| 13. Az egyháznak nincs megoldása a család válságára? |
Nekem nincs receptem. Hogyan lehet élni olyan kultúrában, ahol nem törődnek a családdal, és a házasságot nem támogatják?
A társadalom széles körében mindenki felismeri a váltságot, ami a család intézményét ma fenyegeti. Ezzel szembesülve, azok a katolikusok, akik hűek akarnak maradni az egyház tanításához, természetesen az Egyházban keresik a helyes utat, és a kérdéseikre a valódi megoldásokat.
Mindenképpen lehangoló, olyan kijelentéseket hallani, miszerint… felhagyott az Egyház azzal a szerepével, hogy anyja és tanítója a hívőknek?
Van a Tanítóhivatalnak valami mondanivalója válaszul, az oly sok család által felvetett aggodalmakra?
FERENC:
‘Mit tehetünk ilyen aktív szekularizációval szemben? Mit tehetünk az ideológiai gyarmatosítás ellen? Hogyan lehet élni olyan kultúrában, ahol nem törődnek a családdal, és a házasságot nem támogatják? Nekem nincs receptem, az Egyház ezt érti, és az Úr sugallta a Családszinódus összehívását, a sok problémájával együtt, […] A jegyesség időszaka elvesztette a maga szakrális tekintélyét. Ma, akár jegyesként, akár együtt lakva, egyre megy. Nem mindig, mert azért van néhány szép példa… Hogyan tudnánk, abban segíteni, hogy egy elköteleződés éretté váljon? [… ] Minden válságban van, én meg azt kérem tőletek, hogy sokat imádkozzatok. Nekem nincs receptem erre. De a szeretet tanúsága, fontos tanúsága annak, miként kell a dolgokat elintézni. (Address during the visit to Naples: meeting with young people on the Caracciolo seafront, March 21, 2015)
Forrás: w2vatican.va
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék II. János Pál – Az Egyháznak határozott válasza van minden egyes ember kérdésére. – A házasság erkölcsi kérdéseiben az Egyház tanító, és anya is egyben. – Az Egyház a helyes utat, amelyen a családoknak kell járni, magától Krisztustól tanulta. – A házasság és a család Krisztusnak van alárendelve, és az Ő kegyelmére szorul. – Krisztusnál van a megoldás: hogy védelmezze a családot a romboló anti-civilizációval szemben. XVI. Benedek – A család védelmezéséért: szembe kell úszni az árral az uralkodó kultúrában. – Legyetek elkötelezett keresztények: a bátorsággal megélt hitből ered a család számára kedvező kultúra. – A pásztorok kötelessége: a házasság különleges értékeinek a bemutatása. VI. Pál – Úgy, mint az ő isteni Alapítója, az Egyház arra van rendelve, hogy az ’ellentmondás jele’ legyen – Ő nem cselekedhet az ember felé másként, mint ahogy azt a Megváltó tette. XII. Piusz – A recept: jó oktatásban részesíteni a hívőket a házassággal kapcsolatban. XIII. Leo – A családot nem lehet helyreállítani másképp, mint azon egyházi törvények által, amelyeket isteni Alapítója hozott
A Katolikus Egyház Katekizmusa. – Egyedül Krisztus adja a hitveseknek az erőt és kegyelmet ahhoz, hogy felfogják a házasság eredeti értelmét, és éljék azt. Hittani Kongregáció – Bármennyire nagyok is a nehézségek, a püspökök erkölcsi tanításban kell, hogy részesítsék a híveket. |
|
II. János Pál |
– Az Egyháznak határozott válasza van, minden egyes ember kérdésére.
…az ember minden kérdésére, főként vallási és erkölcsi kérdéseire a döntő választ Jézus Krisztus adta meg, sőt, Ő maga ezekre a válasz […]Jézus Krisztus, a „nemzetek világossága” megvilágosítja Egyházának arcát, melyet elküld az egész világra, hogy hirdesse az evangéliumot minden teremtménynek.(vö. Mk 16,15; LG 1) így az Egyház, Isten népe a nemzetek között (vö. LG 9), miközben figyel a történelem újabb kihívásaira és az erőfeszítésekre, melyekkel az emberek keresik életük értelmét, mindenkinek felkínálja a választ, mely Jézus Krisztus és az ő evangéliuma igazságából árad. (Veritas Spendlor enciklika 2. pont)
– A házasság erkölcsi kérdéseiben az Egyház tanító, és anya is egyben.
Az Egyház a házassági erkölcs területén is úgy van jelen és úgy cselekszik, mint Tanító és Anya. Mint Tanító szüntelenül hangoztatja azt az erkölcsi szabályt, amelynek irányítania kellene az élet felelős továbbadását; e törvénynek azonban az Egyház se nem szerzője, se nem bírája. Krisztus igazsága iránti engedelmességgel – kinek képmását látja az emberi személy méltóságában – értelmezi azt az erkölcsi törvényt, amelyet minden jóakaratú emberrel közöl, amikor nem hallgatja el az ember kötelezettségét, mely arra szólítja őt, hogy meneküljön a középszerű megoldásoktól és törekedjék a tökéletességre (Familiaris Consortio 33.p 33. pont)
– Az Egyház, a helyes utat, amelyen a családoknak kell járni, magától Krisztustól tanulta.
Az Egyház ismeri az utat, melyen a család behatolhat a maga igazsága mélységeibe. Ezt az utat azonban – amelyet az Egyház Krisztus iskolájában és a történelemben ismert meg, a Szentlélek ragyogó világosságától megvilágosítottan – nem kényszer hatása alatt, hanem szüntelenül a Lélek indítását tapasztalva, félelem nélkül mutatja meg mindenkinek. Sőt ezt az utat nagy reménységgel tanítja, mert tudja, hogy a „jó hír” magában foglalja a kereszt szavát is. De a család épp a kereszt által juthat el létének és szeretete tökéletességének beteljesülésére. (Familiaris Consortio 86. pont)
– A házasság és a család Krisztusnak van alárendelve, és az Ő kegyelmére szorul.
Az Egyház a hit világosságában, mellyel a család és a házasság drága kincseit, s ezek gazdag tartalmát megismeri […] mélységesen meg van győződve arról, hogy csak az Evangélium elfogadása által válhat valóra mindaz, amit az ember a házasságtól és a családtól méltán remél. A házasság és a család, amelyet Isten magában a teremtésben alapított, természete szerint arra irányul, hogy Krisztusban teljesedjék be: rászorul Krisztus kegyelmére hogy kigyógyuljon a bűn sebeiből, és visszataláljon a „kezdetéhez”, [ Vö. Mt 19,4.] azaz az isteni terv teljes megismeréséhez és maradéktalan megvalósításához. A történelem jelen szakaszában, amikor a családra oly sok torzító és megsemmisíteni erő támad, az Egyház, tudván, hogy a társadalom, valamint önmaga épsége és egészsége szorosan összefügg a család állapotával, [ Vö. Gaudium et spes 47] sürgetőbb és égetőbb feladatának tekinti, hogy mindenkinek hirdesse Isten tervét a házasságról és a családról (Familiaris Concortio 3. pont)
– Krisztusnál van a megoldás: hogy védelmezze a családot a romboló anti-civilizációval szemben.
A család a társadalom alapvető sejtje. De szükség van Krisztusra – a „szőlőtőre”, akiből a „szőlővesszők” az éltető nedvet szívják – hogy ez a sejt ne legyen kitéve a kulturális kiirtás veszedelmének, mely belülről és kívülről egyaránt származhat. Ha ugyanis az egyik oldalon létezik a „szeretet civilizációja”, vele szemben, a másik oldalon megmarad egy destruktív „ellen-civilizáció” lehetősége, miként ezt manapság annyi irányzat és helyzet bizonyítja. (II. JÁNOS PÁL PÁPA Gratissimam Sane 13. pont)
|
XVI. Benedek |
– A család védelmezéséért: szembe kell úszni az árral az uralkodó kultúrában. (Benedict XVI. Address to the participants in the plenary assembly of the Pontifical Council for the Family, May 13, 2006)
– Legyetek elkötelezett keresztények: a bátorsággal megélt hitből ered a család számára kedvező kultúra. (Benedict XVI. Pastoral Visit to Aquileia and Venice: address to the Preparatory Assembly for the Second Ecclesial convention of Aquileia, May 7, 2011)
– A pásztorok kötelessége: a házasság különleges értékeinek a bemutatása. (Address to the participants of the Meeting of Presidents of Latin American Episcopal Commissions for the Family and Life, December 3, 2005)
|
VI.Pál |
– Úgy, mint az ő isteni Alapítója, az Egyház arra van rendelve, hogy az ’ellentmondás jele’ legyen – Ő nem cselekedhet az ember felé másként, mint ahogy azt a Megváltó tette.
Előre látható, hogy nem mindenki fogja könnyen elfogadni ezt az állítást, mivel nagyon sok, a modern hírközlő eszközöktől fölerősített hangot lehet hallani, melyek eltérnek az Egyház szavától. Az Egyház azonban nem csodálkozik azon, hogy isteni Alapítójához hasonlóan jel lett, amelynek ellene mondanak, s azért nem mulasztja el feladatát, hogy az egész erkölcsi törvényt – mind a természetes, mind az evangéliumi törvényt – alázatos állhatatossággal hirdesse. (HUMANAE VITAEVI. Pál pápa enciklikája 17. 13. pont)
|
XII. Piusz |
-A recept: jó oktatásban részesíteni a hívőket a házassággal kapcsolatban.
Mivel mindent az Isten törvényéhez és elgondolásához kell visszavezetni, hogy a házasság teljesen és minden időkre megújuljon, nagyon fontos, hogy a híveket jól oktassák a házasságról: szóban és írásban egyaránt, nem egyszer, nem is felületesen, hanem gyakran és alaposan, világos és súlyos érvekkel kell őket oktatni, hogy ezek az igazságok az értelmet meggyőzzék, az akaratot pedig megindítsák. Értsék meg és szüntelenül gondoljanak arra, hogy mennyire bölcsnek, szentnek és jónak mutatkozott Isten az emberiség iránt, amikor a házasságot alapította, szent törvényekkel megerősítette, s különösen akkor, amikor szentségi méltóságra emelte, minek folytán a keresztény hitvesek számára az isteni kegyelemnek oly bőséges forrása nyílt, hogy a házasság nemes céljainak tisztán és hűségesen szolgálhatnak a saját, gyermekeik, az egész polgári társadalom és az emberiség javára és üdvösségére. (XI. Pius Casti Connubii enciklikája IV/2. pont )
|
XIII. Leo |
– A családot nem lehet helyreállítani másképp, mint azon egyházi törvények által, amelyeket az isteni Alapítója hozott
Ha meggondoljuk, mire jó a házasság isteni intézménye, nyilvánvalóvá válik, hogy Isten a közjó javára bőséges forrássá akarta tenni. És valóban, mert a házasság azon túl, hogy gyarapítja az emberiséget, jobbá és boldogabbá teszi a házastársak életét azáltal, hogy nehézségeikben támogatják, állandóan és hűségesen szeretik egymást, javaikat közösen birtokolják és a szentségből kegyelmi segítséget nyernek. Mindez a családnak is nagyon sokat segít, mert amíg a házasság megfelel a természetnek és igazodik Isten terveihez, addig meg tudja erősíteni a szülők közti egyetértést, biztosítani tudja a gyermekek jó nevelését, az isteni példával szelídíti a családfő tekintélyét; megtanítja a gyermekeket a szülőkkel, a család alkalmazottait a munkaadóival szembeni engedelmességre. Az ilyen házasságokból joggal vár az állam becsületes, istenfélelemre és szeretetre szoktatott új nemzedéket, melynek tagjai kötelességtudóak, a jogos és törvényes elöljáróknak engedelmeskednek, mindenkit szeretnek, és nem bántanak senkit.
Ezeket az üdvös gyümölcsöket a házasság mindaddig teremni tudja, amíg megőrzi szent jellegét, egységét és felbonthatatlanságát, mert ezekből származik üdvös és termékeny ereje. […] Ha elűzik a vallást, a házasság szükségszerűen a bűnös emberi természet és az érzéki vágyak gonosz uralmának rabszolgája lesz, és a természetes tisztesség aligha fogja megvédeni. Ebből pedig sokszoros veszedelem származik nemcsak a családokra, hanem a társadalomra nézve is. (XIII. Leó Arcanum Divinae sapientia)
|
A Katolikus Egyház Katekizmusa |
A Katolikus Egyház Katekizmusa.
– Egyedül Krisztus adja a hitveseknek az erőt és kegyelmet ahhoz, hogy felfogják a házasság eredeti értelmét, és éljék azt.
A házassági kötelék fölbonthatatlanságának egyértelmű hangsúlyozása zavart kelthetett és teljesíthetetlen követelménynek tűnhetett. [Vö. Mt 19,10.] Jézus azonban nem elviselhetetlen, nagyon nehéz, [Vö. Mt 11,29–30.] Mózes törvényénél is nehezebb terhet rakott a házastársak vállára. Ő, aki azért jött, hogy a teremtés bűn által megzavart eredeti rendjét helyreállítsa, kegyelmet is ad ahhoz, hogy a házasságot Isten országának új módján lehessen élni. Ha a házastársak Krisztust követik, megtagadják önmagukat és fölveszik keresztjüket, [Vö. Mk 8,34] „föl tudják fogni” a házasság eredeti értelmét, és Krisztus segítségével meg is tudják élni. A keresztény házasság e kegyelme Krisztus keresztjének gyümölcse, mely az egész keresztény élet forrása. (KEK 1615)
|
Hittani Kongregáció |
– Bármennyire nagyok is a nehézségek, a püspökök erkölcsi tanításban kell, hogy részesítsék a híveket.
A püspökök kötelessége, hogy a híveket erkölcsi oktatásban részesítsék a szexuális erkölcs területén is, bármilyen nagyok is legyenek a nehézségek ennek a megvalósítása közben, miközben az ember szembesül a mai uralkodó ellentétes eszmékkel és gyakorlatokkal. A hagyományos tanítást kell tanulmányozni egyre mélyebben. Megfelelő, alkalmas módon kell ezt átadni megvilágosítva a lelkiismeretet, hogy konfrontálódni tudjanak az emberek az új élethelyzetekkel. (Congregation for the Doctrine of the Faith, DeclarationPersona Humana, no. 13, December 29, 1975)