Az Egyház nem fél attól, hogy a „történelem rossz oldalán” áll, mivel Vőlegénye az Atya jobbján ül.
Charles Pope
Gyakran vannak goromba követelések mind az Egyházon belül, mind azon kívül arra, hogy az Egyház változtassa meg a tanítását a modern kor felfogása szerint. Mivel korunknak a szexualitással van a legtöbb gondja, a változtatást leginkább ezen a területen követelik: a homoszexuális aktusok, azonos neműek „házassága”, házasságtörés (különösen válás és „újraházasodás”), házasság előtti szexualitás, fogamzásgátlás, és az abortusz kérdésében.
Azonban az ilyen igények azt mutatják, hogy az Egyház természetét és hatalmát is félreértik. Sok téves elképzelés van manapság az Egyház teológiája vonatkozásában, még a hívők körében is. Általános felfogás, hogy az Egyház (vagy legalábbis a jelenlegi vezetői) egyszerűen eldönthetik, hogy mit akarunk tanítani egy adott témáról; például, ha meg akarjuk változtatni az abortuszról szóló tanítást, akkor csak megtesszük. És a modern kritikusok azt állítják, hogy ha megtehetjük, akkor meg is kell tennünk. Ugyanez vonatkozik a vitatott tanítások bármelyikére, mint például a fogamzásgátlásra, a férfi papságra, és így tovább. Ez egy téves egyháztan és az Egyház hatalmának eltúlzása.
Az Egyháznak nincs semmilyen hatalma érvényteleníteni az abortuszról, fogamzásgátlásról, férfi papságról, vagy válásról és „újraházasodásról” szóló tanítását. Nincs felhatalmazásunk, hogy megdöntsük a bibliai tanításokat, a Szenthagyomány doktrínáit, vagy bármely meghatározott dogmánkat. Valami nem lehet az egyik nap erkölcsileg és hittétel tekintetében igaz, és a másik nap hamis.
Megint mások azt állítják, hogy az Egyháznak olvasnia kell a felméréseket és meg kell változtatnia a tanítását aszerint, hogy az megfeleljen a padokban ülő hívek elgondolásának vagy akaratának. Ez megint egy elhibázott egyháztan. A Katolikus Egyház, amely Krisztus Teste és az Ő látható jelenléte a földön, nem azért létezik, hogy ennek a kornak, vagy akár a jelenlegi tagjainak a véleményét tükrözze vissza. A Katolikus Egyház létének a célja, hogy hirdesse alapítójának és fejének, Jézus Krisztusnak a tanítását. Az egyház az Ő élő és aktív jelenléte és hangja a világban.
A Szentírás azt mondja, Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ne hagyjátok félrevezetni magatokat különféle idegen tanításoktól (Zsid, 13:8-9). És valóban igen sok furcsa tanítás van korunkban! De Jézus és az Ő Teste, az Egyház, amellyel egységben van, nem változtathatja meg az erkölcsi és hittételbeli igazság hirdetését. A tanítás örök igazságokat nyilatkoztat ki.
Míg a tanok megértése mélyül és fejlődik bennünk az idők folyamán, ez a fejlődés nem lehet olyan, hogy a hittétel alapvető értelme megváltozna, hogy az „igent” a „nem” váltaná fel, vagy fordítva. Ez nem fejlődés lenne, hanem tagadás.
Az Egyháznak ki kell tartani, amint Szent Pál is mondja: „Isten a tanúnk, hogy hozzátok intézett szavainkban nem mindegy az Igen és a Nem. Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi – én, Szilvánusz meg Timóteus – hirdettünk köztetek, nem volt majd Igen, majd Nem, hanem az Igen valósult meg benne.” (2 Kor 1:18-19). A kinyilatkoztatott igazságot nem változtathatjuk meg „igenről” „nemre”. Nem tagadhatjuk meg, amit Isten kinyilatkoztatott, nem téphetjük szét a Szentírás lapjait; nem törölhetjük el a szent dogmákat. Isten igazságára kimondott igenünk nem válhat nemmé. Az „Amen” nem lehet „Non serviam”, ami annyit jelent, hogy „nem szolgálok”.
Még egyszer, az Egyháznak nincs semmi hatalma arra, hogy megváltoztassa azt, amit Isten határozottan tanított. Senki – még egy pápa sem – változtathatja meg a Szentírás, a Szenthagyomány, vagy a doktrínák igazságát, amelyet a Tanítóhivatal fogalmaz meg a hitünk érdekében.
Azok, akik azt követelik, hogy az Egyház változtassa meg a tanítását, hogy az a tagjainak a véleményét és a korszellemet tükrözze vissza, más oldalról is tévednek. Ezt egyfajta világias arrogancia és feledékenység révén teszik, mert sokan vannak, akik előttünk jártak, de még mindig Krisztus misztikus Testének, az Egyháznak részei; biztos vagyok benne, hogy ők aligha értenének egyet korunk meghamisított és téves elképzeléseivel.
Vegyük például Keresztelő Szent János, és Morus Szent Tamás hősies tanúságtételét, akik mind meghaltak inkább, mintsem figyelmen kívül hagyták vagy megerősítették volna a válást, az „újraházasodást”, vagy bármilyen tiltott vagy házasságtörő kapcsolatot. Tekintsünk a fiatal lány, Goretti Szent Mária példájára, aki inkább meghalt, mint engedelmeskedett volna támadója tiltott szexuális követelésének. El kell tehát hallgattatni őket, ahogy egyesek (még az Egyházon belül is) arra törekszenek, hogy félretolják vagy megsemmisítsék a tanítás komolyságát, amiért ők az életüket áldozták?
Ahogy G.K. Chesterton egykori leírta, „A tradíció azt jelenti, hogy hangot adunk elődeinknek. Ez a halottak demokráciája.” A hangjuk és a példájuk még mindig számít. Mindazoknak, akik tévesen a közvélemény-kutatásokban keresik az igazságot: Ne felejtsétek el megkérdezni a „halottakat”, akik még nagyon is életben vannak, és az Egyház részei! Nekik is van szavazati joguk. Az Egyház nem törődhet kizárólag az éppen aktuális földi tagjainak a szükségleteivel, nézeteivel és igényeivel. Tekintettel van minden múltbeli, jelenlegi és jövőbeli tagjára.
Az Egyház nem tervezheti újra magát, hogy megfeleljen a jelen elvárásoknak és preferenciáknak, mert Ura, Megváltója, Vőlegénye, és Feje szolgálatában áll. Azért létezik, hogy hirdesse az Ő tanítását és továbbadja a szent hitletéteményt, amelyért meghalt és feltámadt, hogy apostolaira bízza. Az Egyház tehát nem a világ változó normájának, hanem Krisztusnak a visszatükröződése, Aki a megtestesült igazság.
Olyan sok modern probléma és tévedés gyökere a hibás egyháztan. Vajon az Egyház csak egy „klub”, amely a tagjainak a véleményét kell visszatükröznie, és ezért alkalmazkodnia kell azok igényeihez és vágyaihoz? Nem. Az Egyház Krisztus Teste, az élő és aktív jelenléte Annak, Aki nem változik, aki nem „Igen”, aztán „Nem”, hanem csak „Igen”. Azoknak, akik a világban (vagy akár az Egyházban) tévesen ragaszkodnak ahhoz, hogy az Egyház változtassa meg a tanítását, hogy megfeleljen a nézeteiknek, a következőket mondhatjuk a Szentlélek és Szent Pál szavai által:
Mivel tehát ilyen szolgálatunk van, miután irgalmasságot nyertünk, nem csüggedünk el, 2hanem lemondunk a gyalázatos alattomosságról, nem járunk álnokságban, és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt.
3Ha a mi evangéliumunk mégis el van takarva, azok előtt van eltakarva, akik elvesznek, 4akikben ennek a világnak az istene elvakította a hitetlen értelmet, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium fénye ne ragyogjon fel számukra. 5Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztust, az Urat; önmagunkat pedig mint a ti szolgátokat Jézusért. 6Mert Isten, aki azt mondta: »A sötétségből világosság ragyogjon fel«, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.(2 Kor 4:1-6)
„Amen!”