| 108-as II. rész Krisztus a béke fejedelme |
Forrás: Christ is the Prince of peace
A hiteles iszlám és a Korán megfelelő olvasása ellentétesek minden fajta erőszakkal. A Korán a béke egy prófétai könyve.
A tanulmány első részében láttuk, hogy a megváltás az embernek rengeteg kegyelmet adott, felszabadítva őt a bűntől, amely a béke igazi elrontója. Ez tehát Krisztus által valósult meg, aki békét hozott a fölre, és csak az Ő általa alapított vallás a kegyelem egyetlen közvetítője – az igazi béke itt található, hiszen a béke mindig az igazságnak és a szeretetnek a gyümölcse. Krisztus a béke és az Egyház az egyetlen tényező, amely garantálja azt. XII. Pius pápa kijelentette: „Milyen távol áll a biztos béke elérése azoktól, akik lábbal tiporják a katolikus egyház szent jogait ” …amit pontosan az iszlám tesz!!!
FERENC:
Az iszlámmal való párbeszéd fenntartása érdekében elengedhetetlen a beszélgetőtársak megfelelő nevelése, nemcsak azért, hogy szilárdan és örömmel ragaszkodjanak identitásukhoz, hanem azért is, hogy képesek legyenek felismerni a másik értékeit, megérteni a kérései mögött rejlő aggodalmakat, és felszínre hozni a közös meggyőződéseket. Nekünk, keresztényeknek szeretettel és tisztelettel kell fogadnunk az iszlám emigránsait, akik országainkba érkeznek, mint ahogy reméljük és kérjük, hogy fogadjanak és tiszteljenek bennünket is az iszlám hagyományú országokban. Kérem, alázattal könyörögve kérem ezeket az országokat: biztosítsák a szabadságot a keresztényeknek, hogy megünnepelhessék istentiszteletüket és hitük szerint élhessenek, tekintettel arra a szabadságra, amelyet az iszlám hívei élveznek a nyugati országokban! Az erőszakos fundamentalizmus minket annyira aggasztó történései láttán, az iszlám hiteles hívei iránti szeretetnek a gyűlöletes általánosítások elkerülésére kell indítania bennünket, mert az igaz iszlám és a Korán megfelelő magyarázata ellenkezik minden erőszakkal. (Apostolic exhortation Evangelii Gaudium, no. 253, November 24, 2013)
https://youtu.be/utUgY8KhoYc
The Quran is a prophetic book of peace. (In-flight press conference from Istanbul to Rome, November 30, 2014)
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék I – Krisztus által jött el a béke földre ________________________________________ Szentírás CELAM –Medellin ________________________________________ Szentírás ________________________________________ II vatikáni zsinat (XXI. egyetemes) – Mily távol áll a biztonságos béke megteremtése azoktól, akik lábbal tiporják a Katolikus Egyház szent jogait
Krisztus a béke fejedelme I. – A béke Krisztus által jött el a földre |
|
Szentírás |
Fiú adatik nekünk: a Béke Fejedelme
Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk; az uralom az ő vállán lesz, és így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme. (Iz 9,5)
Meglátogat minket és lépteinket a béke útjára irányítja
Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa. (Lk 1:78 – 79)
Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek
Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!” (Lk 2:13 – 14)
|
Szent Jeromos |
– Azokban a „jó szándék”, akik megvallják Krisztus születését.
Figyeljük meg: Miképpen van dicsőség az égben, ha az nap mint nap dörög, és miért kérünk békét a földön? Nézzétek csak, mit mond! Az égben a dicsőség van, nem a béke, noha ott épenséggel semmilyen viszály nem dúl, a földön pedig béke van, jóllehet itt naponta háborúznak. És ennek ellenére békesség van a földön. De hol is van ez a béke? Az emberekben. No és miért nem lelnek békét a pogányok? Miért nincs békességük a zsidóknak? Ezért teszi hozzá: békesség a jóakaratú emberekben, vagyis azokban, akik elfogadják, hogy megszületett a Krisztus. (Saint Jerome. Homily 88: on the Nativity of Our Lord)
|
Alexandriai Szent Cirill |
– Krisztus minden békénk és jóakaratunk
De mi nyomorult lények, azzal, hogy saját kívánságainkat szembeállítjuk a mi Urunk akaratával, ellenségievé váltunk. De Krisztus eltörölte ezt: mivel önmagában egyesített bennünket Istennel, a mi Atyánkkal, miután eltávolította a gyűlölködést a középpontból, a bűn zsoldja kiegyenlítetetett, így tisztázott minket, és a hit által szentekké és sérthetetlenekké váltunk, nincs többé vád. Magához hívja azokat is, akik távol voltak tőle, mindenkivel békét kötött és új embert teremtett. Mert úgy tetszett az Istennek, az Atyának, hogy benne újjáteremti az egész világmindenséget, hogy egyesítsen mindent, ami fenn és lent van, a mennyet és a földet egyetlen nyájban. Ennélfogva számunkra Krisztus képezi mind a békét, mind a jóakaratot. (Saint Cyril of Alexandria. Commentary upon the Gospel of Saint Luke, Sermon II, 2:8 – 18)
|
Clairvaux-i Szent Bernát |
Egy gyermekben, akiben az Istenség teljessége lakozik: eljött közénk a béke
Íme, a béke már nemcsak ígéret, hanem hozzánk küldött élet, nem halogatott, hanem már megadott, nemcsak jövendölt, hanem már közénk jött béke. Íme, az Atyaisten mintegy az irgalmasságával megtöltött kincseszsákként küldte a földre; igen úgy, ahogy mondtam, kincseszsák, amelyet a szenvedés szakít fel, hogy a benne rejtett váltságdíjunk kiömöljön; kincseszsák, jóllehet kicsi, de telített. Mivelhogy Fiú adatott nekünk (vö. Iz 9, 5), de benne lakik az Istenség egész teljessége (Kol 2, 9). Mert miután elérkezett az idők teljessége, megjelent az Istenség teljessége is.. (Saint Bernard of Clairvaux. Sermon I on the Epiphany of Our Lord: PL 183, 142 – 143 – English) Magyar fordítás: (Sermo 1 in Epiphania Domini, 1-2: PL 133, 141-143)
|
XVI. Benedek pápa |
Az igazi béke Krisztustól való
Az igazi béke Krisztustól való (vö. Jn 14,27). Nem hasonlíthatjuk össze azzal a békével, amit a világ ad.
A béke nem a partikuláris érdekek alapján folytatott tárgyalások, diplomatikus megállapodások gyümölcse. Az emberiség békéje az, hogy kiengesztelődött Istennel, ez a béke az Egyházirend szentsége. (Benedict XVI. Apostolic exhortation Africae munus, no. 30, November 30, 2011)
– Ahol Krisztust befogadják, ott megnövekednek a béke szigetei
„Et erit iste pax” – ilyen lesz a béke – mondja Mikeás próféta.(Mik 5,4) Izrael eljövendő uralkodója, akinek születését Betlehemben bejelenti. Az angyalok így szólítják meg a Betlehem környéki legelőn a pásztorokat: „békesség a földön a jóakaratú embereknek!”, Akit vártok, megérkezett (Lk 2,14).
Ő maga, Krisztus, az Úr, így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek” (Jn 14: 27). Ezekből a szavakból fejlődött ki ez a liturgikus köszöntés: „Békesség nektek” – ezt a békét a liturgiában maga Krisztus adja meg nekünk. Önmagát adja számunkra, mint békét, mint minden korláton túli kiengesztelődést. Ahol befogadják Őt, ott megnövekednek a béke szigetei. (Benedict XVI. Address to the Roman Curia, December 22, 2006)
– A világ békességének gyenge és törékeny volta magával hozza, hogy megnyissuk szívünket Isten felé
Mi, emberek azt szerettük volna, hogy Krisztus egyszer s mindenkorra száműzzön minden háborút, hogy a fegyvereket megsemmisítse és megalapítsa az egyetemes békét. De nekünk meg kell tanulnunk, hogy békét nem érhetjük el csak kívülről, külső struktúrákkal és a kísérlet, hogy erőszakkal alapítsuk meg azt, csak mindig újabb erőszakhoz vezetett. Meg kell tanulnunk, hogy ez a béke – melyről a betlehemi Angyal beszélt – a szíveink Isten felé történő megnyitásával (eudokia) áll kapcsolatban. Meg kell tanulnunk, hogy csak ott van béke, ahol a gyülöletet és önzést legyőzzük magunkban. Az embernek belülről kell átalakulnia, valami mássá, valami újjá. A világ békessége mindig is gyenge és törékeny volt. Ettől szenvedünk. Éppen ezért vagyunk különösen meghívva arra, hogy átitasson bennünket Isten békéje és uralma alá vegye a világot. Életünkben meg kell valósítanunk azt, ami a keresztségben végbement bennünk szentségileg: meghalt a régi ember és megszületett az új. Imádkozzunk kitartóan az Úrhoz, újra és újra! Kérünk téged, hogy indítsd meg a szívünket! Tégy minket új emberekké! Segítsd a béke ügyét, hogy legyőzhesse az erőszak irracionalitását! Tégy minket a béke hordozóivá! (Benedict XVI. Address to the Roman Curia, December 22, 2006)
|
Szentírás |
-Krisztus a kereszten kiontott vérével békességet szerzett
Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett. (Kol 1,19 – 20)
– Krisztus békessége nem a világtól való
Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. (Jn 14,27)
|
II. János Pál pápa |
– Krisztus áldozata a kereszten a békességünk ára, a bűn felett aratott győzelemével
Krisztus a mi békénk (vö. EF 2,14): ő az, aki örökidőkre megbékéltette az Atyával, az ősbűn jelével megpecsételt emberiséget. Azáltal, hogy az első ember, Ádám bűnét, a kereszt áldozatával Jézus Krisztus eltörölte. Ily módon: ‘Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem’ (Rom 5,20). Jézus áldozata ennek a békének az ára. (John Paul II. Homily for the World Day of Prayer for Peace in the Balkans, no. 3, January 23, 1994)
|
Szent Ágoston |
– A békességhez arra van szükség, hogy az ember Krisztussal legyen összhangban, ne a világgal
Amit pedig az úr hozzátesz, miszerint: „Nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja”, mi mást jelent, ha nem azt, hogy nem úgy adom nektek, ahogyan az emberek adják, akik a világot szeretik. Akik azért biztosítják egymásnak a békét, hogy a perlekedések és a háborúk kellemetlensége nélkül élvezhessék a világgal való barátságukat, és nem az Istennel. És bár jogosan adnak békét azzal, hogy nem üldöznek, még nem igazi a béke ott, ahol nincs valódi egyetértés, mert a szívek el vannak választva. Ahogyan ugyanis sorstársnak mondják azt, aki a sorsát összeköti valakivel, úgy azt egyetértőnek kell mondani, aki a szívet köti össze. Legyünk tehát kedveseim mi azok, akikkel Krisztus békéje van, és akiknek adja. Nem úgy, ahogy a világ adja, hanem Ahhoz méltó módon, aki a világot alkotta. Mi, hogy egyetértők legyünk, kössük össze egymással a szívünket, és egy szívként emeljük fel, hogy ne romoljék meg a földön. Saint Augustine of Hippo. Tractates on the Gospel of Saint John, Tractate 77, no. 5)
|
Origenész |
– Ahol nincs Jézus, ott viszály és háború dúl
Ahol ugyanis nincs Jézus, ott viszály és háború dúl, ahol pedig jelen van, ott van minden jó, és ott a béke uralkodik. (Origen quoted by Saint Thomas Aquinas. Catena Aurea in Mt 27:15 – 26)
|
Szentírás |
A Lélek gyümölcse békesség
A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően. (Gal 5,22-25)
Krisztus a mi békességünk: aki az ellenségeskedés válaszfalát ledöntötte
Most azonban ti, akik „távol” voltatok, Krisztus Jézusban „közel” kerültetek, Krisztus vére árán. Ő, a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében (Ef 2,13-14)
|
Nüssziai Szent Gergely |
– Ha Krisztus békéje él bennünk, elpusztítja az önmagonkban lévő belső ellenséget – ha a test szerinti bölcsesség az isteni törvénynek van alávetve, megvalósul bennünk az új ember.
Ő a mi békességünk, aki a kettőt eggyé forrasztotta (Ef 2, 14). Fontoljuk meg, hogy Krisztus a béke; akkor pedig csak azzal a feltétellel bizonyul igaznak a mi keresztény nevünk, vagyis hogy krisztusiak vagyunk, ha a bennünk élő békesség által Krisztust tükrözi az életünk, ő az ellenségeskedést megszüntette (Ef 2, 16), mondja róla az Apostol. Semmiképpen se támasszuk fel tehát az ellenségeskedést egymás között. Egész életmódunk tanúsítsa, hogy valóban meghalt az ellenségeskedés. Nehogy életre keltsük egymás között azt, amit oly fönséges módon szüntetett meg Isten, amikor megváltott minket. Pedig igenis új életre keltenénk azt önmagunkban a saját lelkünk vesztére, ha gyűlölködnénk és a jogtalanságokat nem akarnánk elfelejteni; kárunkra felébresztenénk azt, ami örvendetes módon már megszűnt.
Ellenkezőleg! Ha él a szívünkben Krisztus, a mi békességünk, akkor mi is szüntessük meg az ellenségeskedést, hogy amint hisszük, hogy ő ezt már megtette, úgy e hitünk szerint valósuljon meg az a mi életünkben is. Amint ugyanis ő ledöntötte a válaszfalat és e kettőt önmagában, egy új emberben egyesítette és ezzel létrehozta a békét is, ugyanígy kell nekünk is kiengesztelődnünk nemcsak azokkal, akik minket kívülről támadnak, hanem ki kell engesztelnünk azokat is, amelyek bennünk lázadásokat szítanak, hogy többé már ne tusakodjék a test a lélek ellen, sem a lélek a test ellen. Legyen tehát az isteni törvénynek alávetve a test szerinti bölcsesség, és uralkodjék ez által szívünkben a béke, valósítsuk meg magunkban ismét az új és békességes embert, és egy legyen az, ami eddig kettő volt. A béke ugyanis nem más, mint két ellentétesnek az összhangja. Amint tehát megszűnik emberi természetünknek ez a belső háborúsága és élvezzük belső békénket, mi magunk is békesség leszünk, és a mi igazi – magától Krisztustól kapott – keresztény nevünket a valóságnak megfelelő módon fogjuk majd a világnak bemutatni.
Most pedig fontoljuk meg azt, hogy Krisztus az igazi világosság, aki a legcsekélyebb hazugsággal sem keveredik. Ebből az a tanulság számunkra, hogy a mi életünket is az igazi világosságnak kell beragyognia. Az igazság Napjának fénysugarai pedig azok a belénk öntött erények, amelyek azért áradnak lelkünkbe, hogy azt bevilágítsák, hogy vessük le a sötétség tetteit, és éljünk tisztességesen, mint nappal (Róm 13, 12), utasítsuk el magunktól gyalázatos titkos bűneinket, és mindenben a világosság útmutatása szerint cselekedjünk, hogy így mi magunk is fény legyünk, és jócselekedeteinkkel másoknak világítsunk, hiszen éppen ez a fény természete. (Nüssziai Szent Gergely A keresztény tökéletesseg” című értekezéséből: PG 46, 259-262)
|
Szent Beda Venerabilis |
– A zavarodottságok a földön megmutatják, hogy a béke alapjai homokra épültek
Az igazi és egyetlen béke a lelkeknek a világban abban áll, ha telve van az Isten szeretetével és a mennyország reménységének bátorításával, ehhez képest minden földi siker vagy veszteség csekélységnek tűnik. […] Tévednek, akik azt képzelik, hogy békét találnak azok, akik a világ javait és gazdagságát élvezik. Gyakran látható efféle zavarodottság a földön, a világvégének kell meggyőznie az embert, hogy homokra építette a békéje alapjait. (Saint Bede the Venerable. Homilies, Book II. Homily 11, on the vigil of Pentecost: ML 94, 196-197)
|
II vatikáni zsinat (XXI. egyetemes) |
– Amikor az emberek egyesülnek a szeretetben, legyőzik a bűnt és uralkodnak az erőszakon is
Amilyen mértékben bűnösök az emberek, olyan mértékben fenyeget a háború réme, és ez így is marad Krisztus eljöveteléig; amilyen mértékben pedig egyesülnek a szeretetben, legyőzik a bűnt és uralkodnak az erőszakon is, míg csak be nem teljesedik a Szentírás szava: „Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést” (Iz 2,4). ( II. Vatikáni Zsinat GAUDIUM ET SPES kezdetű lelkipásztori konstitúciója 78.p.)
– A földi béke, amely a felebaráti szeretetből ered, a Krisztustól származó béke jelképe és eredménye
A földi béke, amely a testvéri szeretetből ered, Krisztus békéjének jelképe és eredménye, ami az Atyaistenből sugárzik. Maga a megtestesült Fiú ugyanis, a béke fejedelme, kereszthalála által minden embert kiengesztelt Istennel, és egy népben és egy testben állítva helyre valamennyiük egységét, a saját testében ölte meg a bűnt; és a föltámadással fölmagasztalva kiárasztotta az emberek szívébe a szeretet Lelkét. ( II. Vatikáni Zsinat GAUDIUM ET SPES kezdetű lelkipásztori konstitúciója 78.p.)
|
CELAM – Medellini dokumentuma |
-A szolidaritás egyedül Krisztusban valósulhat meg, aki azt a Békét adja, amit a világ nem adhat meg.
Végül, a béke a szeretet gyümölcse. Ez az igazi testvériségnek a kifejezése az emberek között, a testvériség Krisztus, a Béke Fejedelme által, aki kibékített minden embert az Atyával. Az emberi szolidaritás nem igazán tud érvényesülni, hacsak nem Krisztusban, aki a békét úgy adja, hogy a világ nem tudja adni. (Second Conference of the Episcopate of Latin American and the Caribbean. Medellin Document, II, 14, c, September 6, 1968)
II– Igazi és szilárd béke csak Krisztusban lelhető, az általa alapított vallásban
|
Szentírás |
– Isten békéje, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban
Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban. (Fil 4,6 – 7)
Békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által
Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk. (Róm 5,1 – 2)
|
XVI. Benedek pápa |
– Jézus új emberek nagy és új közösségét építi, akik akaratukat az övébe helyezik
Az istálló palotává lesz – Jézus éppen ebből a kezdetből építi fel azt a nagy új közösséget, melynek alapgondolatát az angyalok az Ő születésének pillanatában énekelték: Dicsőség a magasságban Istennek és béke a földön a jó akarat embereinek – akik akaratukat az Övébe helyezik, és így válnak istenemberekké, új emberekké, új világgá. (Benedict XVI. Homily for the Solemnity of the Nativity of the Lord, December 25, 2007)
-Krisztus a mi igazi békénk: benne egyetlen, szeretetben kiengesztelődött családot alkotunk
„A béke nemcsak a háború hiánya, és nem korlátozható a szembenálló erők egyensúlyának biztosítására. A béke nem érhető el a földön a személyek javainak védelme, az emberek közötti szabad kommunikáció, a személyek és a népek méltóságának tiszteletben tartása és a testvériség állhatatos gyakorlása nélkül”. A béke az igazságosság gyümölcse és a szeretet eredménye. A béke elsősorban Isten ajándéka. Mi, keresztények, hiszünk benne, hogy Krisztus a mi igazi békénk: Őbenne és az ő keresztjében engesztelte ki Isten önmagával a világot és ezzel rombolta le azokat a gátakat, amelyek elválasztották egymástól az embereket (vö. Ef 2,14-18); benne egyetlen, szeretetben kiengesztelődött családot alkotunk. (Üzenet a béke 45. világnapjára XVI. Benedek pápa 5.p. 2012)
|
VI. Pál pápa |
– Az Istennel való kiengesztelődés Krisztus által és a mi békénk egybeesik; az egyik oka a másiknak.
Ez nem csak szerves részét képezi az üzenetünket, de egyik legfontosabb, amint tudjátok. Mert emlékeztet minket, hogy az első és legfontosabb a béke eléréséhez az Istennel való megbékélés. Nekünk hívőknek nincs más út a békéhez, mint ez. Valójában, üdvösségünk szempontjából az Istennel való megbékélés és a béke egybeesik; az egyik oka a másiknak. Ez Krisztus érdeme. Ő állította helyre a hiányt, amely a bűn eredménye, a létfontosságú kapcsolatot Istennel. Emlékezzünk Szent Pál egyik mondatára a sok közül erre vonatkozóan: ‘De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott.’ (2Kor 5,18). (Paul VI. Message for the celebration of the VIII World Day of Peace, January 1, 1975)
|
Nazianzi Szent Gergely |
– A béke olyan áldás, melyet mindenki méltat, de csak kevesen tartanak meg. Azoknak, akik nem ismerik Istent, nincs békéjük
Engedd hát nekünk tisztelni a béke ajándékát, amelyet Krisztus, amikor felment nem hiába hagyott ránk. A béke mind a nevében, mind a valóságában édes, és amit szintén hallottunk, hogy Istené, mert azt mondják, az Isten békéje; és azt is állítjuk, hogy Ő a mi békességünk. A béke áldását mindenki méltatja, de csak kevesekben figyelhető meg. Mi hát akkor az oka? Talán az uralom vágya vagy a gazdagság, vagy az irigység vagy a felebarátunk gyűlölete, vagy egyike valamely más bünnek, amelybe láthatóan azok esnek, akik nem ismerik Istent? Mivel hogy a békesség Isten sajátja, aki összetartja a mindenséget, akit semmi sem illet jobban, mint a természet összhangja és a béke állapota. Ez az valójában, amit az angyalok és az isteni erők felvesznek, amelyek békében viszonyulnak Istenhez és egymáshoz. Ez árad szét az egész teremtett világon, általa, akinek dicsősége a békesség. De ami nyilvánvalóan megmarad a lelkünkben, az erények közlése következtében, az a test harmónája, ami áll a tagokból, szervekből, amelyekből az egyik az úgynevezett szépség, a másik az egészség. (Saint Gregory Nazianzus quoted by Saint Thomas Aquinas. Catena Aurea in Lk 24:36 – 40)
|
XI. Pius pápa |
– A valódi gyógyír a társadalmat sújtó bajokra, Krisztus békéje. az Ő országa
Nem csoda, hogy miután a keresztény bölcsesség parancsait elvetették, a viszálykodások magvai mindenütt alkalmas talajba szóródtak, s végül felburjánoztak abban a szörnyű háborúban, mely nemhogy kifárasztotta és ellankasztotta volna a népek és a társadalmi osztályok között a gyűlöletet, hanem ellenkezőleg, erőszakkal és vérrel erősebben táplálta. Tisztelendő Testvérek, miután röviden érintettük a bajok okait, melyek a társadalmat sújtják, ennek nem szabdna azt eredményeznie, hogy elveszítsük a reményt, hogy megtaláljuk a megfelelő gyógyírt, mert maguk a bajok sugallják a nehézségekből kivezető utat.
Mindenekelőtt az emberek lelkét kell megbékíteni. Az a külszínre való béke nem sokat ér, amely az emberek érintkezését szabályozza és irányítja, mint valami udvariassági szabály. Ellenkezőleg, oly békére van szükség, mely áthatja és megnyugtatja a lelkeket s azokat hajlandóvá és készségesekké teszi a mások iránt való testvéri jóindulatra. Csak Krisztus békéje ilyen természetű: Krisztus békéje uralkodjék a ti szíveitekben. (Kol 3,15) A béke, melyet ő ad övéinek, (Jn 14, 27) nem is lehet másminő, mivel ő a szívet nézi (1Kir 16,7) és a lelkekben uralkodik, miután ő Isten. Az Úr Jézus egyébként joggal a magáénak nevezhette ezt a békét, mert ő jelentette ki először az embereknek: ti pedig mindnyájan atyafiak vagytok; (Mt 23,8) és ő hirdette ki a mindenkire kiterjedő kölcsönös szeretetnek és türelemnek a törvényét, melyet azután saját vérével mintegy megpecsételt: Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. (Jn 14,27) Egymás terhét viseljétek, és úgy fogjátok teljesíteni Krisztus törvényét. (Gal 6,2) Ebből azonban az is következik, hogy Krisztus békéje nem térhet el az igazság szabályától, egyrészt azért, mert Isten maga igazsággal ítél, (Zsolt 9,5) másrészt azért, mert az igazság eredménye békesség lesz. (Iz 32,17) De az igazság nem fog érvényesülni a maga vaskeménységében és hajthatatlanságában, hacsak nem a vele egyenlő nagy szeretet mérsékelni fogja, amennyiben ez az utóbbi erény természeténél fogva alkalmas arra, hogy az embereket egymással megbékítse. Ezt a békét szerezte meg tehát Krisztus az emberi nem számára, sőt amint Szent Pál oly erőteljesen mondja: ő a mi békességünk, mert amidőn az isteni igazságosságnak a keresztfán saját testében elégtételt adott, lebontotta… az ellenségeskedést az ő teste által… békességet szerezvén (Ef 2,14-15) és mindent s mindeneket kiengesztelt Istennel. ( XI. Pius Ubi Arcano Dei consilio, 1922 December 23 III. fejezet)
|
II vatikáni zsinat (XXI. egyetemes) |
– Az egyház Isten dicsőségére megszilárdítja a békét az emberek között
Igaz ugyan, hogy a földi dolgok, és amik az ember léthelyzetét tekintve e világot felülmúlják, szorosan egybefonódnak, és az Egyház maga is felhasználja az evilági dolgokat, amennyiben küldetése megköveteli. Reményét azonban nem veti a világi tekintélytől fölajánlott kiváltságokba; sőt le is fog mondani bizonyos törvényesen szerzett jogainak gyakorlásáról, mihelyt kiderül, hogy e jogoknak a gyakorlása miatt kétségbe vonható tanúságtétele őszintesége, vagy ha az új életkörülmények más rendezést követelnek. De mindig és mindenütt legyen meg az a joga, hogy igazi szabadságban hirdesse a hitet, előadhassa szociális tanítását, akadálytalanul teljesíthesse hivatását az emberek között, s erkölcsi szempontból ítéletet mondhasson a politikai rendre vonatkozó dolgokról is, amennyiben így követelik az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdvössége. És használhassa közben mindazokat az eszközöket — de csakis azokat –, melyek a különféle korokhoz és körülményekhez mérten összhangban vannak az Evangéliummal és mindenki javával. Az Egyház, melynek az a feladata, hogy támogasson és fölemeljen mindent, ami igaz, jó és szép csak található az emberi közösségben, hűségesen ragaszkodva az Evangéliumhoz és küldetését teljesítve a világban megszilárdítja az emberek közötti békét Isten dicsőségére. ( II. Vatikáni Zsinat GAUDIUM ET SPES kezdetű lelkipásztori konstitúciója, 76.p)
– A béke a rend gyümölcse, melyet isteni Alapítója (lehetőségként) az emberi társadalomnak ajándékozott
A béke nem a háború puszta hiánya, nem is szűkíthető le a szembenálló erők egyensúlyának állandósítására, nem is hatalmi intézkedésből fakad, hanem valóban és sajátosan „az igazságosság műve” (Iz 32,17). A rend gyümölcse, melyet isteni Alapítója (lehetőségként) az emberi társadalomnak ajándékozott, és a mind tökéletesebb igazságosságra szomjazó embereknek kell megvalósítaniuk. Mivel ugyanis az emberi nem közjavát a maga módján elsődlegesen az örök törvény vezérli, de ennek konkrét követelményei az idők folyamán állandó változásnak vannak kitéve, a békét sohasem lehet egyszer s mindenkorra megszerezni, hanem folytonosan építeni kell. S mivel ezen felül az emberi akarat ingatag és bűntől sebzett, a béke őrzése az egyesektől a szenvedélyek fölötti uralmat, a közhatalomtól pedig éber őrködést kíván. ( II. Vatikáni Zsinat GAUDIUM ET SPES kezdetű lelkipásztori konstitúciója,78.p. )
– Az Egyház, mint a nemzetek között fölemelt jel
Az Egyház, Isten egyetlen nyája, mint a nemzetek között fölemelt jel, a béke evangéliumát hirdetve az egész emberiségnek reményben zarándokol a mennyei haza célja felé. Ez az Egyház egységének szent misztériuma Krisztusban és Krisztus által, melyben a Szentléleknek köszönhető az adományok különbözősége. E misztérium végső mintaképe és elve a Szentháromság egy Isten személyeinek, az Atyának és a Fiúnak a Szentlélekben való egysége. (II. Vatikáni Zsinat Unitatis redintegratio kezdetű dekrétuma 1.p.)
|
XVI. Benedek pápa |
– Ahhoz, hogy a béke hiteles és tartós legyen, azt az Isten és az ember igazságának sziklájára kell építeni
Az Egyház a maga részéről, hűen az alapítójától kapott küldetéshez, mindenütt fáradhatatlanul hirdeti a „béke evangéliumát”. Az a szilárd meggyőződés lelkesíti, hogy szolgálata nélkülözhetetlen mindazok számára, akik a béke előmozdítói. Az Egyház, mivel hiteles és örökkévaló, mindenkit emlékeztet arra, hogy a békét Isten és az ember igazságának sziklájára kell építeni. Csak ez az igazság teszi fogékonnyá a lelkeket az igazságos magatartásra. Csak ez az igazság nyit meg a szeretetre és a szolidaritásra. Csak ez az igazság ad bátorítást, hogy szabadabb és egymás iránt helytállóbb emberi közösségért munkálkodjunk. Igen, csak Isten és az ember igazságán állhatnak a hiteles béke alapjai. (Üzenet a béke 39. világnapjára XVI. Benedek pápa 2006. január 1. 15.p. )
III. – A katolikus vallás, a kegyelmek elosztója, az egyetlen, amely szavatolja békét a szentségeken keresztül
|
II vatikáni zsinat (XXI. egyetemes) |
– Az Egyház minden embernek hirdeti az Evangéliumot és föltárja a kegyelem kincstárát, a béke megszilárdításához
Amikor az Egyház isteni küldetésének erejével minden embernek hirdeti az evangéliumot, és föltárja a kegyelem kincstárát, világszerte hozzájárul a béke megszilárdításához, és megbízható alapot ad az emberek és a népek testvéri közössége számára: megismerteti az isteni és a természetes törvényt. Az Egyháznak tehát mindenképpen jelen kell lennie a nemzetek közösségében, hogy támogassa és ösztönözze az együttműködést az emberek között, mégpedig mind hivatalos intézményei által, valamennyi keresztény — nem uralkodni, hanem kizárólag mindenkinek szolgálni akaró — odaadó és őszinte munkálkodása által. (Gaudium et spes, no. 89.p.)
Az Egyház küldetése, hogy a szentségekkel és a többi kegyelmi eszközzel Krisztus békéjére vezessen
Az Egyház küldetése tehát azáltal valósul meg, hogy — Krisztus parancsának engedelmeskedve s a Szentlélek kegyelme és szeretete hatására — megjelenik minden ember, még a nemzetek körében is, hogy élete példájával és az igehirdetéssel, a szentségekkel és a kegyelem többi eszközével mindenkit elvezessen Krisztus hitére, szabadságára és békéjére, hogy így nyitva álljon mindenki számára a szabad és biztos út a krisztusi misztériumban való teljes részesedéshez. (II. Vatikáni Zsinat Ad gentes, 5.p 1965)
|
Aquinói Szent Tamás |
A szentség a kegyelem közlését jelenti
A szentség tulajdonképpen az, ami elrendeltetett, hogy a megszentelődés jele legyen. Amelyben három dolgot figyelhetünk meg; úgymint, a legfőbb oka a megszentelődésünknek, Krisztus szenvedése; a megszentelődésünk formája, a kegyelem és az erények; és a végső célja a megszentelődésnek, ami pedig az örök élet. Ezek mind kifejezésre jutnak, a szentségek által. A szentség tehát emlékeztető jele annak, ami történt, tudniillik Krisztus szenvedésének; utalás arra, amit Krisztus szenvedése számunkra megvalósított, tudniillik a kegyelmre; előre mutató jel is, tudniillik hirdeti az eljövendő dicsőséget”. (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica, III, q. 60, a. 3)
|
A Katolikus Egyház Katekizmusa |
– A szentségek ebben a kettős értelemben az „Egyházéi”: „általa” és „érte” vannak
A szentségek ebben a kettős értelemben az „Egyházéi”: „általa” és „érte” vannak. Az „Egyház által” vannak, mert ő maga Krisztus cselekvésének szentsége, aki a Szentlélek küldése által működik benne. És az „Egyházért” vannak, mert olyan „szentségek, (…) melyekkel épül”, [31] tudniillik melyek, főként az Eucharisztiában, kinyilvánítják és közlik az emberekkel a Háromszemélyű Egy Szeretet-Isten közösségének misztériumát. (vö. Saint Augustine, De civ. Dei 22, 17; cf. Saint Thomas Aquinas, Sth III, 64, 2 ad 3 (KEK 1118)
– A szentségek a kegyelem hatékony jelei
A szentségek a kegyelem hatékony jelei, melyeket Krisztus alapított és az Egyházra bízott, s általuk kapjuk az isteni életet. A látható szertartások, melyekkel a szentségeket ünnepeljük, jelölik és létrehozzák minden szentség saját kegyelmeit. A szentségek gyümölcsöt hoznak azokban, akik a szükséges fölkészültséggel fogadják. (KEK. 1131)
|
II. János Pál pápa |
– Amikor a belső átalakulás megvalósul minden lélekben, akkor nyílik meg az út a „béke civilizációja” felé
Az Egyház folyamatosan emlékeztetett, hogy az Evangélium békéje az intézményekbe akkor érkezhet meg, ha előbb átjárja az emberiség szívét; Azt a társadalmat nem fogja megbékíteni, ahol az emberek lelkiismeretét nem engesztelték ki először, szabaddá téve őket a bűntől és annak társadalmi következményeitől. Mikor ez a belső átalakítás megvalósul minden lélekben, ott magával az élet erejével fogják megvalósítani újra a társadalmi és kulturális kapcsolatok új formáit, akkor megnyílik az út a világ számára, a „béke civilizációja” felé. (John Paul II. Homily in Mendoza, Argentina, April 7, 1987)
|
XI. Pius pápa |
– A keresztény béke uralkodik a bűnüs szenvedélyeken és visszaállítja az embernek méltóságát
Krisztusnak békéje tehát a szeretetből indul ki és teljesen a lélekben gyökerezik. Róla is áll, amit Szent Pál az Isten országáról mond, hiszen Isten a szeretet által ura a szíveknek; azt mondja az apostol: az Isten országa nem étel és ital, (Róm 14,17) vagyis nem a múlandó javak táplálják Krisztus békéjét, hanem a lelkiek és az örökkévalók, melyeknek értékét és előbbre valóságát Krisztus nem szűnt meg hangoztatni az emberek előtt s velük megértetni. Ezért mondotta: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? Vagy mi váltságot ad az ember lelkéért? (Mt 16,26) Tanította azután azt is, hogy a kereszténynek milyen állhatatosnak és erős lelkűnek kell lennie: Ne féljetek azoktól, kik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik; hanem féljetek attól, ki mind a lelket, mind a testet a gyehennába vesztheti. (Mt 10,28; Lk 12,11) Ebből azonban nem következik az, hogy aki Krisztus békéjét akarja élvezni, annak el kell magától utasítania az élet javait, ellenkezőleg Krisztus ígérete szerint az ő békéjéhez ezek is hozzáadódnak: Keressétek azért először az Isten országát és az ő igazságát; és ezek mind hozzáadatnak nektek. (Mt 6,33; Lk 12,31) De az is meg van írva, hogy az Isten békessége fölülhalad minden értelmet, (Fil 4,7) s ezért az istenes béke uralkodik a vak vágyakon, s elkerüli a viszálykodásokat és ellenségeskedéseket, melyek a kapzsiságnak szükségszerű szüleményei.
Ha tehát az erény segítségével féket vetünk a vágyaknak, ha a lelki dolgoknak megadjuk a kellő megbecsülést, magától adódik az eredmény, hogy a keresztény béke magával hozza az erkölcsök épségét, s egyúttal ennek fényében helyreállítja az ember méltóságát, akit Krisztus a vére árán megváltott, a Mennyei Atya fiává, Krisztus pedig testvérévé fogadott. Az imádság és a szentségek az isteni kegyelem és természet részesévé tesznek, hogy azután a jólvégzett földi élet jutalmát elérve az isteni dicsőségnek birtokában örökké örvendezzen. ( XI. Piusz Ubi Arcano Dei consilio, 1922 December 23 III. fejezet)
– Egyedül az Egyház, amelyre rá lett bízva Krisztus tanítása és közbenjárásának ígérete, hozhat igazi békét a jelenben, és képes biztosítani azt a jövőre is
Hogy a katolikus egyház milyen és mekkora orvoslást tud adni, és kell is adnia a világ megbékítésére, azt bizonyára megérti az, aki figyelembe veszi, hogy Krisztus minő parancsokat és tanításokat adott az ember személyének méltóságáról, az erkölcsök tisztaságáról, az engedelmesség kötelességéről, az emberi társadalomnak isteni rendeltetéséről, a házasság szentségéről és a keresztény családnak szent intézményéről. Ezeket a hitigazságokat azonban, melyeket Krisztus az égből hozott a földre, ő csak az egyházának adta át, még pedig az ő soha meg nem szűnő segítségének és jelenlétének ünnepélyes Ígéretével, s parancsot is adott az Egyháznak, hogy azokat, mint tévedéstől mentes tanító, szünet nélkül hirdesse az összes nemzeteknek a világ végéig. Egyedül az Egyházat állította az Isten ezen igazságoknak és parancsoknak őrzőjéül és magyarázójául, ezért egyedül benne van az igazi és kimeríthetetlen képesség, hogy a közéletből, a családból és a társadalomból távol tartsa az anyagelvűség fekélyét, mely oly nagy károkat okozott már. […] Egyedül az Egyházra tartozik, hogy Krisztus erejével és az igazságnak hatalmával, melynek ő a birtokosa, helyesen alakítsa a lelkeket, egyedül ő képes Krisztus igazi békéjét nemcsak a jelenben megadni, hanem azt a jövőre is megerősíteni, s elűzni az újabb háborúk veszélyeit, melyek, mint mondottuk, újból fenyegetnek. […] A legújabb időkig történtek e téren kísérletek, de semmi, vagy nagyon csekély eredménnyel jártak, főleg a népeknek egymás között való súlyosabb természetű összeütközéseik tekintetében. ( XI. Piusz Ubi Arcano Dei consilio, 1922 December 23 III. fejezet)
– Az igazi béke nem valósulhat meg, hacsak nem követik mindnyájan Krisztus tanítását, parancsait és példáját
Nincsen ugyanis olyan intézmény, mely az összes nemzetek számára kötelezővé tudna tenni egy a korunknak megfelelő nemzetközi törvénykönyvet. […] Van azonban egy isteni intézmény, mely a nemzetközi jognak a szentségét meg tudja védeni. Tudniillik az az intézmény, amely kiterjed minden nemzetre, s az összes nemzetek fölött áll, amely a legfőbb tekintéllyel van felruházva, s amely tanítói hatalmának teljessége miatt tiszteletet követel: s ez Krisztus Egyháza. Egyedül ez látszik alkalmasnak eme nagy feladatra részben saját természeténél és szervezeténél fogva, részben évezredes magasztos életénél fogva, amelyet a háború viharai nem törtek össze, hanem ellenkezőleg csodásán megnöveltek. Következésképp az igazi béke, vagyis Krisztusnak annyira óhajtott békéje nem valósulhat meg, hacsak nem követik mindnyájan Krisztus tanítását, parancsait és példáját a köz- és magánélet minden vonatkozásában, s hacsak az Egyház az embereknek helyesen berendezett társadalmában nem gyakorolja isteni hivatását azzal, hogy védi Istennek az egyesek és a társadalom felett való jogait. ( XI. Piusz Ubi Arcano Dei consilio, III. rész 1922)
|
XII. Pius pápa |
– Béke csak a keresztény elvekből, komolyan és őszintén megélt keresztény parancsolatokból származik
‘Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak’ (Jak 1,17)…. Lelkipásztori kötelességetek lesz a rátok bízott híveket nemcsak fokozott imára buzdítani, hanem jámbor bűnbánati engesztelő cselekedetekre is, amelyek a magán és nyilvános bűnökkel olyan súlyosan megbántott isteni Felségnek kedves elégtételt nyújtanak. Azonban amikor eme felhívásunkat kötelességteknek megfelelően a keresztény hívekkel közlitek, figyelmeztessétek őket azokra az alapelvekre is, amelykből az igazi béke meríthető, és amelyek szerint azt megalkotni és megerősíteni lehet. Béke, amint azt jól tudjátok, csak a keresztény elvekből, komolyan és őszintén élt keresztény parancsolatokból származik. Ezek ugyanis az embereket igazságra, igazságosságra és szeretetre tanítják. Vágyaikat megfékezik, érzelmeiket alávetik a józan észnek, és azt az Isten iránti engedelmességre sarkallják. Végül mindenkit, a hatalom birtokosait is arra bírják, hogy a vallásnak is megadják az azt megillető szabadságot, abban a tudatban, hogy a vallás nem csak az örök boldogság elnyeréséhez segít bennünket, ami elsőrendű feladata, hanem az állam alapjait is védi. (Pius XII. Encyclical Summi maeroris, no. 7 – 9, July 19, 1950)
– Mily távol áll a biztonságos béke megteremtése azoktól, akik lábbal tiporják a Katolikus Egyház szent jogait
Az eddig elmondottak alapján tiszteletreméltó testvéreim, könnyű arra következtetni, milyen távol áll a biztonságos béke megteremtése azoktól, akik lábbal tiporják a Katolikus Egyház szent jogait. Megtiltják pásztorainak a szabad vallásgyakorlást, száműzetésbe vagy börtönökbe kényszerítik őket. Akadályozzák, vagy megtiltják és megsemmisítik az iskolákat és az oktatásnak azon intézményeit, amelyeket a keresztény elvek szerint igazgatnak. Hibáik révén, a rágalmakon és minden fajta illetlenségen keresztül a népet, különösen a zsenge ifjúságot, az erkölcsi feddhetetlenségtől, erénytől és ártatlanságtól eltávolodva, a bűn és korrupció csábításaira ösztönzik. […] Mindezt teljes nyíltsággal tanítsátok; mert csak akkor remélhetjük az egyes osztályok, a polgárok, népek, testvéries megbékélését és együtt élését, ha a keresztény parancsolatok felől a magán- és a közélet egyaránt kellőképpen tájékoztatva van. (Pius XII. Encyclical Summi maeroris, no. 10, 13, July 19, 1950)
folytatjuk…