Christian Brugger, az USA katolikus Püspökkari Konferencia korábbi teológiai tanácsadó testületének a tagja az „Amoris Laetitia“ miatt nyílt levelet intéz a Katolikus Egyház püspökeihez. Ez a szöveg teljes magyar nyelvű fordítása.

Miután az 1980-as években öt évig szolgáltam katolikus egyetemi rektorként, úgy döntöttem, hogy morálteológiai mesterképzésbe kezdek. Ez még akkor az arányosság elvének csúcspontja volt, mivel alapító atyái a katolikus morálteológia néhány legbefolyásosabb székeiben elnököltek: Richard McCormick a Notre Dame-i Egyetemen, Josef Fuchs a Gregorianan Rómában, Louis Janssens a Leuveni Egyetemen, és Bernard Häring a római Alfonzianumban.

A Veritatis Splendor kezdetű enciklikában II. János Pál szigorúan óvta a Katolikus Egyházat erkölcsi elméleteiktől. A szent pápa aggodalma az volt, hogy a körülmények összetettségére való tekintettel, és annak az elgondolásnak okán, hogy a lelkiismeret munkálkodását és az erkölcsi törvényt csupán egy eszménynek tekintik, olyan viselkedési formáknak az igazolására jutnak, amelyeket régóta az isteni és a természeti törvényekkel ellentétesnek tartanak. (VS 56, 76, 103).

Ezután 25 évvel később megjelenik az úgynevezett „új paradigma”, amelyet az Amoris Laetitia-ból származtatnak. Ez azt sugalmazza, hogy a körülmények összetettségét alapul véve, amelyben a lelkiismeret munkálkodása és az erkölcsi törvény csak egy eszmény, egyes katolikusoknak nem kell engedelmeskedni az isteni és a természeti törvények objektív és konkrét elvárásainak.

Miután alaposan áttanulmányoztam az erkölcsi érvelés eme új formáját, és megvitattam filozófusokkal, teológusokkal, kánonjogászokkal, püspökökkel és bíborosokkal, aggódom, hogy ez az „új paradigma” ellentmond a katolikus hitnek és erkölcsnek; a tanítása káros a lelkekre; és hogy a további terjesztése nagyban alá fogja ásni a katolikus erkölcsöt.

Ezért tudatában annak, hogy minden hívő köteles megtenni képességei szerint mindent a keresztény hitletétemény megőrzésére és előmozdítására (CIC 212), és hogy Jézus  akarja, hogy ezt a lépést megtegyem, az alábbi levelet intéztem alázatosan, őszintén és határozottan a világ katolikus püspökeihez, mert úgy vélem, hogy csak a püspökök képesek megakadályozni, hogy még több és súlyosabb kárt okozzanak Krisztus testének, és az Egyház apostoli küldetésének, amit az „új paradigma” okoz, ha folytatjuk a mai irányt.

Szent Józsefre, az egyetemes Egyház védelmezőjének közbenjárására bízom ezt a levelet és a világ püspökeinek válaszát.

* * *

Tisztelt Érsek atyák, Püspök atyák, Testvéreim Krisztusban!

Néhány befolyásos hang az Egyházban az „új paradigmát” használja arra, hogy igazolja az olyan viselkedési formákat, amelyeket az Isteni és Természeti Törvények rendelkezéseivel ellentétesnek ismerünk. Mint a közelmúltban írtam:

Az „új paradigma” – bár kifejezetten soha nem említik – lehetővé teszi, hogy a papok és a püspökök egyidejűleg megerősítsék, hogy elfogadják az Egyház erkölcsi tanításait, és mégis felszabadítják az „egyéni lelkiismeretet”, amely nem él e tanítás szerint, hogy továbbra sem éljen aszerint, miközben az Úr Asztalához közeledik.

Ezt látjuk olyan helyeken, ahol objektíven bűnös kapcsolatban élő katolikusokat szabadítanak fel arra, hogy visszatérjenek a szentáldozáshoz, anélkül, hogy őszinte elhatározásuk lenne a viselkedésük megváltoztatására. Az „új paradigma” lehetővé tesz Krisztus és Szent Pál által az Újszövetségben és az Egyház által 20 évszázadon át elutasított cselekvéseket. Németországban, Argentínában, Máltán és más helyeken már vannak „katolikus válások és újraházasodások” és „katolikus házasságtörések”.

Hacsak nem avatkoznak közbe, hogy megakadályozzák, hogy az „új paradigma” kihatással legyen a katolikus erkölcsi tanítás szélesebb spektrumára, annak logikáját biztosan alkalmazni fogják a fogamzásgátlás cselekedeteire (annak ellenére, hogy az Egyház ősi tanítását a Gaudium et Spes és a Humanae Vitae megerősítette), a homoszexuális magatartásra (a Persona Humana és a Katolikus Egyház Katekizmusa által megerősített tanítás ellenére), és más hagyományosan elutasított magatartásokra.

És az „új paradigma” védelmezői azt fogják mondani: „Minden, amit teszünk az, hogy az Egyház tanítását nagyobb lelkipásztori érzékenységgel alkalmazzuk, fokozott figyelmet fordítva a konkrét „körülmények” összetettségére, és a „lelkiismeret” méltóságának nagyobb tiszteletben tartására; a változatlan erkölcsi tanok nem lettek megkérdőjelezve.”

A laikusok és hithű papok beavatkozása fontos, de nem valószínű, hogy befolyásolná a pápa döntéseit. Most csak a testvéri püspöki beavatkozásokban lehet reménykedni, hogy elkerüljük azt, ami egyébként a Katolikus Egyház számára a biztos lelki katasztrófa lenne. Mert ha az „új paradigmát” hivatalosan alkalmazni fogják a fogamzásgátló cselekedetekre, akkor a katolikus szexuális morál normái sorra dőlnek, mint a dominók. Nagy gonoszság fog bekövetkezni, és sok lélek vész el. Isten persze jó dolgot hoz ki belőle, azonban nem felbecsülhetetlen veszteség nélkül.

Ezért minden olyan katolikus püspököt – keleten és nyugaton -, akik úgy vélik, hogy az „új paradigmát” használják és fogják használni a hagyományosan isteni és természeti törvényekkel ellentétben megítélt viselkedési formák igazolására, tisztelettel kérem, hogy tegyen lépéseket a következő négy módon:

1. Privát úton írjon az országa apostoli nunciusának, és tisztelettel kérje meg, hogy ismertesse a Szentatyával az „új paradigmával” kapcsolatos aggodalmát, és ösztönözze őt arra, hogy ne alkalmazza azt a Humanae Vitae tanítására.
2. Magának Ferenc pápának írjon levelet, akinek testvéri módon fejezze ki ugyanezeket az aggodalmakat, és tisztelettel kérje tőle, hogy egyértelműen tanítsa a katolikus hit erkölcsi igazságait, különösen a tízparancsolat ötödik és hatodik parancsolatára vonatkozó kérdéseket, és orvosolja a lelkipásztori hibákat, amelyeket néhány tanítása okozott.
3. Hivatalosan hirdessen ki az egyházmegyéjének egy sor olyan normát, amely az Amoris Laetitia által felvetett érzékeny kérdésekkel (különösen a 8. fejezetben lévőkkel) foglakozik, olyan normákat, amelyek összhangban vannak II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa tanításával, a katolikus erkölccsel és lelkipásztori hagyománnyal.
4. Lépjen kapcsolatba bizalmasan hasonló gondolkodású püspökökkel és vegyenek fontolóra konstruktív megoldásokat, hogyan használják tanításukat a Katolikus Egyház Katekizmusa által jóváhagyott püspöki feladataik elvégzésében:

A Tanítóhivatal feladata, hogy megóvja Isten népét az eltévelyedésektől és elpártolásoktól, és biztosítsa számukra az objektív lehetőséget, hogy tévedés nélkül ismerjék meg az igaz hitet. A Tanítóhivatal lelkipásztori kötelességének arra kell irányulnia, hogy az Isten népe ragaszkodjon az igazsághoz, amely szabaddá tesz. (890).

Amikor az „új paradigmával” foglalkozunk a levelezéseinkben, tehetjük ezt II. János Pálra való hivatkozással, aki az arányosság elvével foglakozott a Veritatis Splendor-ban. Az ilyen elméletek [ebben az esetben „paradigmák”] nem hűek az Egyház tanításához, amikor úgy vélik, hogy erkölcsileg jónak igazolhatnak az isteni és a természeti törvényekkel szándékosan ellentétes magatartásformákat. Ezekről a [paradigmákról] nem állíthatják, hogy a katolikus erkölcsi hagyományra épülnek (76).

Könnyű lenne azt mondani: “mindent megtettem. Mindez Isten kezében van. Nyugodtan hagyjuk ezt így”. Kérem, hogy értsék meg, hogy Önök Jézus kezei ennek a rendkívül súlyos helyzetnek a megoldásában.

Hajlandó vagyok bármilyen módon segíteni Önöknek – az aggodalmak, a beszédtémák, egyházmegyei iránymutatások összefoglalásával stb. Kérem, hogy bátran lépjenek kapcsolatba velem.

Mély tisztelettel Jézusban testvéretek

Christian Brugger, Dr. Phil.

morálteológus

Jacksonville Beach, Florida US

email: ecb.assistance(kukac)gmail.com

Christian Brugger az Élet Kultúrája alapítványnak az etikát kutató főmunkatársa Washington D.C.-ben. 2016-ban az Amerikai Katolikus Püspökök Tanácsa Bizottságának teológiai tanácsadója volt.

Ausztráliában a Notre Dame Egyetem Filozófiai és Teológiai Tanszékének a dékánja, és a Denveri Vianney Szent János Teológiai Szeminárium morálteológia professzora volt.

A „Házasság felbonthatatlansága és a Trienti Zsinat” könyv szerzője (Catholic University of America Press, 2017). Floridában él feleségével és öt gyermekével.

 Az ncregister.com cikke itt olvasható