Félreértések és messzemenő következtetések elkerülése végett: Burke bíborost nem áthelyezték, hanem a Hittani Kongregáció prefektusa, Müller bíboros delegálta egy fontos ügy bírói tisztére.
Ám a cikk valódi lényege egészen más.
Egy 54 éves fickó jelentkezik, hogy 15 évesen molesztálta őt a mostani érsek. Az ügyvéd pedig – megkockáztatom, hogy „antropológiai jellemzői” egyértelműek lehetnek – szidja a Vatikánt, amiért őt „nem informálják kellően” a belső ügyekről, pedig ő 17 személyt (sic!) képvisel hasonló témában.
Nem mondom, jelentős sikerdíjat fog zsebre vágni az egyszer bizonyos.
Tessék mondani, negyven esztendeig nem jött rá az illető, hogy ő molesztálás áldozata? A többi 17 életkorát nem árulják el, de szinte biztosan állítható, hogy hasonló a szituáció. Most értek rá elgondolkodni? Vagy talán beígértek nekik egy kis baksist, ha rágalmaznak és ebből szép kis sajtóbotrányt lehet keverni. Sok minden lehet a háttérben, amit nem árt felvetni eshetőségként:
1.) Az illető érsek nem engedélyezte az elváltak szentáldozását, tehát támadni kell – sőt két legyet egy csapásra, hiszen Burke bíboros nevét is meg lehet hurcolni.
2.) A vádlók maguk is lehetnek a csábítók, de vissza lehet fordítani, főleg, ha gyónási titoktartás kötelezi a megvádolt személyt.
3.) „Egyszerű” pénzszerzési lehetőség
4.) A tényleges csábító egészen más (nem papi személy), de azt nem lehet kikezdeni, mert…
Alighanem még számtalan verzió bújhat meg a dolgok mögött, s egyik sem helytálló, de az Egyház elleni támadási felület „most éppen szabad”, a sajtónak pedig kifogyott a vonyító témája.
Ajánlanám ehhez a „Józan katolikus” című honlap idevágó cikkét, amely bizony erős fénnyel világít a kulisszák mögé.