Egy embernek két fia volt. A fiatalabb azt mondta Atyjának: Engedd, hogy elmenjek itthonról, s olyan életet élhessek, melyben teljesen szabad lehetek, és senki nem szab nekem korlátokat. Az Atya nem tartotta vissza, mivel a fia szabad akarattal rendelkezett, elengedte őt. A fiú egy távoli országban Atyjának nem tetsző életet élve tengette napjait. Mígnem egy napon nagyon erős vágyódást érzett az Atyai ház iránt. Elindult hát haza, hogy újra láthassa apját, bár szívében néha úgy érezte, hogy nem méltó Atyja szeretetére. Nagy meglepetésre Atyja már az úton várta, eléje jött, megölelte és semmit nem vetett a szemére azért, amit az Atyai házon kívül tett. Azonnal gyűrűt húzott a kezére és behívta őt arra a lakomára, melyet az otthon maradottak ettek nap, mint nap. Miután jóízűen evett a lakomából, ismét vágyat érzett régi cimborái iránt, s visszament hozzájuk, de mikor kedve tartotta bármikor meglátogathatta Atyját, és mindig részt vehetett a lakomán. Mikor a nagyobbik testvér látta , hogy öccse szabadon ki s be jár, és rendszeresen  szennyes ruhában jelenik meg a lakomán, szóvá tette Atyjának. Tudta ugyanis, hogy akik itt éltek, soha nem szolgáltak másnak, csak az Atyának. Azt is tudta, hogy mióta ez a ház áll, csak fehér ruhában lehetett bejönni a lakomára. Atyja viszont ezt felelte neki: Ne ragaszkodj olyan mereven az eddigi szabályokhoz és főleg ne ítélkezz a testvéred felett. Az ítélkezés ugyanis bűn, s beszennyezi a ruhádat. Hogyan jelensz így meg a lakomán?  Ha korábban voltak is szigorúan betartadó szabályok, a szeretet mostantól mindent felülír. A szabályok csak boldogtalanná teszik az embert.  Fogadd el, hogy mostantól új szabályok is vannak. Persze ezek nem írott szabályok, csak alkalmazzuk őket. Az írott szabályok a régiek, s aki szeretne, élhet azok szerint is. Bővebben… →