Forrás: http://www.katholisches.info/2016/05/19/was-leitet-das-denken-von-papst-franziskus-vier-kriterien/
- május 19
Mi mozgatja Ferenc pápát?
(Róma) Melyek azok a kritériumok, amelyek Ferenc pápát mozgatják? Erre a kérdésre kereste a választ a vatikáni szakértő, Sandro Magister, és négy olyan sarokpontot talált, amelyek „röghöz kötik Bergoglio gondolkodását”. Ezek “a kritériumok jellemezték már fiatalkora óta, és ezek határozzák meg most is azt a stílust, amellyel az egyházat vezeti.”
Melyek ezek a kritériumok, “amelyek Ferenc pápát és az ő állandóan változó, soha semmitnem definiáló Tanítóhivatalát vezetik, amely tudatosan nyitott az ellenmondásos értelmezésekre?“
Ferenc pápa maga hívta fel a figyelmet ismételten a saját kritériumaira a zsinat után az Amoris laetitia elején – így Magister.
„Azzal, hogy emlékeztetem Önöket, az idő többet ér, mint a hely, szeretném ismételten kiemelni, hogy nem minden doktrinális, erkölcsi vagy lelkipásztori vitát kell tanítóhivatali beavatkozással eldönteni. “ (AL, 3).
Ugyanezen buzdításban azt írja:
„Sokkal inkább van szó folyamatok kiváltásáról, mint a terek uralásáról.“ (AL, 261).
Az Amoris laetitia átolvasásakor kiderül, hogy Ferenc pápa abban 25 alkalommal használja a “folyamat” szót.
Az Evangelii gaudium is tartalmazza mind a négy kritériumot.
„Az idő többet ér, mint a hely“, ez az első vezérkritérium, amelyet Ferenc pápa megnevez pontifikátusának programadó dokumentumában, az Evangelii gaudium-ban.
„A további három kritérium: az egység a konfliktus felett áll, a valóság fontosabb, mint az eszme, az egység a rész felett áll“, mondja Magister.
Jorge Mario Bergogliot egész élete során ez a négy kritérium, de legfőképp az első vezette. Az argentin jezsuita Diego Fares, aki a római jezsuita újság, a Civiltà Cattolica legutóbbi számában az „Amoris laetitia“-t kommentálta, „kimerítően idézi az 1978-ból származó jegyzeteit az argentin Jézus Társaságának akkori tartományi főnökével folytatott beszélgetéséből“, állítja Magister. Mindegyik a „Cselekvés helyére és az idő értelmére“ vonatkozik, mondja Fares.
Bergoglio befejezetlen doktori értekezése
Az Evangelii gaudium azon szakasza, amely ezt a négy kritériumot mutatja be, állítja Magister, megegyezik Bergoglio soha be nem fejezett doktori értekezésének egyik fejezetével, amelyet ő az 1986-os németországi tartózkodásának hónapjai alatt írt Frankfurt a. M.-ban. A disszertáció állítólag a német-olasz teológussal, Romano Guardinivel foglalkozott, akit szintén idéznek az Evangelii gaudium-ban.
A pápa önmaga tárta fel írásának a hátterét, mégpedig egy 2014-ben, Argentínában megjelent könyvben, amely az ő „nehéz”, jezsuita-éveiről szólt.
„Még akkor is, ha nem tudtam befejezni a disszertációmat, mindazon tanulmányok, amelyeket ahhoz felhasználtam, tényleg segítettek abban, ami azután következett, beleértve ebbe az apostoli buzdítást, az Evangelii gaudium-ot is, különösen azért, mert a Guardiniről szóló disszertációm szociális szempontokat taglaló teljes részét átvette.”
Ezért „elengedhetetlen elemezni ezen kritériiumokat, amennyiben meg akarjuk érteni Ferenc pápa gondolkodását“, állítja Magister.
A Barnabita Giovanni Scalese elemzése
Az első kísérletet erre az elemzésre a barnabita-rendi Giovanni Scalese atya vállalta, aki 2014 óta az afganisztáni Sui generis katolikus missziót vezeti, a katolikus egyház egyetlen előőrsét abban a harcoktól terhelt országban, ahol az Olasz Nagykövetsége diplomáciai feladatokat is ellát.
Scalese atya misszionárius volt Indiában, és a Fülöp-szigeteken, illetve ő volt a Barnabita-rend generálisi asszisztense. Azelőtt filozófiát oktatott Firenzében, a rendhez tartozó, internátussal bővített „Alla Querce” gimnáziumban, amelynek igazgatója is volt.
Az internátus nevében felvette a Querculanus álnevet is, amely álnév alatt egy blogot működtet, és amelyen ő is közzétette gondolatait Ferenc pápa négy kritériumával kapcsolatban.
Scalese: „Négy posztulátum hégeli utóízzel “
Scalese atya a blogon arra a következtetésre jutott, hogy a négy pápai posztulátum hégeli gondolkodásmódú mellékíze van, és a pápa emiatt polemizál folyamatosan a doktrina elvontsága ellen, amellyel szemben ő egy „valóságot” állít szembe, amelyhez alkalmazkodni kellene.
Csak az felejti el mindeközben, hogy az a valóság, amelyet nem világít meg és vezet az igazság, amelyet nem rendszerez egy tan, „ki van téve annak a veszélynek, hogy káoszba fullad.”
Szöveg: Settimo Cielo/Giuseppe Nardi
Kép: Vatican.va/OR