A könyv 16. fejezetének a vázlata
A 2013-as konklávé dominánsai személyei Walter Kasper és Karl Lehmann voltak
Ők már a 90.es évek elején Oskar Sailer püspökkel aláírtak egy levelet, amely az elváltak újraházasodásának nyitott kaput.
1993-ban Ratzinger a Vatikánba hívta őket, hogy fogják vissza kissé magukat, és egy dokumentumban kifejtette a hagyományos katolikus álláspontot
Az elváltak áldozáshoz engedése a Bergogliot hatalomhoz juttatók zászlajára került
Martini bíboros volt ezeknek a nézeteknek egyik vezéregyénisége
Begoglio fontos szerepeket osztott Kaspernek
A bíborosok 1 évvel Bergoglio megválasztása után Kaspert leszavazták
Ideológiai harc indult a házasság felbonthatatlanságának a kérdésében
Kasper és bizonyos jezsuiták szerint Pokol nem létezik
Ratzinger állást foglalt ezekkel a nézetekkel szemben
A janzenizmus továbbélése Rahnernél, Martininél és Bergoglionál
A legradikálisabb forradalom a bűn és a bűnbánat leértékelése
Milyen veszélyeket rejtenek magukban a Kasper féle elképzelések – egy idős misszionárius gondolatai
Az egyház feleslegessé tétele
Az anglikán út követése, kútmérgezés
A legnagyobb probléma a 2014-es szinóduson: szavazni lehet Isten törvényeinek az érvényességéről
A házasság felbonthatatlanságának a kérdésében még a pápa sem dönthet, az isteni törvény: Caffara bíboros, Ratzinger