Ferenc pápa megválasztásának fő támogatói bizonyos német püspökök voltak. Lásd ehhez: http://petersziklaja.hu/socci-10-harom-part-es-az-ujonnan-felemelkedettek/
http://petersziklaja.hu/socci-16-a-oktoberi-forradalom/
A német egyház helyzetének világosabb megértését segíti az alábbi cikk.
A cikk angol nyelvű eredetije itt olvasható:
- október 12. (LifeSiteNews) — Emeritus XVI. Benedek pápa kétségeit fejezi ki a németországi Katolikus Egyházzal kapcsolatban a nemrég megjelent Letzte Gespräche című interjú könyvében az olasz újságíró, Sandro Magister közelmúltban írt cikke szerint.
A Bloomsbury címmel kiadott könyv angol nyelvű kiadásban az ő november 15-i szavait felhasználva Last Testament, vagyis Utolsó Testamentum címmel fog megjelenni.
A német Egyház alkalmazott-szerű híveivel egy szilárd, és jól megfizetett katolicizmus, amely gyakran ahelyett, hogy Krisztus Jegyeseként az igazságnak megfelelő küldetését teljesítené, hogy a pápával egységben az Evangéliumot hirdesse, inkább egy szakszervezeti tag mentalitásával kezeli az Egyházat – magyarázta XVI. Benedek pápa a hivatalos német Egyház és annak hit iránti elhivatottsága iránt feltett kérdésre.
“ Az Egyház nekik [azoknak az alkalmazottaknak] csak egy munkaadó, amellyel szemben kritikus hozzáállást tanúsíthatnak.”
Ezekkel a kijelentésekkel XVI. Benedek úgy értékeli az Egyházat, amely egyszerre gazdag anyagi forrásokban és szegény a részvételben, mert tagsága csökken és a vezetői néha nem hirdetik az igazság teljességét.
Az eredetileg az Egyház missziójának a laikusok és a papság megsegítésére létrehozott intézményrendszere saját maga ellen fordult, elsekélyesítve az erőfeszítéseket és lelkesedést. Túl sok figyelmet követel, és a papokat inkább adminisztrátorokká, mint pásztorokká teszi. “Ez a veszély fenyegeti a német Egyházat: annyi fizetett alkalmazottja van, és ezért a lélek nélküli bürokrácia az egyház fölé nyúló párkánya lett.”
Benedek aggályát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a szabályozott egyházi adó célra vezető lenne. Szkepticizmusa arra a tényre épül, hogy a múltban rendelkezésre nyújtott pénz a püspökök világi törekvéseit és azon politikai nézetei támogatását táplálta, amelyek nincsenek összhangban az Egyházzal. Bárkit, aki úgy dönt, hogy elhagyja az Egyházat, és ezért mentes marad az egyházi adó fizetése alól, kiközösítéssel büntetnek.
A német püspöki konferencia elrendelte, hogy minden személy, aki elhagyja a hivatalos Egyházat – jelezve ezt a szándékát az állam felé, hogy el kívánja hagyni az egyházat – kap egy levelet, amelyben értesítik a büntetésről, ami kiközösítést jelent. Ez alatt azt kell érteni, hogy nem járulhat Szentgyónáshoz és Szentáldozáshoz, kivéve az életveszély esetét.
Ez a gyakorlat már 2006-ban meg lett kérdőjelezve, amikor a Törvényszövegek Pápai Tanácsa bejelentette az akkori XVI. Benedek pápával összhangban, hogy az egyházi tagság formális megvonása nem elegendő indok a kiközösítésre, amíg az nem a hit igazságának hivatalos tagadásával áll kapcsolatban. A kiközösítés szabályozását azóta is számos tudós vitatja, akik szintén a kánonjog szakértői.
Benedek a könyvében megismétli aggályát a jelenlegi szabályozással kapcsolatban: “Valóban kételyeket táplálok, hogy helyes-e az egyházi adó jelenlegi rendszere. Nem úgy értem, hogy nem kell egyházi adó. De azoknak az automatikus kiközösítése, akik nem fizetik, szerintem nem tolerálható.”
A német Egyház gazdagsága, legjobb esetben nem akadálya a hit alapú munkának, de a legrosszabb esetben blokádot jelenthet. Benedek azt állítja, hogy a hit által inspirált kezdeményezések meggyőzőbbek: “Például a katolikusok Riminiben megtartott rendszeres nagygyűlése teljesen a meggyőződésre épül.” Minden gyakorlati és előkészületi munkát önkéntesek végeznek ezeken a találkozókon. “Ez egy teljesen más szituáció.”
Mivel ez a helyzet súlyosan nehezedik saját hazájára, Benedek csalódottságát fejezi ki. “Elszomorít ez a helyzet, ez a túlzott pénz, amelyről aztán kiderül, hogy mégsem elég, valamint a keserűség, ami ebből származik; és amitől a német értelmiségi körökben keserűség uralkodik.”
Benedek nyilatkozata is azt támasztja alá, hogy a német Egyházban egyfajta megosztottság van a „hivatalos” hatalommal bíró és a „nem hivatalos” hívők között. Ennek a helyzetnek érzékeltetésére hozta fel példának 2011-es látogatását: “Természetesen tudatában voltam annak a ténynek, hogy a hivatalos katolicizmus nem fog egyetérteni azzal, amit mondanom kellett, másrészről viszont a beszédeimnek nyomatéka volt, és inspirálta a csendes erőket az Egyházban, és megerősítette őket.”
Végül Benedek pápának a német Egyházhoz szóló üzenetét egy szóval lehetne összegezni: A !világiassá válásnak a megszüntetése ’ (Entweltlichung). Bár néha kifordították ennek a szónak az eredetileg szándékolt jelentését, a kifejezés helyesen az evilági dolgok visszautasítását és minden világitól való megtisztítást jelent. Ez a szó nyilván nagyon idegen az embereknek, így talán nem volt olyan bölcs dolog az előtérbe helyezni. De úgy gondolom, hogy annak tartalma világos volt, és bárki, aki meg akarta érteni, meg is értette. ”