttal a váci megyéspüspök lesz segítségünkre, akit bátran lehet faggatni az általa határozottan, nyíltan képviselt gondolatokról.”
A Szemlélek főszerkesztője kedvcsinálónak még néhány idézetet is leközölt Beer Miklós új interjúköteteiből, melyből, saját megfogalmazása szerint „felsejlik Miklós püspök egyház(jövő)képe”. Az alábbiakban ebből következik néhány kiemelt részlet. Beer Miklós püspök mondja: „Remélem, senki nem ért félre, de a körmenetek szerintem elvesztették az időszerűségüket. Gyerekkoromban, Zebegényben minden ház ablakában égett a gyertya körmenetek idején. Az egész falu együtt ünnepelt, az utcákat kisöpörték, ágakat szúrtak le az út mentén. Akkor volt értelme ennek. Nyilvánvaló, hogy ma is jó szándékkal próbáljuk ápolni a hagyományainkat, de talán nem kellene mindig mindenhez ragaszkodni csak azért, mert régen is így csinálták. Ne higgyük, hogy attól leszünk a föld sója, a világ világossága, mert kivisszük a belső titkunkat az utcára. A hétköznapi magatartásunk legyen keresztény. (…)
Hadd utaljak Ferenc pápára, aki szintén sokakat megdöbbent, amikor hasonló témákról beszél. „Ne legyetek papagájkeresztények. Nagyokat imádkoztok, százszor elmondjátok az Üdvözlégyet, otthon meg összevesztek a menyetekkel.” Azt hiszem, sok témáról egyszerűen nem merünk beszélni. Mintha hiányozna az őszinte beszéd és az együttgondolkodás felelőssége az egyházból. Nézem a bárányokat a kertben, miközben etetem őket. A vályú előtt állva az egyik mindig arrébb akarja tolni a másikat, miközben neki is lenne épp elég ennivalója. A szamár aztán végképp magának akar mindent, ráadásul a nagy testével könnyen helyet is tud csinálni a birkák között. Az állatok ösztönből cselekszenek, hogy fenntartsák magukat, hogy életben maradjanak. Csak magukra gondolnak, semmi más nem számít, csak, hogy egyenek. És ebből az ösztönből ered az önzés. Amikor egy embert hasonló, ösztönből és önzésből fakadó indítékok mozgatnak az élet bármely területén, ki kell mondanunk, valójában állat módjára cselekszik.”
A korábbi liberális megnyilatkozásokra támaszkodva és végigolvasva e sorokat a vitaesten való részvétel nélkül is „kisejlik” mit terveznek az egyház újkori reformátorai.
A válaszunk a következő:
Nem tudjuk, hogy az itt felvázolt egyház jövőkép hová fogja sodorni a katolikus egyházat és az azt újítani kívánókat, de egyet tudunk: Krisztus Egyháza, a hűséges maradék, a jövőben is a Krisztus által letett alapokon kíván nyugodni. Nem kívánunk egy több százéves hagyományt megváltoztatni azért, hogy papjaink a protestáns papokhoz hasonlóan házasságban élhessenek. Az Egyházi rend szentségét a továbbiakban is az őseinktől ránk hagyott módon szeretnénk megőrizni. Nem kívánunk nőket egyházközösségek élére állítani. Ferenc pápát értjük, de nem értünk egyet azzal, hogy az Egy Szent Katolikus és Apostoli Anyaszentegyházat olyan útra vezesse, melyet nem az egyházunk alapítója, azaz nem Jézus Krisztus jelölt ki a számunkra. Ha kiüresednek a templomok azért, mert Isten törvényeit nehéz és kínzó betartani a mai kor emberének, akkor kevesebben fogunk Isten templomában ülni. Kevesebben, de az igazságban megmaradva. Nem fogunk ember által kitalált kompromisszumokat elfogadni azért, hogy az Egyházat vonzóbbá tegyük a mai kor emberének, s így megtöltsük a templomokat. Mi nem humanisták, hanem Isten tisztelők szeretnénk maradni. Istent tisztelni és szeretni pedig Jézus Krisztus szavaival megfogalmazva azt jelenti számunkra: „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat” (Ján 14,15). Továbbá: „Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki” (Ján 14, 21). A ránk nyomott farizeusi stigma ellenére is emelt fővel haladunk tovább Isten igazsága mellett mindvégig kitartva. Valljuk, hogy Krisztus Egyháza nem „önszórakoztató gettóegyház”, hanem védelem arra nézve, hogy halálunk után ne kelljen valóban önmagunkra maradva az örök tűz kamráiban (gettójában) szenvednünk. Továbbá valljuk és tapasztaljuk, hogy Krisztus egyházában megmaradni nem nehéz és nem kínzó, mert maguk a Krisztus által alapított szentségek adják meg az erőt és az örömet ahhoz, hogy mindvégig hűségesek maradjunk Isten igazságához.
Beer Miklós interjú kötetében leírtakra reagálva pedig azt válaszoljuk, hogy nem értjük őt félre, pontosan értjük, amit mond. Szerintünk a szentségi körmeneteknek ma is van értelme, nem csak több évtizeddel ezelőtt volt, ahogyan ő mondja. Az Oltáriszentség számunkra nem „belső titok”, ahogyan ő nevezi, hanem az élet tápláléka, amit másokkal is szeretnénk megismertetni. Így azt valljuk, hogy az Oltáriszentséget nem csak titokban a templomokban kell őrizni, hanem ma épp úgy, hacsak nem sokkal jobban, meg kell mutatni a világnak. Azt valljuk, hogy az embereknek sokkal nagyobb szükségük van az „élet kenyerére”, mint földi táplálékra, mely utóbbira ma a liberális egyházi irányzat oly nagy hangsúlyt fektet. És amellett, hogy tiszteljük Krisztust a legméltóságosabb Oltáriszentségben, katolikus hitünket pedig bátran megvalljuk még protestáns testvéreink előtt is, ugyanúgy lehet a hétköznapi magatartásunk is keresztény, ahogyan ö ezt hangsúlyozta.
Ha a püspök úr azért nyomja ránk annak a „kövér és irigy szamárnak”a bélyegét, amely ellöki a vályútól az éhező bárányokat, mert mi továbbra is kitartunk Krisztus azon tanítása mellett, hogy az ő Szent Testét és Szent Vérét csak az veheti magához, aki az Úrhoz méltóan megbánta és elhagyta bűneit, bátran vállaljuk. Ezen túl már nemcsak farizeusok, fundamentalisták, hanem kövér és irigy szamarak is leszünk. Nyugalmunkat az adja meg, hogy tudjuk, hogy az igaz bíró előtt nem a liberális gondolkodású papok és hívek nézetei alapján ítéltetünk majd meg, hanem az alapján, hogy aszerint éltünk-e, ahogyan Jézus tanította nekünk.
Továbbá a katolikus egyházunkkal és Égi Édesanyánkkal szemben is rendkívül sértőnek tartjuk azt a megfogalmazást, melyben ő és Ferenc pápa a legszentebb Rózsafüzért imádkozókat papagájkereszténynek nevezik.
Milyen lesz a jövő egyháza? A jövő egyháza csak akkor nevezhető továbbra is Krisztus egyházának, ha mindvégig megmarad azon az alapon, melyet az „építő megvetett”. Éppen ezért értelmetlen egy olyan egyházról álmodozni, melynek törvényeit emberek írták, mert az már nem Krisztus egyháza lesz. Lehet ugyan ilyen egyházat is építeni, de falai olyanok lesznek, mint a példázatbeli homokra épített háznak, Krisztus második eljövetelekor nem fognak megállni, mert nem a kősziklára építették.
Johanna