(Róma) A tegnapi nap folyamán (május 18.) a történész és híres katolikus gondolkodó, Roberto de Mattei közzétette cikkét az Il Tempo római napilapban Ferenc pápa „forradalmi nyelvezetével” kapcsolatban.
Ez a cikk a Katholishces Info cikkének a fordítása:
http://www.katholisches.info/2016/05/19/papst-franziskus-und-seine-revolutionaere-sprache/
Ferenc pápa forradalmi nyelvezete
Roberto de Mattei*
Az egyháztörténetben nem egy „reformista pápa” található, ugyanakkor Bergoglio pápa egy, a római egyház történetében eddig idegen kategóriába látszik tartozni, méghozzá a „forradalmárok” közé.
A reformer pápák a tanítást és a fegyelmet vissza akarják vezetni azok tisztaságához és eredeti integritásához, ezért őket ezen aspektus alapján szintén „tradicionalisták”-nak nevezhetjük. Ilyen pápák voltak IX. és X. Pius pápák.
Ezzel szemben a forradalmisták éket akarnak verni a múlt és a jelen közé azzal, hogy az elérendő ideált egy utópisztikus jövőbe helyezik.
Ferenc pápa múlttal való leszámolása inkább a nyelvhasználatában zajlik, mint doktrinális szinten. Ugyanakkor ebben a média uralta korban a nyelvnek jóval nagyobb hatalma van, mint ama eszmének, amelyet az képvisel. Nem véletlen tehát, hogy a római bemutató-sajtótájékoztatón Schönborn bíboros a pápa irományát, az Amoris laetitia-t „nyelvi esemény“-ként aposztrofálta.
Ha egy bizonyos, szavakban, gesztusokban és szünetekben megnyilvánuló „beszédstílus” mellett döntünk, akkor az egyfajta gondolkodásmódon alapul, és hallgatólagosan egy tant is közvetít. Elkerülhetetlenül félreértésekhez vezet azonban, ha azt állítjuk, végrehajtunk egy nyelvi forradalmat, de mindeközben tagadjuk a tényt, hogy az egyszerre egy doktrinális forradalom is.
A zavartság, a dezorientáció és bizonyos fokú skizofrénia a mostani pápa összetéveszthetetlen jeleinek tűnnek. Egy ilyen, zavartságra utaló példaként a „szegénység” fogalma körüli zavart hozhatjuk fel. A szegénység evangélium béli fogalma összekeveredik a szocialista-kommunista ideológiáéval. Az előbbi a tökéletesség azon állapotát jelzi, amely az egyén tudatos döntésén alapul. A második egy olyan szociális állapotot jelent, amely egy felülről ránk erőltetett kényszer.
Ezen felül, ha az egyházi emberek és a katolikus hívők személy szerint is az általánosan vett szegénység szellemében élnek, abban az értelemben, hogy nem a földi javakat hajszolják, még nem jelenti azt, hogy az egyház, mint Krisztus által alapított intézmény szegény kellene, hogy legyen, hanem igenis rendelkeznie kell mindazon szükséges javakkal, amelyek ahhoz kellenek, hogy a küldetését gyakorolhassa.
Ezeket a javakat az egyháztól elvenni azt jelenti, hogy azt megcsonkoljuk, és meggyöngítjük a világra gyakorolt hatását. Ezen szemszögből szemlélve Bergoglio pápa szegénységre való buzdítása veszélyt jelent, hiszen az egyház nem lesz képes változtatni annak érdekében, hogy ne merüljön a szekularizáció folyamatába, amely mindazt feloldja, ami egykor a keresztény Nyugatot jelentette.
*Roberto de Mattei történész, öt gyermek apja, a római Európai Egyetemen újkori történelem és keresztény történelem professzor, a Lepanto Alapítvány elnöke, számos könyv írója. Legutóbb megjelent könyve: Vicario di Cristo. Il primato di Pietro tra normalità ed eccezione (Christi helytartója. Péter primátusa a normalitás és különscség között), Verona 2013; legutóbbi németül is megjelent könyve: Das Zweite Vatikanische Konzil – eine bislang ungeschriebene Geschichte, Ruppichteroth 2011. (A második vatikáni zsinat – egy eddig meg nem írt történet) A művek alcímeit a szerkesztőség adta.