A római-katolikus Anyaszentegyház hittételei
a II. Vatikáni Zsinat előtt,
(Schütz: Dogmatika 1922)
- A természetfölötti kinyilatkoztatás lehetséges. [I.k.-8.o.]
- A hittitok kinyilatkoztatása lehetséges. [I.k.-9.o.]
- Az a szerv, mely a kinyilatkoztatást az egyes emberek számára közvetíti, az Istentől e célra rendelt hivatalos tanító testület. [I.k.-18.o.]
- Az egyházi kánonba foglalt könyvek sugalmazottak. [I.k.-20.o.]
- A Szentírás a maga egészében és minden részében sugalmazott mű. [I.k.-28.o.]
- Van szenthagyomány, mint a Szentírástól független és vele egyenlő rangú hitforrás. [I.k.-39.o.]
- Az Egyház hiteles, hivatalos és tekintély jellegű előterjesztése a közvetlen hitszabály. [I.k.-49.o.]
- Nincs dogmafejlődés dogma-átalakulás értelmében. [I.k.-86.o.]
- A természetes ész segítségével az ember nem képes Isten szemléletére emelkedni. [I.k.-129.o.]
- Isten végtelenül tökéletes. [I.k.-147.o.]
- Isten fölfoghatatlan. [I.k.-149.o.]
- Isten kimondhatatlan. [I.k.-149.o.]
- Isten egy. [I.k.-150.o.]
- Isten teljesen egyszerű szellem. [I.k.-152.o.]
- Isten teljességgel változatlan. [I.k.-159.o.]
- Isten örökkévaló. [I.k.-163.o.]
- Isten mérhetetlen és mindenütt jelen van. [I.k.-165.o.]
- Isten végtelen értelem. [I.k.-168.o.]
- Isten akarat. [I.k.-185.o.]
- Az isteni akarat abszolút. [I.k.-185.o.]
- Isten szereti mindazt, ami rajta kívül van. [I.k.-192.o.]
- Az erkölcsi rosszat, a bűnt Isten nem akarja sem magáért, sem más kedvéért; hanem csak „megengedi”. [I.k.-194.o.]
- Isten kifelé való tevékenységében szabad. [I.k.-196.o.]
- Isten mindenható. [I.k.-198.o.]
- Isten abszolút fokban szent. [I.k.-200.o.]
- Isten abszolút fokban jó. [I.k.-202.o.]
- Isten föltétlenül igazságos. [I.k.-204.o.]
- Isten feltétlenül igazmondó és hű. [I.k.-208.o.]
- Istenben két immanens, örök és szubsztanciás eredés van: [I.k.-229.o.]
egy, amellyel a második isteni személy úgy származik az elsőtől, mint a fiú az atyától, mely ezért születés, generatio1 nevet viseli, és egy, mellyel a Szentlélek származik az Atyától és a Fiútól mint egy elvtől, melyet spirationak2 nevezünk. - A szentháromsági személyek a legteljesebben átjárják egymást és egymásban vannak. [I.k.-243.o.]
- Vannak szentháromsági küldések. [I.k.-250.o.]
- A Szentháromság tana a szó szoros értelmében vett hittitok. [I.k.-254.o.]
- Isten teremtette a világot. [I.k.-266.o.]
- A világ teremtése kizárólagos isteni tevékenység. [I.k.-268.o.]
- A teremtés ténye Istennek szabad tette. [I.k.-271.o.]
- Isten örök teremtő tevékenységgel úgy teremtette a világot, hogy az időben kezdődik. [I.k.-272.o.]
- A világ elsődleges célja Isten dicsőítése. [I.k.-283.o.]
- A világ jó. [I.k.-286.o.]
- Isten a világot egészben és részében hatékonyan irányítja célja felé. [I.k.-288.o.]
- Vannak angyalok. [I.k.-296.o.]
- Az angyalok teremtmények. [I.k.-298.o.]
- Az angyalok az embernél kiválóbb szellemi valók. [I.k.-300.o.]
- Az angyalok egy része a próbát nem állta meg, és végleg elfordult Istentől. [I.k.-309.o.]
- A jó angyalok gondját viselik az embernek. [I.k.-311.o.]
- Az ős- és eredeti bűn következtében a sátánnak és angyalainak bizonyos hatalma van az emberek fölött. [I.k.-317.o.]
- Isten teremtette az első emberpárt test és lélek szerint. [I.k.-320.o.]
- Minden egyes ember lelkét Isten teremti bele a szülőktől nemzett testbe. [I.k.-327.o.]
- Az emberi lélek szellem. [I.k.-330.o.]
- Az embernek szabad akarata van. [I.k.-332.o.]
- Az emberi lélek halhatatlan. [I.k.-334.o.]
- Az ember szerves testnek és egyedi szellemi léleknek szubsztanciás egysége. [I.k.-337.o.]
- Az ősszülők a megszentelő kegyelem állapotában voltak. [I.k.-341.o.]
- Isten az ősszülőket az eredeti szentségben való véglegesítés előtt próbára tette: a próbát nem állták, és Isten parancsának megszegésével súlyosan vétkeztek. [I.k.-351.o.]
- Ádám bűne a következményekkel együtt átszállott az összes emberre. [I.k.-358.o.]
- Az eredeti bűn nem utánzás, hanem átszármazás útján terjed tovább. [I.k.-367.o.]
- A Szűz Máriától született názáreti Jézus valóságos Isten, mert a megtestesült örök Ige.
[I.k.-382.o.] - Az örök Ige valóságos, teljes, velünk azonos lényegű, egyedi emberi természetet vett föl.
[I.k.-395.o.] - Jézus Krisztus emberi természete valósággal szenvedésre képes. [I.k.-398.o.]
- Jézus Krisztus egy isteni személy két természettel. [I.k.-400.o.]
- Az Ige az emberi természetet fogantatása pillanatában vette föl és többé le nem teszi. [I.k.-403.o.]
- Jézus Krisztusban az egyesülés után is a két természet össze nem elegyítve és el nem változtatva fönnmarad. [I.k.-404.o.]
- Jézus Krisztusban két tevékenység és két akarat van. [I.k.-405.o.]
- Egyedül a második isteni személy vált emberré. [I.k.-415.o.]
- Krisztus embersége szerint is Istennek természetszerű fia, úgy hogy benne egyetlen, mégpedig természetszerű fiúság van. [I.k.-416.o.]
- Jézus Krisztust mint embert is imádás illeti meg. [I.k.-419.o.]
- Jézus Krisztusban van helye a tulajdonságok igazi kicserélésének. [I.k.-423.o.]
- Krisztus embersége szerint is ment volt minden bűntől. [I.k.-435.o.]
- Az ember Krisztus ment volt minden rendetlen kívánságtól. [I.k.-436.o.]
- Krisztus emberi akarata soha nincs és nem is lehetett ellentétben isteni akaratával. [I.k.-400.o.]
- Jézus Krisztus egyetlen éspedig természet szerinti közvetítő Isten és ember közt. [I.k.-400.o.]
- Jézus Krisztus érdemszerző tetteivel, elsősorban áldozat jellegű kereszthalálával megváltott bennünket3 [I.k.-400.o.]
- Jézus Krisztus minden ember számára váltságot szerzett. [I.k.-464.o.]
- Jézus Krisztus az emberi nem föltétlen tekintélyű tanítója. [I.k.-482.o.]
- Jézus Krisztus az Újszövetség egyetlen főpapja. [I.k.-487.o.]
- Jézus Krisztus a keresztfán az Újszövetség igazi és egyetlen áldozataként föláldozta magát. [I.k.-489.o.]
- Jézus Krisztus az emberiség és a világ királya. [I.k.-491.o.]
- Jézus Krisztus halála után lelkével az alvilágba szállt alá. [I.k.-494.o.]
- Jézus Krisztus kereszthalála után harmadnap halottaiból föltámadt. [I.k.-496.o.]
- A föltámadt üdvözítő testével és lelkével fölment a mennyekbe. [I.k.-499.o.]
- Szűz Mária valósággal és tulajdonképpeni értelemben Istenanya. [I.k.-502.o.]
- Mária szűz a születés előtt, szülésben és szülés után. [I.k.-505.o.]
- Szűz Mária szeplőtelenül fogantatott. [I.k.-515.o.]
- A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária a földi életpálya befejezése után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe.4 [I.k.-522.o.]
- Van fölvilágosító és akarat-indító kegyelem. [II.k.-11.o.]
- Minden egyes üdvös cselekedethez föltétlenül és fizikailag szükséges a fölvilágosító és akarat-indító belső segítő kegyelem. [II.k.-22.o.]
- A fölemelő segítő kegyelem föltétlenül és fizikailag szükséges a hitnek és a megtérésnek megkezdéséhez. [II.k.-25.o.]
- Isten különös kegyelmi segítsége nélkül a megigazult nem képes kitartani a kapott megigazultságban. [II.k.-30.o.]
- A megigazult Istennek külön kiváltsága nélkül nem képes egész életén keresztül elkerülni minden bocsánatos bűnt. [II.k.-32.o.]
- Nem szükséges a szeretet kegyelme, vagyis a megszentelő kegyelem állapota bármilyen jó cselekedethez. [II.k.-34.o.]
- Nem szükséges a segítő kegyelem bármely jó cselekedethez. [II.k.-36.o.]
- Van hatékony kegyelem. [II.k.-39.o.]
- Az akarat a hatékony kegyelem hatása alatt is szabad marad. [II.k.-40.o.]
- Van olyan segítő kegyelem, mely igazán elégséges, de csak elégséges. [II.k.-41.o.]
- Semmiféle természeti jó cselekedettel nem lehet kiérdemelni az első kegyelmet. [II.k.-50.o.]
- Az ember nem képes természeti imádság által kikönyörögni a kegyelmet. [II.k.-52.o.]
- Isten komoly előzetes akarattal akarja mindenki üdvösségét. [II.k.-55.o.]
- Isten az igazaknak ad elégséges kegyelmet a parancsok megtartására, vagyis a súlyos bűnök elkerülésére. [II.k.-59.o.]
- Van előrerendelés. [II.k.-64.o.]
- Az első kegyelemre szóló előrendelés feltétel nélküli. [II.k.-67.o.]
- Nincs föltétlen pozitív elvetés. [II.k.-67.o.]
- A megigazulás valósággal eltörli és megszünteti bűneinket. [II.k.-76.o.]
- A megigazulás nem merő bűnbocsánat, hanem a belső embernek megújítása és megszentelése. [II.k.-77.o.]
- A felnőtteknek a megigazulás kegyelmének megszerzésére erkölcsi jótettekkel kell előkészülniük. [II.k.-98.o.]
- A megigazulás első és legszükségesebb előkészítő mozzanata a hit. [II.k.-99.o.]
- A megigazulást előkészítő hit nem a hívő bizalom, hanem a dogmatikai hit. [II.k.-101.o.]
- A felnőttek nem igazulnak meg egyedül a hit által, hanem más előkészítő cselekedetekre is kötelesek. [II.k.-103.o.]
- A megigazulás kegyelmét bármely halálos bűn kioltja. [II.k.-105.o.]
- Külön kinyilatkoztatás nélkül senki sem lehet bizonyos a hitnek biztosságával kegyelmi állapota felől. [II.k.-108.o.]
- Az első kegyelem nem minden megigazultban egyforma, és jó cselekedetek által növelhető.
[II.k.-110.o.] - A megigazult ember a kegyelemmel végbevitt jótettei által valósággal érdemeket szerez Isten előtt. [II.k.-111.o.]
- Az igazság szerinti érdem tárgya a megszentelő kegyelem növekvése, az örök dicsőség és annak növekedése. [II.k.-118.o.]
- Jézus Krisztus akarta, hogy követői önálló természetfölötti vallási társaságot alkossanak.
[II.k.-110.o.] - A Jézus Krisztustól megváltott és a Szentlélektől megszentelt hívők Jézus Krisztus révén egymás közt eleven egységet alkotnak. [II.k.-138.o.]
- Jézus Krisztus az ő Egyházára bízta a legfőbb tanítói tisztét. [II.k.-142.o.]
- Jézus Krisztus az Egyháznak adott papi hatalmat. [II.k.-144.o.]
- Jézus Krisztus adott az ő Egyházának kormányzói hatalmat. [II.k.-145.o.]
- Az Egyházban maga Jézus Krisztus állandó és eltörölhetetlen különbséget rendelt a hívők és elöljárók között. [II.k.-149.o.]
- A kormányzó Egyházban Krisztus a kormányzó hatalomnak három fokát állapította meg, melyeknek hordozói a püspök, az áldozópap és a diakónus. [II.k.-155.o.]
- Jézus Krisztus Szent Pétert közvetlenül és egyenest az Egyház jogi fejévé tette. [II.k.-158.o.]
- Jézus Krisztus úgy rendelkezett, hogy Szent Péternek mindig legyen utóda a világ végezetéig. [II.k.-164.o.]
- Jézus Krisztus Egyháza egy és az üdvözüléshez szükséges. [II.k.-169.o.]
- Jézus Krisztus azt akarta, hogy az ő Egyháza egységes legyen. [II.k.-172.o.]
- Az Egyház egyetemes. [II.k.-174.o.]
- Az Egyház szent. [II.k.-176.o.]
- Az Egyház fogyatkozhatatlan. [II.k.-177.o.]
- Az Egyház apostoli. [II.k.-178.o.]
- A római pápa Szent Péternek az egyházi főségben törvényes utódja. [II.k.-186.o.]
- A katolikus Egyház a kinyilatkoztatott igazság megőrzésében és tanításában tévedhetetlen.
[II.k.-197.o.] - Az egyházi tévedhetetlenség elsődleges tárgya minden igazság, amely formálisan ki van nyilatkoztatva. [II.k.-200.o.]
- A püspökök apostoli testülete a tévedhetetlen tanítást gyakorolja rendkívüli, ünnepélyes módon, midőn a világ-egyház püspökei az apostoli testület fejének, a római pápának fősége alatt egyetemes zsinaton, az Isten országát mélyen érintő egyetemes és nagy jelentőségű ügyekben döntenek. [II.k.-204.o.]
- A püspökök apostoli testülete a tévedéstől mentes akkor is, mikor rendes módon tanít, vagyis mikor világ-egyház püspökei, ki-ki a maga egyházmegyéjében, a római püspökkel és egymással egyetértésben tanítanak hitbéli, avagy erkölcsi igazságokat. [II.k.-205.o.]
- Tévedhetetlen a római pápa egymagában is, mikor Szent Péter székéből (ex chatedra) szól.
[II.k.-204.o.] - A megdicsőült szentek vallási tiszteletre méltók. [II.k.-215.o.]
- A szentek Istennél közbenjárnak értünk, s ezért megengedett és üdvös dolog őket segítségül hívni. [II.k.-216.o.]
- Megengedett és üdvös dolog a szentek ereklyéit tisztelni. [II.k.-218.o.]
- Megengedett és üdvös dolog tisztelni a szentképeket. [II.k.-219.o.]
- Hét újszövetségi szentség van. [II.k.-230.o.]
- Az újszövetségi szentségek a dologi teljesítmény alapján mindig megadják a kegyelmet, ha a fölvevő nem vet akadályt. [II.k.-234.o.]
- Az összes újszövetségi szentségek a maguk erejéből közlik a megszentelő kegyelmet és kíséretét. [II.k.-241.o.]
- Három szentség, a keresztség, a bérmálás és egyházirend eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekbe, aminek következtében nem ismételhetők meg. [II.k.-244.o.]
- Az Újszövetség valamennyi szentségét Krisztus rendelte. [II.k.-250.o.]
- A szentségek érvényes kiszolgáltatásához megfelelő papi hatalom szükséges. [II.k.-260.o.]
- A szentség érvényes kiszolgáltatásához a kiszolgáltatóban meg kell lennie legalább a szándéknak, hogy azt cselekszi, amit az Egyház tesz, mikor szentséget szolgáltat. [II.k.-216.o.]
- A szentség érvényes kiszolgáltatása és hatása független a kiszolgáltatónak hitétől és erkölcsi, avagy természetfölötti életszentségétől. [II.k.-264.o.]
- A keresztség szentségét Jézus Krisztus rendelte. [II.k.-269.o.]
- A keresztség anyaga természetes víz folyó állapotban. [II.k.-272.o.]
- A keresztség formája a Szentháromság hívása és a keresztelő cselekmény megnevezése.
[II.k.-275.o.] - A keresztség eltörli a keresztség előtti összes bűnöket és büntetés adósságokat, adja a megszentelő kegyelmet és eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekbe. [II.k.-277.o.]
- A keresztség mindenkinek szükséges az üdvösséghez. [II.k.-280.o.]
- A keresztség rendes kiszolgáltatója a püspök és a tőle megbízott pap, rendkívüli kiszolgáltatója a diakónus, szükségbeli kiszolgáltató minden megkeresztelt ember. [II.k.-286.o.]
- Minden meg nem keresztelt ember fölveheti a keresztséget. [II.k.-288.o.]
- A kisdedeket is meg lehet, sőt kell keresztelni. [II.k.-288.o.]
- A bérmálás Krisztus-rendelte újszövetségi szentség. [II.k.-292.o.]
- A bérmálás rendes kiszolgáltatója a püspök.5 [II.k.-301.o.]
- Krisztus az Oltáriszentségben átlényegülés útján jelenik meg. [II.k.-321.o.]
- Az Oltáriszentség bármely színe alatt jelen van az egész Krisztus. [II.k.-330.o.]
- Az egész Krisztus jelen van mindegyik színnek bármely része alatt. [II.k.-331.o.]
- Krisztus az eucharisztiában jelen van vétel előtt is, és jelen marad az úrvacsora, illetőleg szentmise szertartása után is. [II.k.-332.o.]
- Krisztust az Oltáriszentségben imádás illeti meg. [II.k.-333.o.]
- Az eucharisztia anyaga búzakenyér és szőlőbor. [II.k.-339.o.]
- Az Oltáriszentség készítője az áldozópap. [II.k.-348.o.]
- Az Oltáriszentség méltó fölvevője a megigazult keresztény. [II.k.-349.o.]
- Nincs kötelezettség a szentmise bemutatásán kívül két szín alatt venni az Oltáriszentséget.
[II.k.-354.o.] - Az eucharisztia készítése a szentmisében valóságos áldozat, melyet Krisztus rendelt az Újszövetség számára. [II.k.-355.o.]
- A szentmise nemcsak hódoló és hálaadó, hanem egyúttal engesztelő áldozat. [II.k.-373.o.]
- A töredelem Krisztus alapította újszövetségi szentség. [II.k.-380.o.]
- Az Egyház szentségi bűnbocsátása bírói ténykedés. [II.k.-386.o.]
- A töredelem szentségének formája a papi föloldozás szavai. [II.k.-387.o.]
- A bánat, gyónás és elégtevés szándéka a töredelem szentségének alkotó részei. [II.k.-389.o.]
- A keresztség után elkövetett és a töredelem szentségében még meg nem bocsátott összes halálos bűnök részletes meggyónása isteni rendelés értelmében szükséges a szentségi föloldozás elnyerése végett. [II.k.-398.o.]
- Isten a bűnnel és az örök büntetés adósságával nem mindig törli el az ideiglenes büntetések adósságát. [II.k.-403.o.]
- Az ember önként vállalt vezeklő cselekedetekkel tud Istennek elégtételt szolgáltatni. [II.k.-404.o.]
- A gyóntatónak van hatalma és joga bölcs mérlegelés alapján a bűnös képessége és a bűnök természete szerint megfelelő elégtételt kiróni. [II.k.-405.o.]
- A töredelem szentsége eltörli az összes halálos bűnöket az örök büntetés adósságával együtt.
[II.k.-407.o.] - Az Egyháznak az Úr Krisztustól van hatalma bármilyen súlyos bűnök megbocsátására. [II.k.-408.o.]
- A keresztség után elkövetett halálos bűnök bocsánatának elnyeréséhez elkerülhetetlenül szükséges a töredelem szentsége. [II.k.-411.o.]
- A töredelem szentségének kiszolgáltatója az arra jogosított pap. [II.k.-413.o.]
- Az Egyháznak van joga búcsút engedélyezni. [II.k.-417.o.]
- Az utolsó kenet Krisztus-alapította újszövetségi szentség. [II.k.-422.o.]
- Az utolsó kenet távolabbi anyaga a püspöktől megszentelt faolaj. [II.k.-424.o.]
- Az utolsó kenet szentségének formája a pap imádsága. [II.k.-426.o.]
- Az utolsó kenet kiszolgáltatója a pap. [II.k.-428.o.]
- Az egyházi rend Krisztus-rendelte valóságos újszövetségi szentség. [II.k.-433.o.]
- Az egyházi rend kiszolgáltatója a püspök. [II.k.-444.o.]
- A házasság Krisztus rendelte újszövetségi szentség. [II.k.-451.o.]
- Az Egyháznak kizárólagos hatalma van házassági akadályokat fölállítani, alóluk fölmenteni és házassági ügyekben ítélni. [II.k.-457.o.]
- A szűzi állapot mint olyan kiválóbb a házas állapotnál. [II.k.-462.o.]
- A latin Egyház helyesen és az üdvözítő szándéka szerint jár el, mikor a nagyobb rendek viselőit cölibátusra kötelezi. [II.k.-465.o.]
- A keresztény házasság lényegesen egy, úgy hogy egy férfiúnak egyszerre csak egy felesége, és nőnek egyszerre csak egy férje lehet. [II.k.-467.o.]
- Az érvényes házasság belsőleg felbonthatatlan. [II.k.-470.o.]
- Az egyik fél házasságtörése sem jogosítja föl a másik felet a házasság fölbontására. [II.k.-472.o.]
- A halál egyetemes, azaz minden ember számára bekövetkezik a testnek olyan elváltozása, amely a jelen földi élet végét jelenti. [II.k.-482.o.]
- A jelen üdvrendben a halál a bűn büntetése. [II.k.-483.o.]
- A külön-ítéletet követően nyomban az örök életre vagy kárhozatra mennek, kik megértek rá; akiknek tisztulniuk kell, átmenetileg a tisztítóhelyre jutnak. [II.k.-488.o.]
- Az Üdvözítő második eljövetelekor a holtak valamennyien föltámadnak tulajdon testükben. [II.k.-490.o.]
- A föltámadott test azonos a földi testtel. [II.k.-494.o.]
- A halottak feltámadása után a világtörténet befejezéséül Jézus Krisztus eljön megítélni az egész emberiséget. [II.k.-506.o.]
- Akiket a külön-ítélet halálos bűnben megátalkodva talál, azok a bukott angyalokkal együtt örökké szenvedik a kárhozat kínjait. [II.k.-514.o.]
- Van tisztítóhely. [II.k.-527.o.]
- Van mennyország. [II.k.-534.o.]
- Az örök boldogság abban áll, hogy az üdvözültek színről-színre látják Istent. [II.k.-537.o.]
- Isten boldogító látása végett az üdvözült léleknek külön természetfölötti fölkészültségre van szüksége. [II.k.-537.o.]
és amit a II. Vatikáni Zsinat után tanítanak
Magyarországon
(Egri Hittudományi Főiskola)
-
Isten az egész világot, azaz mindent, szabadon, időben és a semmiből, saját dicsőségére teremtette.
-
Isten a világot nemcsak megteremtette, hanem teremtményeit a létben fenntartja, a teremtett világ tevékenységével és fejlődésével együttműködik, és gondját viseli.
-
Istennek azt a tevékenységét, amellyel teremtményeit céljukhoz (örök üdvösség) vezeti: gondviselésnek nevezzük.
-
Az egyes emberek lelkét az Isten teremti, amikor a lélek egyesül a testtel.
-
Az embernek szabad, szellemi, halhatatlan lelke van, amely valóban a test lényegi formája.
-
Ősszüleink a paradicsomi állapotban megszentelő kegyelmet kaptak Istentől, amely természetfeletti ajándék volt. A bűn elkövetése előtt az eredeti épség és halhatatlanság természeten kívüli állapotában éltek.
-
Az ősbűn 5 következménye:
- Megszentelő kegyelem elvesztése,
- A bűnre való hajlam,
- A szenvedés és halál,
- Az örök halál (megváltás nélkül)
- Áteredő bűn
-
Az első emberek nemcsak a bűn büntetését, hanem magát a bűnt is átszármaztatták utódaikra. Az áteredő bűn olyan állapot, amelybe minden ember beleszületik.
-
Az áteredő bűn nem azonos a bűnre való hajlammal, hanem az eredeti igazság és szentség, vagyis a megszentelő kegyelem hiánya.
-
Az áteredő bűn nem utánzással, hanem öröklés formájában adódik tovább.
-
Az áteredő bűn bűn-jellegét eltörli a keresztség, de büntetés-jellegű következményei, főleg a bűnre való hajlam a megkeresztelt emberekben is megmarad.
-
Léteznek angyalok, tiszta szellemek, Istennél alacsonyabb, embernél tökéletesebb értelmes lények, akik egymás között nem egyenlők. Az angyalok teremtése az időben történt.
-
Isten a gonosz szellemeket jónak teremtette, de ők saját magatartásuk következtében gonoszokká lettek. A gonosz lelkek a bukott angyalok.
-
A megigazulás a bűnök megbocsátása, a belső ember megszentelése és megújulása.
-
A megigazult ember részesedik az Isteni természetben, Isten fogadott fia és örököse lesz, teremtetlen ajándékot, a benne lakó Szentlelket és teremtett ajándékot, megszentelő kegyelmet kap.
-
A tettre adott (aktuális, segítő) kegyelem közvetlen megvilágítja az értelmet és indítja az akaratot, az üdvös cselekedetet megelőzi és segíti.
-
Az emberiség jelen állapotában van hatékony kegyelem és van valóban és csupán csak elégséges kegyelem.
-
Isten minden embert őszintén üdvözíteni akar: sem a közönséges, sem a megátalkodott bűnösöktől, sem a hitetlenektől nem tagadja meg az üdvösségre szükséges kegyelmet (Egyetemes üdvöző akarat).
-
Van örök, csalatkozhatatlan, változtathatatlan predesztináció. Nem lehet megengedni a felnőtt ember megelőző pozitív elvetését.
-
A még meg nem igazult ember nem minden tette bűn.
-
A felnőtt ember köteles a megigazulásra előkészülni.
-
A megigazulásban kapott kegyelem nem egyenlő mindenkiben: növekedhet, a parancsok megtartásával növelni kell és a megigazultságot bármely halálos bűnnel elveszthetjük.
-
Külön kegyelmi segítség nélkül a megigazult ember sokáig a bűnöket nem képes elkerülni és kitartani, kiváltság nélkül a bocsánatos bűnöket sem képes elkerülni. A végső állhatatosság Isten nagy ajándéka.
-
A megigazult ember Isten kegyelme és Krisztus érdemei által jó cselekedetei révén kiérdemli a kegyelem növekedését, az örök életet, az örök élet elnyerését és a dicsőség növekedését.
-
Földi életünk, zarándoklásunk a próbatétellel állapota a halállal ér véget.
-
Az ember örök sorsa a halál után a külön ítéleten eldől és kezdetét veszi.
-
Az ember lényeges belső boldogsága egyedül Δ. A boldogok a mennyben Istent színről színre látják közvetlen megismeréssel úgy, ahogyan Δ van. A közvetlen látás abszolút természetfeletti, nem egyenlő, szeretet és öröm kíséri, melyek az embert boldoggá teszik, amely örök és vétekkel már nem veszíthető el.
-
Akik halálos bűnben halnak meg, a pokolra jutnak, ahol kettős büntetés van: Isten elvesztése és érzésbeli kínok, melyek örökkévalók.
-
Létezik purgatórium, amelyben ideig tartó tisztító szenvedés által megtisztulnak, akik a megszentelő kegyelemben haltak meg, de nem mentesek a bűntől.
-
A mi Urunk Jézus Krisztus a világ végén dicsőségesen el fog jönni, hogy ítélje élőket és holtakat.
-
Krisztus eljövetelére az összes ember feltámad saját testével.
-
Az általános feltámadás után lesz az általános ítélet.
-
Krisztus második eljövetelekor ennek a világnak vége lesz, nem megsemmisüléssel, hanem megújulás által.
-
A megtestesülés az Isteni és emberi természet a Fiú Isten személyében egyesül.
-
Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember volt.
-
Jézus Krisztusban az Isten és emberi természet keveredés nélkül, változatlanul, elválaszthatatlanul és elszakíthatatlanul egyesül.
-
A személyes egység (unio hüpostatica) a fogantatáskor kezdődik és soha meg nem szűnik.
-
Jézus Krisztus a két természetes akarat és két természetes tevékenység van.
-
Az ember Jézus Krisztus is imádat illeti a személyes egység miatt.
-
Az Ige azért testesült meg, hogy az embereket megváltsa.
-
Jézus Krisztus az első és fő közvetítő Isten és az emberek között.
-
Jézus Krisztus mint Istentől rendelt főpap, a kereszten oltárán igaz áldozatot mutatott be.
-
Jézus Krisztus az Atyának bűneinkért elégtételt adott, amely egyenlő értékű a megbántásokkal, sőt túláradó és végtelen.
-
Jézus Krisztus kiérdemelte a természetfeletti rend helyreállítását és felmagasztalását.
-
A Boldogságos Szűz Mária szűz volt szülése előtt, szülésében és szülés után mindenkor.
-
A Boldogságos Szűz Mária valóban Istenanya.
-
Isten a Boldogságos Szűz Mária fogantatása pillanatától kezdve, Jézus Krisztus érdemeire való tekintettel az áteredő bűn minden szennyétől megőrizte.
-
Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével felvétett a mennyei dicsőségbe.
-
Aki üdvözülni akar, annak hinnie kell a Szentháromság titkát úgy, ahogyan az egyház tanítja.
-
A Szentháromságban 3 valóságos személy van és egyetlen, oszthatatlan isteni lényeg.
-
Az Atya Isten senkitől sem ered.
-
A Fiú Isten az Atyától születik.
-
A Szentlélek Isten az Atyától és a Fiútól származik.
-
A Szentháromságos személyek teljesen egyenrangúak egymással.
-
A személyek a lényegben és a tevékenységben elválaszthatatlanok.
1Generatio = Nemződés
2Spiratio = Lehelés
3Az által, hogy bűn-adósságunkért helyettünk eleget tett Istennek. (majdnem hittétel.]
41950-ben XII. Pius pápa mondta ki hittételként. A Schütz Dogmatika könyv megfelelő oldala csak hivatkozza.
5Rendkívüli kiszolgáltatója az áldozópap, aki vagy az általános jog, vagy a Szentszék külön engedélye alapján fölhatalmazást kapott.