Az aláhúzásos kiemelések e honlap szerkesztőitől valók.

Az eddigi felelős, Larroque atya elköszönő levele

Üdvözlégy Mária 2020. január 1. –Mária, Istenanya ünnepe

„A Máriás Papi Mozgalom kedves tagjai!

Mindannyian tudjátok, hogy a Máriás Papi Mozgalom nemzetközi felelősségéről le kellett mondanom. Újra elmagyarázom nektek, hogy ez számomra csak Mária akarata iránti engedelmességből történt, egy csomó dolog egybeesésével. Miután megkértem a Papi Kongregáció Bíboros Prefektusának a segítségét, hogy folytathassam ezt a fontos Missziót, az ő válasza így végződött: „Önt felszólítom, hogy engedelmeskedjen az elöljárójának”. Nos, a (Kék) Könyv Üzenete, aznap (amikor kinyitottam) az az 1982. november 20-i volt: „az erény, amit én legjobban szeretek az én pap fiaimban, az az engedelmesség”. És a következő mondat világosan beszélt az elöljárók iránti engedelmességről. Ez számomra a Szűzanya nagyon világos útmutatása volt. Mindig engedtem, hogy a Kék Könyv vezessen, és mindig is ezt teszem. És ezt nektek is így kívánom. Én engedelmeskedek tehát az elöljárómnak, aki nem akarja azt, hogy én továbbra is az MPM-nek a Nemzetközi felelőse legyek. Engedelmeskedek a Szűzanyának, Édesanyámnak, Királynőmnek. A mozgalom mindenekelőtt az Övé és Ő viszi előre, ahogyan gyakran mondja. Ez az utolsó megerősítés történt P. Quartilio-val és Otavio-val is, akik miután találomra kinyitották a könyvet, azután hogy éppen hazatértek, miután utoljára vitték don Stefanot a kórházba 2011. június 15-én.

Ebben az évben 68 várost látogattam meg 7 Országban, 27-szer utaztam repülővel, 96 cönákulumon vettem részt, ahol részt vett egy bíboros, 11 püspök, körülbelül 350 pap és körülbelül 74.000 hívő. Ezenfelül még, hogy bemutassam a Mozgalmat, találkoztam egy Apostoli Nunciussal, egy Bíborossal és körülbelül 400 pappal, 600 szeminaristával, egyéb szerzetesnőkkel, és több ezer hívővel.

2020-as év folyamán el fogok menni Kenyába, egyes helyi olaszországi Cönákulumra és Óceániába.

Cönákulum formájában tartott nemzetközi lelkigyakorlatunkon Collevalenzaban részt vett 6 Püspök, 180 pap és néhány hívő, akik Mozgalmunk területi felelősei. 34 nemzetből jöttek össze ebben az évben. E lelkigyakorlatok alatt, hűségesen követve a mi Szabályzatunkat, kiválasztottuk az új Nemzetközi Felelőst: Pescatori Luca atya személyében, aki egyházmegyés pap La Spezia-ból (Olaszország), aki Liguria Területi Felelőse. Kívánunk neki gyümölcsöző szolgálatot ebben a magasztos Szolgálatban, hogy a Szűzanya Nevében vezesse az MPM-at ezekben az utolsó időkben.

A ti kis testvéretek, Laurent Larroque atya”

A Máriás Papi Mozgalom kedves tagjai!

Luca Pescatori atya vagyok, világi pap az olaszországi La Spezia püspökségből. Ezt a körlevelet írom nektek, tudatában lévén, hogy az ajándék és a felelősség, ami június 27-én történt Collevalenzában, óriási. Felelősnek, „Generális Koordinátornak” lenni ebben a Szűzanya Művében, olyan felelősség, amit a Szűzanya ad. De nem szükséges ebből nagy gondot csinálni. Inkább élni kell a Mária Szeplőtelen Szívének tett Önfelajánlást. Az Ő Szívében egyesülünk és küzdünk, követve az Ő utasításait, ezekben az oly különleges, nehéz és fájdalmas Időkben. Édesanyánk kísér bennünket és felkínálja nekünk Szeplőtelen Szívének a biztos menedékét.

Amint befejeződött a collevalenzai lelkigyakorlat, ennek az új felelősségnek a legelső napjaiban részt vettem 12 pappal együtt egy zarándoklaton a Szűzanya Efezusi házánál és a Jelenések barlangjánál Patmoszon. Nagy örömmel élhettük meg a cönákulumokat ezeken a számunkra annyira jelentős szent helyeken. Ezeket az országokat, Törökországot és Görögországot az MPM üzenetei valószínűleg soha sem érték el.

Ezekben a hónapokban felvettem a kapcsolatot az MPM különböző tagjaival a világban és meglátogathattam több cönákulumot Olaszországban, Madridban, Spanyolországban. 2020-ra az olaszországi cönákulumok fent lesznek az olasz honlapon: www.msm-mmp.org. Nem kaptam engedélyt, hogy hosszabb időt szenteljek ebben az évben a cönákulumok látogatására, mint ahogy Larroque atya (hálát kell adnunk, hogy gyakran oly sok időt szentelt a Szűzanya művének!). Ha az Úr és a Szűzanya akarja, ez az idő hosszabbodni fog, különben nagyon korlátozott lesz. Tehát rábízom az egyes felelősökre, hogy lelkesítsék az embereket, és mind jobban törődjenek a rájuk bízott területekkel. Tudom, hogy több pap készséges, hogy helyettem látogassa a cönákulumokat. Ez a Szűzanya műve Ezen felül az én örömöm, hogy személyesen és reménnyel látogassalak benneteket. Remélem, valóban sikerülni fog. A személyek másodlagosak, az a fontos, hogy mindenütt hirdessék és hűségesen éljék azt, amit a Szűzanya kér tőlünk.

Várom a papokat a collevalenzai lelkigyakorlatokra 2020 június 21-27-ig. Kérem a hívektől, hogy hívják a papjaikat, hogy vegyenek részt, és ha szükséges, segítsék őket akármilyen módon. Nagyon elégedett vagyok, hogy a világ különböző helyein tartanak MPM lelkigyakorlatokat. Aki nem bír részt venni Collevalenzában, vegyen részt legalább a helyi lelkigyakorlatokon. Ne engedjétek, hogy az állandó Cönákulum ezen kegyelme elvesszen!

A collevalenzai lelkigyakorlatokról információkat P. Florio Quercia-tól kérhettek, via del Ronco 12 (Padri Gesuiti), 34.133 Trieste, Italia, e-mail: querciaflorio@tiscali.it, Tel: (+39) 333-63-222-48. Távolabbra tekintve: kezdjük el az előkészületet a 2022-es Lelkigyakorlatokra, melyek Fatimában lesznek a MPM keletkezésének 50. évfordulójára. Előreláthatólag Lelkigyakorlatok lesznek a papok számára, és lelki napok a laikusok számára, 2022. június 26-július 3-ig tervezve.

Kérem, hogy imádkozzatok Nazareno Lanciotti atya boldoggá avatásáért, amely immár a befejezés felé halad, hogy minél rövidebb időn belül befejeződjön; ugyanúgy Stefano Gobbi atya boldoggá avatásáért is. Megismétlem az eddigi kérést, amit Larroque atya kért, hogy a saját tapasztalataitokat minél előbb legyetek készek átadni.

Az új feladatomban, amit rám bíztak, ajánlok nektek egy megfontolást, ami hiszem, hogy segíteni fog, hogy ezt az Időt a Szűzanya üzeneteinek a fényében éljük meg, engedjük, hogy az ő szavai vezessenek bennünket, és ne az a sok hang, mely megtéveszt bennünket.

1. 2010. május 13-án XVI. Benedek pápa a Szentmise a prédikációjában, amit a fatimai kegyhely terén mutatott be, ezt mondta: „Tévedne az, aki azt gondolná, hogy Fatima prófétai missziója befejeződött (…) Ez a hét év, ami még elválaszt a Jelenések századik évfordulójától, meggyorsíthatja Mária Szeplőtelen Szívének az előre meghirdetett diadalát a Szentháromság dicsőségére”. A Pápa aláhúzta, hogy az Egyház még úton van az előre meghirdetett diadal felé, és kérte, hogy az minél hamarabb érkezzen el. A Zsoltárok imáinak a visszhangja: „Uram, még meddig?”…

Ebben a lelki összefüggésben kell olvasnunk a kérést, amit Ferenc Pápa a Lisszaboni Pátriárkának tett nem sokkal az ő megválasztása után, hogy felajánlja az ő pápaságát a Fatimai Szűzanyának, ami 2013. május 13-án megtörtént.

A Szűzanya, az Egyház Édesanyja, nem engedi, hogy az Egyház hangja a semmibe vesszen. Legyünk biztosak, hogy továbbra is közbe fog lépni (a mostani Pápa) pápasága alatt, hogy megvalósítsa ezt a fatimai ígéretet, ami a részleteiben is igazolt a Kék Könyvben. Nem úgy várjuk ezt, mintha mindössze vigasztaló mese lenne. Mi biztosak vagyunk benne: az ő Szeplőtelen Szívének a diadala el fog érkezni, de csak egy korszak végén, amit Ő egy „megtisztulásnak” hirdet. Ez egy időpont, ami magába foglalja a legnagyobb jót a megpróbáltatás és a szenvedés útján keresztül. A Szűzanya a mi időnket a keresztút „tizenegyedik állomásának” titulálta (1979. február 11.)… El fog érkezni a tizenkettedik és utána a tizenharmadik és vágül a tizennegyedik állomás csendje, amikor úgy tűnik, hogy minden befejeződött, kijavíthatatlanul tönkrement.

Uralkodóként Krisztus csak Húsvét napján mutatkozik, de már a keresztről is uralkodott, és Nagyszombaton is. Krisztus uralkodik akkor is, ha úgy tűnik, hogy nem, akkor is, amikor mindenki elhagyta és megtagadta, még azok is, akiknek ott kellet volna lenniük mellette. Csak aki a Szűzanyával volt, az nem hagyta el Őt. Ahogyan már a Kálvárián, Jézus ugyanúgy uralkodik az Egyház történelmén keresztül és vezeti azt, akkor is, amikor az események előre nem láthatjuk, vagy egy könnyen nem fogjuk fel.

Édesanyánk hirdeti, hogy az Egyház Nagypéntekénél tartunk: van egy idő, és ez az, amiben az Egyház a legnagyobb nehézségét éli meg a gonosz legnagyobb kísértése alatt, aki le akarja rombolni az Egyházat, mindenekfelett a hit tanításában eltérő különbözőségek által. A gonosz azt akarja, hogy az Egyházba kerüljön be egy mentalitás, ami az embernek nem kínálja fel a bűntől való szabadulást és az üdvösséget, hanem csak a boldogságot és a békét Jézushoz való tökéletes hűség nélkül, még a bűnt is elfogadva. Ezen nem kell csodálkoznunk: ugyanezzel a módszerrel kísértette Jézust is a pusztában és nem sokkal ezután Péter által, aki meg akarta győzni Jézust, hogy utasítsa el a keresztet, és a többi apostol által is más alkalmakkor… Az Egyházat rá akarja vezetni, hogy önmagának ellentmondjon, hasonlítson a „világhoz” azt hirdetve, hogy így hasonlóbbá válik Jézushoz. „A tévedést a legveszélyesebb formában terjesztik úgy, mint az igazság új és időszerű értelmezését. Azáltal teszik ezt, hogy még azokat az igazságokat is elferdítik, amelyek a katolikus hit alapját képezik. Nem tagadják nyilvánosan a hitigazságokat, hanem kétértelműen fejezik ki azokat. A hit tanításában megalkusznak az igazság és a tévedés legsúlyosabb összeegyeztetésével, miként az még soha nem fordult elő. (1979. január 28.)

Krisztust illetőleg van egy alternatív mentalitás, mely másik irányba megy, mely külsőleg megismétli ugyan Krisztus tanítását, de nem tartja azt szükségszerűnek. Tehát fölöslegesnek tartja, pontosabban utópiánk. Más szavakkal egy keresztényellenes mentalitásról van szó. A gonosz be akar vinni az Egyházba egy keresztényellenes mentalitást és a hittagadásba akarja belevinni. Ez Krisztus igazi magárahagyatottsága, az Egyház számára az igazi rossz, az ő Nagypénteke. Ez nem újkeletű probléma. Gondoljunk például a XX. század elejétől jelentkező modernizmusra, ami egyszerűen „kirobbant” ezekben az utolsó Időkben. Ezzel kapcsolatban az 1990. március 13-ai üzenet is világos.

A drága Michael Gaurant atya 2008-ban ránk hagyott egy szép előadást „The clouds are gathering”, a felhők gyülekeznek… a cím igen sokatmondó. A mai napig lehet hallani erős hangokat, egyes villámlásokat és a szélviharok már zűrzavart és bizonyos károkat is okoznak. A Szűzanyától előre bejelentett vihar már elkezdődött. Igen, nem félek kimondani, hogy a vihar már itt van, a jelek megvannak, és nem lehet azokat figyelmen kívül hagyni.

Amint a természet viharai megrémítenek bennünket, hasonlóan ebben a „lelki viharban” is kísértést szenvedünk, hogy felizgassuk magunkat, de a vihar az Egyházban a hit megtisztulásához és újjászületéséhez vezet. Ne feledjük el soha, hogy ez a megígért siker. Meg van ígérve, tehát garantált és megállíthatatlan. A Szeplőtelen nem áll meg a sötét felhők előtt, hanem azokat Isten fényével szétoszlatja, mely az Ő Szeplőtelen Szívéből nagy erővel árad. Ne elégedjünk meg azzal, hogy a vihart nézzük, és aggódunk, mert a Szűzanya nem arra hív bennünket, hogy szemlélők legyünk, hanem apostolok, tehát cselekedjünk az ő Szeplőtelen Szívének a diadaláért. Számunkra nagy ajándék, hogy meghívottak vagyunk a közreműködésre!

2. A hitehagyásnak ebben a viharában sokan kísértésbe esnek, hogy felfedjék a zűrzavar pontos felelőseit, arra szorítkozva, hogy ítéletet mondjanak, és békét érezzenek magukban, mert „sikerült megtalálni a bűnöst”. Van, aki a felelősséget az Egyházban „bizonyos teológusoknak” tulajdonítja, van, aki azt mondja: „ezek meg azok az egyházi csoportok”, más azt mondja „ezek és ezek az egyháziak”, és van, aki azt mondja „valakik a Vatikánban”. Az 1989-es üzenetekben a Szűzanya megerősíti, hogy a zűrzavar az Egyház belsejében működik egyes pásztorokon keresztül is. Egyesek tudatosan vesznek részt benne, mások kevésbé. Ő elmagyarázza ezt nekünk, anélkül, hogy pontosan meghatározná a személyeket, egyszerűen csak felfedi nekünk az összefüggést, amiben mindez működik (1989. június 13.). Ő tudja, hogy kik voltak azok tegnap és kik azok ma. Nekünk csak (az) adatott meg, hogy lássuk a művet és kér bennünket, hogy az ő seregeként működjünk közre, hagyjuk meg Neki a feladatot, hogy (Ő) győzze le ennek a gonosz műnek a fejét. „Ő széttiporja a fejét” (Ter 3,15) (1977. július 8. 1990. szeptember 8.).

A Szűzanya tehát velünk éli az Egyház Nagypéntekét, de kér bennünket, hogy ne vesszünk bele a vitákba és az ítéletekbe. Ő a legnagyobb fájdalomban élte át a Nagypénteket, de alapjában véve más belső magatartással, mint a miénk.

„Nézzétek, van-e nagyobb fájdalom ma az enyémnél: Fiamat, Jézust gyalázzák és megvetik, ismét elhagyják, és elárulják övéi… Ismét megszaggatja Titokzatos Testét, az Egyházat a megosztás, és fenyegeti a tévedés. A hűségesek nagy szenvedésre hivatottak, és el kell viselniük minden sértést és gyalázkodást azok részéről, akik nem hallgatnak rám. (…) Hányan vesznek el naponta az általános és veszélyes zűrzavar sodrában! Vegyetek részt anyai szenvedésemben. Ne bíráljatok senkit, ne ítéljetek el senkit. Imádkozzatok, szeressetek, viseljétek velem együtt minden ember megmentéséért a szenvedés keresztjét.” (1982. június 30.)

Ő magától Jézustól tanulta meg, hogyan élje a Nagypénteket és azt, hogy melyik a Húsvét útja.

„Sose ítélkezzetek. Senkit el ne ítéljetek. Feladatotok csupán az, hogy imátok, szenvedésetek és önfeláldozástok természetfeletti erejével lelkeket mentsetek. Jézus irgalmas szeretetének csodája most készül megvalósulni.” (1988. október 27.)

„Itt szeretnélek titeket megtanítani a szenvedésre. Fiam, Jézus (…) panasz nélkül szenved, amikor keresztre feszítik, szelíd, mint a bárány. Ez az az út, amelyre hívlak benneteket. A Kálvária útján kell járnotok, engedelmesen és szelíden (…) Itt szeretnélek megtanítani a hallgatásra. Fiam szava elhallgat ezekben az utolsó pillanatokban. Most életével beszél. (…) Ma elsősorban hallgatni tanuljatok. Teremtsetek csendet magtokban, hogy egyedül az Ő isteni szavát halljátok meg. Teremtsetek csendet magatok körül. Ne válaszoljatok olyan emberek bírálatára, rágalmaira (…) gúnyolódásaira, megbántásaira, akik üldöznek benneteket. Ne ítéljetek el senkit. A reátok váró pillanatokban mind inkább hivatva lesztek a hallgatásra. Életetekkel fogtok beszélni. És az életetekből fog megszületni általatok is a kereszten a szeretet szava mindenkiben, és a szeretet szava az Atya akaratára való tökéletes ráhagyatkozásában.” (1977. április 8.)

Ma mind többet beszélnek, hogy ítélkezzenek, és mind kevesebbet imádkoznak és gyakran rosszul. Az általános zűrzavar mélységes fájdalom az Egyháznak, és a fájdalom az Egyházért nem elégséges, mint válasz. Az csak Krisztus iránti hűségben termékeny, pontosan, ahogyan minket a mi Anyánk tanít. Egy ima teli ítélkezéssel és még haraggal is, nem használ.

A mi Anyánk kér minket, küzdjünk e lelki vihar ellen lelki fegyverekkel: az Ő Szeplőtlen Szívének tett önfelajánlással, imával, az Evangéliumhoz való hűséggel, tanúságtétellel, önfeláldozással, engeszteléssel, bizalommal.

Ő ez volt Nagypénteken, és minket is tanít, hogy ezek legyünk. Jézus halála után és egész Nagyszombaton át az Ő fájdalmának és az Ő Szeplőtelen hitének nagy csendjében, Ő lesz az erős jelenlét, aki imádkozni fog, hogy engesztelje Fiát az elhagyatottságban, amit átélt és ellensúlyozza az apostolok árulását. Ő az egyetlen, aki imádkozik értük és a jövő Egyházért, amit az Ő Fia hozott létre és amelynek maga tette meg Anyjává. Mária a születendő Egyház rejtett ereje.

Ő maga mondja nekünk: „Engedjétek, hogy mindinkább felragyogó fényem vezessen benneteket, mert ez az én időm.” 1987. május 23.) „Siessetek Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe, mert együtt kell átélnünk a legnagyobb megpróbáltatást, amely elérkezett immár számotokra, az Egyház és az egész emberiség számára” (1992. szeptember 15.) „Mert az én Szeplőtelen Szívem biztos menedékében, amelyet a Szentháromság a megmenekülés bárkájaként kínál fel nektek ezekben a végső időkben, bizalomban és imádságban fogjátok várni Jézus dicsőséges eljövetelét, aki elhozza országát a világba és mindeneket újjá teremt”. (1996. január 1.)

Stefano atya nekünk állandóan ismételgette, hogy tegyük meg és éljük az önfelajánlást. Elmélkedjük át figyelmesen a mi önfelajánlásunkat, mert az az élet igazi iskolája. A Szűzanya meghív, hogy legyünk az Ő lelki hadseregének erős katonái, álljunk készen az Ő rendelkezésére. Legyünk az Övéi, aki önmagát a mi Vezetőnknek definiálja. Nem lehetünk ennek az Ő művének a közreműködői, ha kívül vagyunk azon, amire Ő kér bennünket. Ha hisszük, hogy a Máriás Papi Mozgalom valóban a Szűzanya műve, nem „javíthatjuk ki” az Ő rendelkezéseit vagy nem élhetjük azokat a „saját módszerünk szerint”: jó módszerek lesznek bizonyára, de mások lesznek, mint amit tőlünk a Máriás Papi Mozgalmon keresztül kér. A Máriás Papi Mozgalom nem egy máriás buzgalom, hanem egy élet, egy felajánlás – mondhatjuk, hogy odaajándékozottság Mária Szeplőtelen Szívének – követve, amit a Szűzanya a Kék Könyvben mond nekünk, megélve az Ő Szeplőtelen Szívének tett önfelajánlást. Nem tudunk az élettel másként szembenézni.

„Ha mindazt átélitek, amit nektek elmondottam, és követitek a számotokra kijelölt utat, biztosan fogtok járni a nekem tett felajánlás útján, és meg fogjátok valósítani Szeplőtelen Szívem nagy tervét. Máskülönben feltartóztatnak a kételyek, a csüggedés, a nehézségek és az ellenmondás, amellyel találkoztok. Megálltok, és nem lesztek készek mindazt betölteni, amit számotokra elrendeltem, és ami oly szükséges a világ megmentésére és az Egyház megújítására, melynek Anyja vagyok.” (1984. november 9.) „Csak így tudtok velem harcolni a biztos győzelemért, egyébként a vereség felé haladtok.” (1976. augusztus 22.)

Csak ha éljük az önfelajánlást, lehetünk hűségesek a küzdelemben úgy, ahogy Ő akarja a serege számára. A seregében a Belé vetett bizalomnak egy olyan ereje kell, hogy meglegyen, mint amilyen bizalom van a kis gyermekben az édesanyja iránt. Csak így érthetők meg jobban az 1975. október 18-ai szavai: „Örvendjetek”, amit Stefano atya nekünk ajánlott, mielőtt a Mennybe költözött volna.

3. Végül megkérdezhetjük magunktól: „Uram, miért engeded meg, hogy az Egyház alávettessék ennek a megpróbáltatásnak?” … Sajnos felmerül, hogy az Egyház egyik része – laikusok, szerzetesek, pásztorok – úgy tűnik, hogy értékeli azt, ami a tanításnak ebből az elferdüléseiből, ebből a zűrzavarból származik, és előnyben részesít egy másik tanítást a Tanítóhivatallal szemben. Egyes esetekben sürgetik, hogy a Tanítóhivatal változzon meg… Ebben a zűrzavarban növekszik a szakadás (1979. február 11…) De most megértjük, hogy a bűneinken túl, mivel jelen van ez a helyzet az Egyházban, a Szeplőtelen Szív diadala nem teljesedhet be. Íme, az Úr megengedi, hogy az Egyházban felszínre kerüljenek a hittani problémák, a rejtett vagy elaltatott „lelki betegségek”, az álarcok, a kifordított tervek, hogy megváltoztassák az Egyházat, hogy megváltoztassák a törvények, a szentségek, az erények megélését, úgy, hogy megtisztulás által újra felragyogjon az Egyházban az életszentség, amit a Szeplőtelen újra neki ajándékoz a legszentebb Szentháromság dicsőítésére.

Ez az Egyház megtisztításának, megtisztulásána egy folyamata, amire szükség van.

A mi válaszunknak világosnak kell lennie: küzdő szeretettel kell élnünk. Tehát: hűség az Evangéliumhoz és a Tanítóhivatalhoz, hűséges tanúságtétel az életünk árán is és – amikor szükséges – szavakkal is megvallani hitünket, ima, hogy kérjük a Szentlélek ajándékát az egész Egyházra kezdve a Pápától, akinek az Evangélium első meghallójának és a visszhangjának kell lennie.

„Szeretett fiaim, legyetek az Evangélium hűséges és bátor hirdetői! Látjátok, hogy az Evangéliumban lévő igazságot mennyire elhomályosítja a racionalizmus, megtépázzák az egyre inkább terjedő tévedések, és így sokan eltávolodnak az igaz hittől. Betű szerint éljétek meg Fiam, Jézus Evangéliumát! Betű szerint hirdessétek az Evangéliumot! Ne hagyjatok fel azzal, hogy az Igazság fényét hirdessétek a tévedés és a hitehagyás sötétségébe merült világban! Legyetek ti az új evangelizáció apostolai csaknem kétezer évvel az Evangélium első hirdetése után a pogánnyá vált világban!” (1997. június 24.)

Nem kell izgulnunk. Az Evangélium nekünk a mindenünk és a Tanítóhivatal tanítja annak a megvalósítását. Még ha valaki kétségbe vonná is azt, amit a Tanítóhivatal eddig tanított, még ha más dolgokat tenne is, új utakat akarna kipróbálni… mi maradjunk hűségesek az Evangéliumhoz és a Tanítóhivatalhoz!

Minél inkább úgy tűnik nekünk, hogy ez a zűrzavar növekszik, annál inkább növekedjenek az imáink és az engesztelő cselekedeteink.

4. Az Önfelajánló imában a Szűzanya kér bennünket, hogy sokat imádkozzunk a Pápáért és alkossunk védőgátat a Tanítóhivatal elleni támadásnak. 2020-ban vagyunk, a kis Szent Jácinta Marto halálának a százéves évfordulója van, aki oly sok szenvedését felajánlotta a bűnösökért és a Szentatyáért. Mindig, amikor őt valaki kérte, hogy imádkozzon valamiért, ő hozzátette „…és a Szentatyáért”. Meg kell kérdezni önmagunkat, a Szűzanya miért ragaszkodik mindig a Pápához? Mert a (Fatimai) második titok végén többek közt mondta, hogyha nem hallgatják meg az ő kérését, „a Szentatya sokat fog szenvedni…” Próbáljuk ezeket a szenvedéseket ne csak emberi szempontból nézni, például az üldözéseket stb., hanem lelki szempontból…

Emlékezve a látomásra, amit csak Szent Jácinta kapott Lúcia házának a kútjánál (a Szentatya térdelt egy házban, amit emberek vettek körül, akik átkozták és köveket dobáltak), megengedem magamnak, hogy megosszak veletek egy gondolatot. Ezt a kitartó felszólítást, hogy imádkozzunk a Pápáért, és alakítsunk ki egy védősáncot, hogy megmentsük a Tanítóhivatalt, úgy láthatjuk, hogy mi, az Egyház (és még inkább mi, mint MPM papjai és hívei) vagyunk azok, akik erőssé teszik ezt a házat, ami megvédi a gonosztól a Pápa hivatalát és a Tanítóhivatalt. És ha a mi imánk és felajánlásunk kevesebbet ér, (ha mi az MPM-ből nem éljük jól a Szeplőtelen Szívnek tett felajánlásunkat), elgyengül a védősánc, mely védi a Pápa szolgálatát és a Tanítóhivatalt, melyeket eltalálnak mind nagyobb számú kővel és ütéssel (vagyis a gonosz művei által), és megsebesítik… blokkolják… bizonyos értelemben ellehetetlenítik… A mi feladatunk azért imádkozni, hogy a Tanítóhivatal és a Péternek átadott szolgálat megerősítse a testvéreket a hitben, oltalmazza a gonosztól és támogassa és védje, ahogyan a Szűzanya elvárja tőlünk. A Szűzanya annyira kitart ezen a ponton, hogy ezt kéri tőlünk, hogy tekintsük ezt mintegy második kötelességünknek, amelyet vállaltunk a Szeplőtlen Szívének tett Felajánlásunkban. Számtalan üzenetben kéri ezt.

A Pápával egyesülve lenni nem (azt) jelenti, hogy megtapsoljuk (a Pápát) és kész, és mindig elégedettek vagyunk, (hanem) mindenekelőtt azt jelenti, hogy védjük a gonosz cselvetésektől a péteri szolgálatot az imánkkal és a rendelkezésünkre álló lelki eszközökkel. Senki sem érezheti magát felmentve az Egyházban – mivel mindenki részesül az Egyházban a felelősség egy részében –, hogy e szolgálatot támogassa, mivel ez a szolgálat Péter idejétől kezdve leginkább alá van vetve a gonosz kísértéseinek.

Az Egyházban nem viselkedhetünk úgy, mint a politikusokkal kapcsolatban szokás: „tetszik nekem” – „nem tetszik nekem”, „elégedett vagyok” – „nem vagyok elégedett”, „kérem” – „nem kérem”. A személyek, akik nem érzik a kötelességet, hogy lelkileg védjék a Pápát, azok őt gyengítik. Ez nem része az Egyház lelki hagyományának. A Szűzanya már az első évektől kezdve mondja, hogy tőlünk egy másfajta magatartást vár el: „eljön azonban az a pillanat, amikor szinte mindenki elhagyja őt, mint Jézust a Kálváriára vezető úton. Akkor ezek a fiaim megvigasztalják és megvédik őt, és megnyerik velem az Egyház legnagyobb küzdelmét” (1973. szeptember 23.). Utána majd azt kérdezi: „Hol vannak ma azok a papok, akik közel állnak ehhez az első paphoz, ehhez az első fiúhoz, akit az Édesanya különös gyengédséggel szeret? Legyetek ti a legközelebb a pápa szívéhez, Szeplőtelen Szívemnek szentelt papok. Imádkozzatok érte, szenvedjetek vele, legyetek mindig Vele” (1975. november 9.). Legyünk közel hozzá az Evangéliumhoz való hűségünkkel, és közel a lelki támogatásunkkal és védelmezésünkkel.

A zűrzavar ezen idejében több okból imádkoznunk kell, hogy a Szentlélek ihlesse a pápát, hogy hogyan vezesse az Egyházat és hogyan védje a hitet, és legyen a Szentháromság igazi eszköze abban, hogy megtisztuljon az Egyház. A Szűzanya bennünket mindig kér, hogy azért imádkozzunk, hogy az Úr mindent az Egyház javára irányítson, akkor is, ha tetszenek nekünk az utak, amelyeket Ő megenged, akkor is, ha nem tetszenek. Mi azonban tudjuk, hogy az Ő irgalmas kezében vagyunk, és az Ő kezéből ajánl fel bennünket Mária… Nos, valóban nagyon kell bíznunk Őbenne, mert mindazt elmondta nekünk, ami erre az „időre” vonatkozik.

A Szeplőtelen Szívének a diadala már elkezdődik a mi küzdelmünkben, mindenekfölött a küzdelem módjában, és annál nagyobb, amennyiben hasonlít az Övéhez. Ha bízunk, megismétlem, nincs helye a nyugtalanságnak, a vitatkozásoknak, emberi metódusoknak, hogy vitákat az újságok cikkeivel, az internetes üzenetek „lármájával” oldjunk meg, stb.

Így, az ő Szeplőtelen Szíve menedékének a gyümölcseként a békét ajándékozza nekünk. „Anyai diadalmam jele a béke, amelyet már most szeretnék minden fiam szívének megadni: azoknak, akik meghallgatnak, engem követnek, Szeplőtelen Szívemnek ajánlják magukat.” (1985. július 5.) „Ha velem töltitek életeteket, már életetek jelenlegi sűrű sötétségéből is megpillanthatjátok a reátok váró új idők derengéseit.” (1991. január 1.)

Nos, éljük át jobban a cönákulumainkat. A cönákulumok a közbenjárásunk ereje. Tekintsük a megtisztulás idejét Mária Idejének, mint egy „hosszú, folytonos máriás évet”, és fogadjuk be ezeket az 1987-es szavakat: „Ez év folyamán az Egyház minden gyermekét hívom, hogy gyűljön össze velem a folytonos imacönákulumokban. Főleg azt kívánom, hogy gyakran imádkozzák a rózsafüzért, különösen a kicsinyek, a betegek, a szegények és a bűnösök. Vegyétek körül a világot a rózsafüzér láncával, hogy minden ember számára kegyelmet és irgalmat nyerjetek. Tartsatok több imacönákulumot.” (1987. június 10.)

Hangsúlyozom a Szűzanya kérését: „szaporítsátok az Imacönákulumokat”. Ne elégedjetek meg azzal, amit idáig megtettetek. Próbáljátok meglátni, hogyan tehettek többet… kérjétek ezt a kegyelmet a Szűzanyától, kérjétek és próbáljátok meg. Ő mondja: elég, ha ketten vagytok, hogy cönákulumot tartsatok. Ajánlom, hogy jól tartsátok meg: hívjátok a Szentlelket, imádkozzátok a Rózsafüzért, imádkozzatok a Pápáért, olvassatok el egy üzenetet a Kék Könyvből és tegyétek meg a Szeplőtelen Szívnek a felajánlást. Semmi más üzenetet semmi más szöveget ne olvassatok a cönákulumok alatt. Ha tehetitek, imádkozzatok egy Fatimai Szűzanya Kép vagy szobor előtt, hogy emlékeztessen benneteket arra, hogy hogy Ő személyesen kezdte el ezt a művet 1917-ben, és hogy meghívta Stefano atyát és minket 1972-ben és utána.

Ajánlom, hogy találkozzatok egymással 2020. február 20-án, lelkileg egyesülve a világ minden részében élőkkel, még ha mindenki a saját cönákulumaiban lesz is. Ez a nap Szent Jácinta halálának századik évfordulója.

Olvassuk át nyugodtan az 1975. október 18-ai és 1997. december 31-ei üzeneteket. Imádkozzunk együtt és kérjük a kegyelmet, hogy a várakozásaink megvalósuljanak. Éljetek bizalommal a Szeplőtelen Szívben, legyetek az Ő apostolai úgy, ahogyan Ő akarja.

Nagyon köszönöm nektek a sok imát. Nekem nagy támasz, és garantálom nektek az enyéimet minden nap. Mindig örömmel fogadom a híreket a ti cönákulumaitokról a világ minden részéből. „A kicsinyek erejével…”(1996. szeptember 8.)

Járjunk együtt a világosságban és a Kegyelemben, melyek számunkra Mária Szeplőtlen Szívéből áradnak.

Luca Pescatori atya