| 51 – A szentáldozás többé már nem a mi Urunk testének és vérének a vétele? |
Forrás: Holy Communion is no longer the reception of the Body and Blood of Our Lord?
Az első áldozás azt jelenti, hogy közösségre lépünk azokkal, akik más közösségekhez tartoznak, de hisznek Jézusban?
Kevés dolog annyira megindító, mint egy csapat gyerek, akik első áldozásukhoz járulnak. Ez élénk emlékeket idéz fel bennünk a saját gyermekkorunk ártatlanságából…
Néhány nappal a bűnbánat szentségének elnyerése után – amely gyakran több komolysággal zajlik, mint sok felnőtt esetében – lelkük bűntelenné válik, megtisztul, és olyanná válik, mint a keresztségük napján, hogy Jézus magához hasonlónak találja. Ezután eljön a nagy nap, amely nagy várakozással tölti el a gyerekeket, amely megfigyelhető figyelmes tekintetükben, a visszaemlékezés meglepő mértékében, és az imában, amelyet ártatlan szívük csendje fejez ki. Végül az oltár elé lépnek, hogy magukhoz vegyék Urukat és Királyukat a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ő egyesül velük, belép a lelkükbe, hogy ott lakozzon, és egy mély barátság veszi kezdetét, egy olyan valami, ami a kegyelem által egész életükön át tarthat, és amelynek a végén az örökkévalóság van!
Ezen a jelentős eseményen, amelyre mi, katolikusok mind igaz érzelmekkel emlékezünk, bőséges kegyelem árad az Égből, és Isten kimondhatatlan jelenlétének a bensőnkben való első megtapasztalása mély benyomást tesz ránk.
Lehetséges-e Isten irgalmának páratlan megnyilvánulását olyan módon értelmezni, amely idegen annak valódi jelentésétől, ezáltal eltorzítani az Úr Teste és Vére vételének fogalmát? Legyünk óvatosak, hogy el ne felejtsük, el ne torzítsuk a valódi jelentőségét annak, ami az első áldozás napján történt… és ami megismétlődik minden alkalommal, amikor vágyakozunk és felkészültek vagyunk magunkhoz venni az Urat:
FERENC:
Azt mondják, hogy az embernek nem kell beszélnie a személyes dolgairól, de nem tudok ellenállni a kísértésnek. A közösségről beszélünk… a közöttünk lévő közösségről. És ma annyira hálás vagyok az Úrnak, mert a mai napon van, hogy 70 évvel ezelőtt járultam az elsőáldozáshoz. Ahhoz, hogy elsőáldozók legyünk, tudnunk kell, mit jelent közösségben lenni másokkal, közösségben a mi Egyházunk testvéreivel, de közösségben azokkal is, akik különböző közösségekhez tartoznak, de akik hisznek Jézusban. Köszönjük meg az Úrnak a keresztségünket, köszönjük meg az Úrnak a közösségünket, hogy ez a közösség mindenkivel egyesítő közösséggé váljon. (General Audience, October 8, 2014)
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék I. Mi az Eucharisztia?Szentírás A Trienti zsinat katekizmusa X. Pius pápa katekizmusa A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma Aquinói Szent Tamás Trienti Zsinat III. Ince pápa Szent Ágoston XVI. Benedek pápa Aquinói Szent Tamás II – Az Eucharisztia vételének valódi hatásai, és az egyházi egység, amit létrehozSzentírás XVI. Benedek pápa Katolikus Egyház Katekizmusa Aranyszájú Szent János Trienti Katekizmus II. János Pál pápa Aquinói Szent Tamás – Az Eucharisztia által az Egyház gyermekei Krisztusban egyesülnek egymással Katolikus Egyház Katekizmusa XVI. Benedek pápa Szent Ágoston III – Az eretnekek nem tagjai Krisztus Misztikus TesténekXI. Pius pápa XIII. Leo pápa XI. Pius pápa XII. Pius pápa IV – Az Egyház által hirdetett Igazság az Eucharisztikus hit vonatkozásábanSzent Ágoston Páduai Szent Antal Trienti Katekizmus Trienti Zsinat Szent Ágoston Trienti Zsinat Szentírás
|
|
Szentírás |
– Jézus kijelenti magáról, hogy Ő az élet kenyere
Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” (Jn 6:48-51)
– Azoknak, akik az Eucharisztiát magukhoz veszik, örök életük van
Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. (Jn 6:53-55)
– Az utolsó vacsorán Jézus megalapította az Ő Testének és Vérének Szentségét
Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. (Mt 26:26-28)
|
A Trienti zsinat katekizmusa |
– Az Eucharisztia a hit misztériuma, és egy valóságos Szentség
Az oltáriszentség valóságos szentség. Megmagyarázva lévén már a név jelentése, ki kell fejteni, hogy ez valóságos szentség és egy azon hét közöl, melyeket az anyaszentegyház mindig vallásos tiszteletben tartott. (Catechism of Trent, The Sacrament of the Eucharist)
|
X. Pius pápa katekizmusa |
– A kenyér és a bor csodálatos átalakulása Jézus Krisztus Testévé
Az Eucharisztia egy olyam szentség, amelyben a kenyér és a bor lényegének csodálatos átalakítása történik Jézus Krisztus testévé, és az Ő drága vérévé. Ez valóban, ténylegesen, és lényegét tekintve tartalmazza az ő testét, vérét, lelkét és Istenségét ugyanazon az Úr Jézus Krisztusnak, a kenyér és a bor külső megjelenésében, aki a mi szellemi táplálékunk. (Catechism of Saint Pius X, ch. IV, no. 598)
|
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma |
– Az egység igazi jele, a szeretet köteléke, és húsvéti lakoma
Az Úr Jézus Testének és Vérének áldozata, melyet azért alapított, hogy jelenvalóvá tegye az időben, egészen az Ő eljöveteléig a Kereszt áldozatát, és ezzel Egyházára bízta halálának és föltámadásának emlékezetét. Az egység jele, a szeretet köteléke; a húsvéti lakoma, melyben Krisztust vesszük, a lélek betelik kegyelemmel és megkapjuk az örök élet zálogát. (A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma 27.p )
|
Aquinói Szent Tamás |
– Az áldozatok közül a legfontosabb
Ez az a szentség, amelynek alapítása az Utolsó vacsorán történt, akkor, amikor Krisztus utoljára találkozott apostolaival. Mit tartalmaz ez a szentség? Először is magát Jézus Krisztust az Eucharisztiában szentségi módon… Másodszor, mivel Jézus Krisztus szenvedésébe vetett hit nélkül sohasem volt üdvösség, Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 3,25 szerin „Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben.” Ezért szükség volt valamire, amely újra bemutatja az Úr szenvedését. Az Ószövetségben ennek különleges szentsége volt a húsvéti bárány. Azt mondja Pál apostol az 1 Kor 5,7-ben, hogy „feláldozatatott a mi húsvéti bárányunk”. Ennek folytatása az Újszövetségben az Eucharisztia szentsége, amely a múlt szenvedésnek a jelenvalóvá tétele, ahogyan amaz az eljövendő áldozatnak az előképe volt. Ezért a szenvedés elközeledtével, miután megünnepelték az előző szentséget, célszerű volt az új szentséget megalapítani, ahogyan Leo pápa mondja. Harmadszor, amikről a végén van szó, amit az eltávozó barátainak az emlékezetébe akart vésni, mivel akkor fellángolt a barátok iránti érzelem, azok, amikre akkor indítást nyerünk, mélyebben a szívünkbe vésődnek. Ahogyan boldog Sándor pápa mondja: nem lehet nagyobb a szentségekben, mint Jézus teste és vére, és nem lehet ennél nagyobb felajánlás, azért, hogy nagyobb tiszteletben tartsák, az Úr az ő tanítványaitól való eltávozásakor megalapította ezt a szentséget. (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica, III, q. 73, a.5)
|
Trienti Zsinat |
– Közvetlenül az átváltoztatás után a Mi Urunk valóságosan jelen van az Eucharisztikus színek alatt
Az apostolok ugyanis még nem is vették az Úr kezéből az Oltáriszentséget (Mt 26,26; Mk 14,22), amikor Ő már állította róla, hogy az valóban az Ő teste, amit nyújtani fog. Ez a hit mindig élt is az Isten Egyházában, hogy azonnal az átváltoztatáskor, az Úr valódi teste és valódi vére van a kenyér és bor színe alatt, s egyben ott van lelke, sőt istensége is. Teste a kenyér színe, vére a bor színe alatt van a szavak erejéből; sőt: a teste a bor színe alatt, vagy vére a kenyér színében, lelke pedig mind a kettőben, ama összefüggés és következés természetes ereje révén, hogy Krisztus Urunk részei, aki a halálból föltámadva már többé nem hal meg (Róm 6,9), így egyesültek egymással. Istensége pedig azért van jelen, mert a testével és emberi lelkével a személyes egységben csodálatosan egyesült. (1. és 3. kánon) (Denzinger-FJ 1640, Trienti zsinat XIII. Ülés, 1551. október 11.: Határozat a legszentebb Oltáriszentségről)
|
III. Ince pápa |
– Különbözik a valóban jelenvaló anyagtól az, amit érzékelünk
Mégis mondjuk, hogy a „hit szent titka”, mivel egyrészt ott mást hiszünk, mint amit a szemünk észrevesz, és mást vesz észre, mint amit hiszünk. Észreveszi ugyanis a kenyér és a bor színeit, és hisszük Krisztus testének és vérének a valóságát, és az egység és szeretet erejét… {783} Különbséget kell tennünk három dolog között, amelyek egymástól el vannak különítve ebben a szentségben, ti. a látható alak, a test valósága és a lelki hatás között. Az alak: a kenyér és a bor; a valóság: a test és a vér; a hatás: az egység és a szeretet. Az első: „szentségi jel és nem a szentség valósága”; a második: „szentségi jel és a szentség valósága”, a harmadik: a „szentség hatása, és nem szentségi jel”. (Denzinger-FJ 783-783)
|
Szent Ágoston |
– Az Oltáráldozat örökkévalóvá válik a Krisztus iránti engedelmességben
Krisztus Urunk örökre főpappá válva, elrendelte, hogy az áldozat, amelynek falajánlását látod, az Ő teste és a vére legyen. A lándzsa által átszúrt testéből áradó víz és a vér által megbocsátotta a bűneinket. Megemlékezve erről a kegyelemről, munkálkodj az üdvösségeden (amit Isten az, aki cselekszik bennetek), félelemmel és rettegéssel jöjj, hogy részt vegyél az oltárnak ebben az áldozatában. Ismerd fel ebben a kenyérben azt, aki a kereszten függött, és a kehelyben azt, ami kiömlött az oldalából. (Saint Augustine. Sermon 228 B: About the Sacraments on Easter Day, no.2)
– Az Egyház által évszázadokon át prédikált igazságot el kell hinni
Még ha az értelem képtelen is volt felfogni, és a szó képtelen is kifejezni a valóságot, fontolóra kell venni, hogy mennyire igaz az, amit ősidők óta hittek és hirdettek, mint az igazi katolikus hitet az egész Egyházban. (Saint Augustine. Contra Iulianum, book 6, ch. 5, no. 11)
|
XVI. Benedek |
– Az Egyház hite lényegében eucharisztikus hit
„Íme, hitünk szent titka!” E felkiáltással, mely közvetlenül a konszekráció szavai után hangzik el, a pap kihirdeti az ünnepelt misztériumot, és kifejezi csodálatát a kenyérnek az Úr Jézus testévé és a bornak az Ő vérévé történt lényegi átváltozása miatt, mely minden emberi megértést felülmúló valóság. Valóban, az Eucharisztia kiváltképpen „hitünk misztériuma”: „hitünk összefoglalása és lényege”.[13] Az Egyház hite lényege szerint eucharisztikus hit, és különlegesen az Eucharisztia asztaláról táplálkozik. A hit és a szentségek az egyházi élet két egymást kiegészítő összetevője. Az Isten Igéjének hirdetése által fölébresztett hit a föltámadott Úr testével és vérével a Szentségekben megvalósuló kegyelemből táplálkozik és növekszik: „A hit fejeződik ki a liturgiában, és a liturgia erősíti és bátorítja a hitet.”[14] Ezért az Oltáriszentség mindig az Egyház életének középpontja; „az Eucharisztiának köszönhetően az Egyház folyamatosan újjászületik!”[15] Minél elevenebb Isten népében az eucharisztikus hit, annál mélyebb a részesedése az egyházi életben, meggyőződéses ragaszkodása ahhoz a küldetéshez, melyet Krisztus bízott tanítványaira. Ennek tanúja magának az Egyháznak a története. Bizonyos formában minden nagy megújulás annak a hitnek új fölfedezéséhez kötődik, hogy az Úr az Eucharisztiában jelen van népe között. ( XVI. BENEDEK PÁPA SACRAMENTUM CARITATIS KEZDETŰ APOSTOLI BUZDÍTÁSA, 6.p)
|
Aquinói Szent Tamás |
– Egy Szentség, amely Krisztus igéje által van megerősítve
Hilarius mondja (De Trin., 8): „Nincs helye a kételkedéseknek Krisztus teste és vére igazságát illetően; a mi Urunk saját állítása és hitünk alapján teste valóban étel, és az Ő vére valóban ital.” És Ambrus azt mondja (De Sacram., 6): „Ahogy az Úr Jézus Krisztus Isten igazi Fia, úgy Krisztus igazi teste, amit magunkhoz veszünk, és az Ő igazi vére, amit iszunk.”
Krisztus igazi testének és vérének a jelenléte ebben a szentségben érzékekkel ki nem mutatható, sem meg nem érthető, hanem egyedül a hit által, mely isteni tekintélyén nyugszik. Ezért a Lukács 22,19: „Ez az én testem, mely értetek adatik.” Cyrill mondja: „Ne kételkedjetek abban, hogy ez igaz; hanem inkább fogadjátok hittel a Megváltó szavait; Ő az igazság Ő nem hazudik. ” (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica III, q. 75, a.1)
II – Az Eucharisztia vételének valódi hatásai- és az egyházi egység, amit létrehoz
|
Szentírás |
– Az Eucharisztia által Jézus bennünk marad
Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. (Jn6,56-57)
|
XVI. Benedek |
– Krisztus eljön, hogy találkozzon a férfiakkal és nőkkel, hogy eledel legyen a számukra
Az Oltáriszentségben az Úr úgy találkozik az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberrel (vö. Ter 1,27), hogy útitársnak ajánlja magát. E Szentséggel ugyanis az Úr, az igazságra és szabadságra éhező ember tápláléka lesz. Mivel csak az igazság tesz minket szabaddá (vö. Jn 8,36), Krisztus lesz számunkra az Igazság tápláléka. ( XVI. BENEDEK PÁPA SACRAMENTUM CARITATIS KEZDETŰ APOSTOLI BUZDÍTÁSA, 2.p)
|
Katolikus Egyház Katekizmusa |
–A Krisztusban való élet alapja
A szentáldozás elmélyíti egyesülésünket Krisztussal. Az Eucharisztia vételének a szentáldozásban a legfőbb gyümölcse a belső egyesülés Jézus Krisztussal. Az Úr mondja: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg őbenne” (Jn 6,56). A Krisztusban való élet alapja az eucharisztikus lakoma: „Ahogy engem az élő Atya küldött és Én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, általam fog élni” (Jn 6,57). “Amikor az Úr ünnepein a hívők a Fiú testét magukhoz veszik, hirdetik az örömhírt: megkaptuk az élet foglalóját; mint amikor az angyal Mária Magdolnának mondta: „Krisztus föltámadott!”. Most is az életet és a föltámadást kapja az, aki magához veszi Krisztust.” (KEK 1391)
|
Aranyszájú Szent János |
– A legmagasztosabb Szentség, amely összeköt minket Jézus Krisztussal
Mi azzal táplálkozunk, akit az angyalok, amikor észrevesznek remegnek, és nem mernek rá felnézni a félelem miatt, a fény miatt,amely belőle árad. Mi ezzzel telünk el, és mi egy testé válunk Krisztussal. […] Maga táplál bennünket az Ő vére által, és minden eszközzel magához von. (Saint John Chrysostom. Homilies on the Gospel of Saint Matthew, hom. 82, no. 5)
|
Trienti Katekizmus |
–Szentségi egység, amely összhangban van a Misztikus Test egységével
Bár létezik a két elem, a kenyér és a bor, amelyek az egész az Eucharisztia szentségében alapíttattak, amelyeket garantál az egyházi tekintély, mi azt valljuk, hogy ez nem töb szentség, hanem csak egy. Ellenkező esetben nem lehetne szó pontosan hét szentségről, ahogyan ez áthagyományozódott […] Továbbá a szentség erejénél fogva, egy misztikus teste jön létre, ezért a szentség maga összhangban van azzal, amit eredményez, ezért egynek kell lennie. (Catechism of Trent, The Sacrament of the Eucharist)
|
II. János Pál pápa |
– Az Eucharisztia Krisztusba olvadásunk csúcspontja
Az Eucharisztiában, az Új Szövetség szentségében való részesedés (vö. 1Kor 11,23-29) a Krisztushoz való hasonulás csúcsa, az örök élet forrása (vö. Jn 6,51-58) a teljes önátadás kezdete és ereje, melynek emlékezetére a liturgiában és az életben Szent Pál szavai szerint Jézus parancsot adott: „Valahányszor esztek ebből a kenyérből és isztok ebből a kehelyből, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.” (1Kor 15,26) ( II. János Pál enciklika Veritatis Splendor , 21.)
– Ez a lakoma bensőséges közösséget hoz létre Isten és ember között
Mi Krisztussá váltunk. Mert ha Ő a fő, mi vagyunk a tagjai; ő és mi együtt vagyunk az egész ember. Szent Ágoston merész szavai (Tract in a Joh., 21, 8) magasztalják azt a bensőséges egységet, amely létrejött Isten és ember között az Egyház misztériumában. Ez egy olyan közösség, amely a történelemben való utunk során legfőbb jelét az Eucharisztiában találja meg. Ezek a parancsok: „Vegyétek és egyétek … ” (Mt 26: 26-27), amelyeket Jézus ad tanítványainak egy jeruzsálemi ház felső szobájában földi élete utolsó estéjén (vö Mk 14,15), jelentésben igen gazdagok voltak A lakomán felajánlott kenyérnek és bornak (vö 25, 6) az egyetemes szimbolikus értéke már önmagában közösséget és meghittséget sugall. Emellett még más kifejezett elemeket is kifejez az Eucharisztia, mégpedig az Istennel való a barátságot és szövetséget. (John Paul II. General Audience, no. 1, October 18, 2000)
|
Aquinói Szent Tamás |
– Aki részesül ebben a Szentségben, az eggyé válik Krisztussal, és betagozódik az ő tagjai közé
„Ebben a szentségben, mint a többiben is, a szentség annak jele, ami a szentség tárgya (res sacramenti). Ennek a szentségnek azonban mint fentebb mondtuk, kettős a tárgya: az egyik, amit jelöl és tartalmaz, ti. maga Krisztus; a másik amit jelöl, de nem tartalmaz, ti. Krisztus titokzatos teste, mely a szentek közössége. Mindaz tehát, aki ezt a szentséget magához veszi, ezzel Krisztussal egyesült és a tagjai közé testesült. (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica III, q. 80, a. 4)
– Az Eucharisztia által az Egyház gyermekei Krisztusban egyesülnek egymással
Ennek a szentségnek háromszoros jelentése van. Egyik a múlttal való kapcsolatban, amennyiben ez megemlékezés Urunk kínszenvedéséről, amely egy igazi áldozat volt, amint fentebb megállapítottuk (q. 48, a. 3), és ebben a tekintetben „áldozatnak” neveztük._A jelenre való vonatkozásban van egy másik értelme, nevezetesen, kifejezi az egyházi egységet, amelyben emberek vannak egyesítve e szentségen keresztül; és ebben a tekintetben ez úgynevezett Communio vagy Synaxis. Mert, Damaszkuszi mondja, (De Fide Orth., 4), hogy „úgynevezett communio, mert általa kommunikálunk Krisztussal azért, mert részesülünk az ő testében és Istenségében, és mert kommunikálunk és egyesülünk egymással általa.” (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica III, q. 73, a.4)
|
Katolikus Egyház Katekizmusa |
– Az Eucharisztia az igaz hívők között egységet teremt
Az Egyház a “szentek közössége” is: e kifejezés elsősorban “a szent dolgokat” (sancta) jelöli, főként az Eucharisztiát, mely által „megjelenik és megvalósul a hívők egysége, akik Krisztusban egy testet alkotnak” (KEK 960)
|
XVI. Benedek pápa |
– Az Eucharisztia az Egyház gyökerénél van, mint a közösség misztériuma
Az Eucharisztia tehát alapvető az Egyház léte és tevékenysége szempontjából. Ezért az őskeresztények ugyanazzal a Krisztus teste kifejezéssel jelölték Krisztusnak a Szűz Máriától született testét, az eucharisztikus Testet és az Egyház testét.[34] Ez a hagyományban nagyon jelenlévő tény segít abban, hogy tudatosabbá váljék a Krisztus és az Egyház közötti elválaszthatatlanság. Az Úr Jézus, amikor áldozatul ajánlotta magát érettünk, önmaga átadásában, hatékonyan előre hirdette az Egyház misztériumát. Jelentős, hogy a II. eucharisztikus ima, amikor a Szentlelket hívja, így fogalmazza az imádságot az Egyház egységéért: „Kérve kérünk, gyűjtsön egybe a Szentlélek mindnyájunkat, akik Krisztus testében és vérében részesülünk”. Ez a szöveg világosan érthetővé teszi, hogy az Eucharisztia Szentségének valósága a hívek egysége az egyházi közösségben. Így az Eucharisztia rámutat az Egyházra, mint a közösség misztériumának gyökerére. ( XVI. Benedek Apostoli buzdítása Sacramentum Caritatis, 15, 2007 )
|
Szent Ágoston |
„Az Eucharisztia tehát mindennapi kenyerünk (…). Az erő ugyanis, amit jelent, az egység, hogy az Ő testébe beépítve, tagjaivá válva az legyünk, amit magunkhoz veszünk. (…) És hogy az Egyházban naponta olvasmányokat hallgattok, az a mindennapi kenyeretek; az hogy himnuszokat hallgattok és mondotok, szintén a mindennapi kenyér. Ezek ugyanis szükségesek földi zarándokutunkhoz.”. (Szent Ágoston: Sermo 57, 7, 7: PL 38, 389–390, Az Úr imádsága)
– Azok, akik nem tartanak ki a szent életben, meg lesznek fosztva ettől a kenyértől
Amikor azt mondjuk, „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, meg tudjuk érteni, hogy ez tökéletes hivatkozás az Eucharisztiára, a napi táplálékra. Ebben az értelemben a hívők tudják, mit kapnak, és hogy számukra ez jó, hogy megkapják ezt a mindennapi kenyeret, amely szükséges ehhez az élethez. Imádkoznak egymásért annak érdekében, hogy jobbá váljanak és kitartsanak a jóban, a hitben és a fölfelé irányuló életben. Ez az, ami után vágyakoznak, ez az, amit úgy kérlek imában, mert ha nem tartanak ki a jó életben meg lesznek fosztva ettől a kenyértől. Mi a jelentése tehát annak, hogy „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma?” Az, hogy úgy éljünk, hogy el ne választassunk a te oltárodtól. (Saint Augustine. Sermon 58, On the Lord`s Prayer no. 5)
III – Az eretnekek nem tagjai Krisztus Misztikus Testének
|
XI. Pius pápa |
– Szent János apostol megtiltott mindenféle egyesülést azokkal, akik Krisztus tanításának egy megcsonkított változatát vallják. Mint tudjuk, maga a szeretet apostola, szent János, aki evangéliumában az Úr Jézus szentséges Szívének titkait kinyilvánította és tanítványainak örök emlékezetébe vésni szokta az új törvényt: „Szeressétek egymást”, szigorúan megtiltotta a közösködést azokkal, akik Krisztusnak nem teljes és hamisítatlan tanítását vallják. „Ha valaki hozzátok jő, és e tudományt nem hozza magával, ne fogadjátok őt házatokba, s ne is köszönjetek neki”. A szeretet a teljes és őszinte hiten alapszik. Azért Krisztus tanítványai szükségképpen a hit egységében, mint legszorosabb kötelékben kapcsolódnak össze. Miképpen képzelhető tehát olyan természetű keresztény szövetség, amelynek tagjai kifejezetten a hitigazságok tárgyában ragaszkodnak a maguk sajátos fölfogásához és lelkületéhez akkor is, mikor ezek egymással szögesen ellenkeznek? Hogyan is léphetnek egységes szövetségre azok az emberek, akik homlokegyenest ellenkező nézeteket vallanak: például akik a szent hagyományokat a kinyilatkoztatás egyik hiteles forrásának ismerik el, és akik ezt tagadják; akik a püspökökből, papokból és szerpapokból álló egyházi hierarchiát isteni intézménynek tartják, s akik azt viszont a történelem folyamán a szükség szerint fokozatosan kialakultnak vallják; akik a legméltóságosabb Oltáriszentségben a kenyér és bor csodálatos átváltozása, vagyis az úgynevezett átlényegülés után a valóban jelenlevő Krisztust imádják, s akik azt állítják, hogy Krisztus teste csak a hit által, vagy jelképileg, és a Szentség hatása által van jelen; akik az Oltáriszentségben áldozatot és szentséget látnak s akik azt kizárólag az utolsó vacsora emlékének vagy emléke megülésének tekintik; azok, akik jónak és üdvösnek tartják a Krisztussal megdicsőült szentek, kiválóan a Boldogságos Szűz Máriának segítségül hívását, és képeik tiszteletét, s viszont azok, akik ezt a tiszteletet elvetik, mint amely állítólag ellenkezik a Jézus Krisztust, az „Isten és emberek közt egyetlen közvetítőt” megillető tisztelettel? A vélekedések ekkora zűrzavarából hogyan vezethet az út a kereszténység egyesítéséhez, azt megérteni nem tudjuk, hiszen az egység másként, mint az egységes tanítóhivataltól, a hit egységes szabályából és a keresztények egységes hitéből nem jöhet létre. ( XI Pius. Mortalium animos 9. p)
|
XIII. Leo pápa |
– A Krisztus Misztikus Testétől elkülönült tagokat nem lehet egyesíteni a Fővel, Krisztussal.
Szétszórt és elválasztott tagok nem képezhetnek a fejjel egy testet. Szent Pál szavai szerint pedig: ’A testnek minden tagja, noha sok, mégis egy test: úgy van a Krisztus is.’ (1 Kor. 12.12). Azért ezt a titokzatos testet összekötöttnek és egybefoglaltnak mondja: ‘A fej Krisztus, aki által az egész test összeköttetik és egybefoglaltatik minden íznek szerkezete által, minden tagnak kijelölt munkálkodása szerint.’ (Eph.4,15-16). Ugyanis is, ha bizonyos tagok a többi tagoktól elválva szétszórtan hevernek, ugyanazon és egy fejjel összeköttetésben nem lehetnek. (Leo XIII. Encyclical Satis Cognitum, no. 9, June 26, 1896)
– Az Egyház mindig is kizárta gyermekei sorából azokat, akiknek a hite különbözött bármely pontban az Egyházétól
Az egyház eme parancsokra támaszkodva és kötelességének tudatában semmire sem fordított nagyobb buzgalmat és igyekezetet, mint arra, hogy a hitnek épségét minden tekintetben megőrizze. Ezért lázadóknak tekintette s kizárta magából mindazokat, akik tanításának bármely pontjára nézve nem értettek egyet vele. (Leo XIII. Encyclical Satis cognitum, no. 9, June 26, 1896)
|
IX. Pius pápa |
– Szükséges azokat anatémával súlytani, akik elkülönülnek a Krisztusba vetett hittől
Természetesen, az ősegyháztól fogva megvolt a szükségessége annak, hogy a választottak hite kipróbált legyen, mint az arany a tűzben. Az apostolok, a választott edények figyelmeztetni kívánták a híveket, ha felmerülne, hogy bárki is megváltoztatná a hitet, és módosítaná Krisztus evangéliumát, és hamis tanokat terjesztene, és elárulná a hitletéteményt, még akkor is ha egy angyal lenne az, aki más evangéliumot terjeszt, azt ki kellene közösíteni. (Pius IX. Apostolic Letter Ad Apostolicae Sedis, August 22, 1851)
|
XII. Pius pápa |
– Az eretnekek Krisztus Misztikus Testén kívül vannak
Üdvözítőnk végtelen irgalmának tudható be, hogy titokzatos Testéből nem zárja ki azokat, akiket földi életében a lakomáról sem zárt ki. (Mt 9,11; Mk 2,16; Lk 15,2) Ugyanis nem minden bűn, nem is minden súlyos bűn választja el természeténél fogva az embert az Egyház Testétől, amint azt a szakadárság, eretnekség és hittagadás teszi. ( XII. Pius Encyclica Mystici Corporis )
IV – Az Egyház által hirdetett Igazság az Eucharisztikus hit vonatkozásában
|
Szent Ágoston |
– Méltó módon az járul az Eucharisztiához, aki kerüli a téves tanításokat
Vegyétek tehát és egyétek Krisztus testét; most, hogy Krisztus testének a tagjaivá váltatok, fogadjátok és igyátok Krisztus vérét. Ezért, hogy el ne különüljetek, egyétek, ami egyesít titeket azért, hogy ne tűnjetek értéktelennek a magatok szemében, igyátok a megváltásotokért kiontott vért […] Ha tehát életed van benne, válj vele egy testté. Ez a szentség mindenekelőtt nem Krisztus testét adja neked, hanem bele helyez téged abba. […] Tehát kezd el azt magadhoz venni, amivé már elkezdtél válni, gondoskodj arról, hogy ne vedd magadhoz méltatlanul, nehogy a saját ítéletedet igyad. […] És akkor fogod méltón magadhoz venni, ha távol tartod magadtól a rossz tanítás kovászát, hogy az őszinteség és igazság kovásztalan cipójává legyél. (Saint Augustine. Sermon 228 B, About the Sacraments, on Easter Day, nos. 3-5)
|
Trienti Katekizmus |
– Egyetlen személynek sem szabad tudatlannak lenni az Eucharisztiában elrejtett misztérium felől
Térjünk ki azon dolgok megmagyarázására, melyeket a híveknek nem tudni semmiképp sem szabad. Mivel figyelmeztet minket az Apostol, hogy igen nagy bűnt követnek el azok,2) „kik nem különböztetik meg az Úr testét”: azt tanítsák a lelkipásztorok, hogy az észt és értelmet minden igyekezettel el kell vonni az érzékektől. Mert ha a hívek azt hiszik, hogy e szentség csak azt foglalja magában, mit érzékeikkel felfognak, szükségképen a legnagyobb istentelenségbe esnek; mivel a kenyér és bor színén kívül, szemeikkel, tapintással, szaglással, Ízléssel semmi mást nem érezvén, úgy vélekednek, hogy csak kenyér és bor van e szentségben. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a hívek elméje, a mennyire csak lehet, az érzékek Ítéletétől elforduljon és Isten végtelen erejének és hatalmának szemléletére irányuljon e szentségben.
Három dolgot kell leginkább csodálni és tisztelni, amit a katolikus egyház minden kétkedés nélkül hisz és vall e szentségben, amelyek az átváltoztatás szavai által bekövetkeznek. Az első az, hogy Krisztus Urunk valóságos teste ugyanaz, mely a szűztől születt, mely a mennyben az Atya jobbján ül, és a szentségben jelen van. A második az, hogy semmi sem marad meg benne az elemek lényegéből, ámbár semmi sem tűnhet az érzékekkel ellenkezőbbnek és megfoghatatlanabbnak. A harmadik, amit mindkettőből könnyű következtetni, noha az átváltoztatás szavai úgyis eléggé kifejezik, azt, amit a szemek látnak, vagy más érzékek felfognak, megfelelő alany nélkül is, csodálatos és megmagyarázhatatlan módon vannak jelen. Mert látható ugyan a kenyér és bor minden járuléka, melyek azonban semmi lényeghez nem tapadnak, hanem önmagukban léteznek; mivel a kenyér és bor lényege az Úr testévé változik úgy, hogy a kenyér és bor anyagi lényege tökéletesen megszűnik. (Catechism of Trent, The Sacrament of the Eucharist)
|
Trienti Zsinat |
– A Krisztus Testére és Vérére vonatkozó igazság tagadása szégyenletes
A szent Zsinat először is azt tanítja, és nyílt egyszerűséggel megvallja, hogy az Eucharisztia áldott szentségében a kenyér és bor átváltoztatása után a mi Urunk Jézus Krisztus, igaz Isten és ember, valóságosan és szubsztanciálisan az említett érzékileg tapasztalható dolgok színe alatt jelen van. Nem ellentmondás ugyanis, hogy Ő maga, a Megváltónk, mindig az Atya jobbján ül a mennyben a természetes létrend szerint, és közben sok más helyen meg szentségileg jelen van számunkra az Ő szubsztanciájával, azon lét-indokolással, amelyet ugyan szavakban kifejezni alig lehet, de hogy Istennél ez lehetséges, azt – a hit által kapott gondolkozással – követni tudjuk, és állhatatosan hinni tartozunk. (Denzinger-FJ 1636)
|
Szent Ágoston |
–A jelek téves értelmezése annak az eredménye, hogy tévedések által vagyunk félrevezetve
A Jelek jármában nyög az, aki valamely jelző dolgot szolgál, vagy tisztel, anélkül, hogy ismerné annak jelentését. Aki pedig valamely isteni eredetű jel szolgálatát vagy tiszteletét vállalja, melynek erejével és jelentőségével tisztában van, nem a láthatót és mulandót tiszteli, hanem azt, amire mindezek vonatkoznak. Az ilyen ember azonban szellemi és szabad ember, akár a szolgaság idejében is, midőn a testi gondolkozásmód számára nem látszik szükségesnek ama jeleknek kinyilvánítása, melyek igája épp e lelkület megszelídítését célozza. Ilyen szellemi emberek voltak a pátriárkák meg a próféták és velük mindazok Izraelben, kik által a Szentlélek az írások segítségét és vigaszát nyújtotta nekünk. Ezekben az időkben pedig, Urunk föltámadása után és által, napnál világosabban ragyogott föl szabadságunknak bizonysága, és az általunk már megértett jelek súlyos szolgálata sem igáz le minket. Csupán néhányat kaptunk a sok-sok jel helyett: maga az Úr és az apostolok tanítás által. Ezeket azonban nagyon könnyen gyakoroljuk, felséges mivoltukban megértjük és túláradó jámborsággal is övezzük azokat. Ilyenek a keresztség szentsége, vagy az Úr testének és vérének ünneplése. Ezeket valamennyien érzékeljük, beavatottan értjük vonatkozásaikat, és ezért nem testi szolgasággal, hanem inkább lelki szabadsággal hódolunk előttük. Amint azonban szolgai gyengeségre vall a betű követése és a jeleknek a jelzett dolgok helyett való fölfogása, éppúgy tévutat árul el a jelek haszonnélküli magyarázása is. Aki pedig nem fogja föl a jel jelentését, de mégis megérti annak jelvoltát, még nem szorongatja őt a szolgaság. Ám még mindig jobb az ismeretlen, de hasznos jeleknek járma, minthogy azok kártékony magyarázgatása által a szolgaság igája alól kivont nyakunkat a tévedések tőrébe dugjuk. (Szent Ágoston, A Keresztény tanításról, III. könyv, IX. fejezet)
|
Trienti Zsinat |
– A Szentség, amely azért lett alapítva, hogy szakadás nélkül megőrizze az egységet
azt kívánta, hogy ez legyen a mi eljövendő dicsőségünk és örök boldogságunk záloga, és jelképe annak az egyetlen testnek, amelynek Ő a feje (1Kor 11,3; Ef 5,23), s amelyhez mi, mintegy tagjaiként akarata szerint a hit, a remény és a szeretet legszorosabb kötelékével kapcsolódjunk: hogy „mindnyájan ugyanazt valljuk, ne szakadozzunk pártokra” (1Kor 1,10). (Denzinger-FJ 1638)
– Az Eucharisztia lényegének tagadása előidézi az egyén kiközösítését
Ha valaki tagadná, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentségben igazán, valóságosan és szubsztanciálisan jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére, együtt az ő lelkével és istenségével, – s emiatt az egész Krisztus, – hanem azt mondaná, hogy ez csak jel vagy ábra, vagy erő szerint van: legyen kiközösítve. (Denzinger-FJ 1651)
–A híveknek tilos hinni, tanítani vagy prédikálni az Eucharisztiát illetően másképp, mint ahogy azt az Egyház hirdeti
A szent, általános, és egyetemes Trienti Zsinatnak, bár a Szentlélek egészen különleges vezetésével és irányításával azon célból ült össze, hogy a hitről és a szentségekről az igaz és ősi tanítást kifejtse, továbbá, hogy az összes eretnekségekre és más, igen súlyos zavarokra orvosságot nyújtson, amelyektől Isten Egyháza most nyomorultul gyötrődik, sőt sok és eltérő jellegű részekre szakadozik, már kezdete óta különleges szándékában állt, hogy az átkozott tévedések és szakadások konkolyát tövestől kitépje, melyeket az ellenség a mi zavaros időnkben az Oltáriszentség hittanításában, használatában és tiszteletében elhintett. Egykor a mi Üdvözítőnk az Ő Egyházában ezt a szentséget úgy hagyta ránk, mint az egységnek és szeretetnek jelképét, amellyel összekötni és egyesíteni akarta az összes keresztényt. Épp ezért ugyanazon szentséges Zsinat erről a tiszteletreméltó és isteni Oltáriszentségről azt a józan és tiszta tanítást adja át, amelyet a Római Katolikus Egyház magától a mi Urunk Jézus Krisztustól és az ő apostolaitól kioktatva, a Szentlélektől tanult meg (vö. Jn 14,26 „aki minden igazságot nap mint nap az eszetekbe juttat”). Ezt az Egyház megtartotta, és meg is fogja őrizni a világ végéig, s ezért minden Krisztusban hívőnek megtiltja, hogy ezentúl a legméltóságosabb Oltáriszentségről másképpen higgyen, tanítson, vagy prédikáljon, mint azt ezen rendelkezés kifejti és leszögezi. (Denzinger-FJ 1635)
|
Szentírás |
– Láttok engem, és mégsem hisztek
„Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. – Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek. (Jn6,35-36)
– Vannak köztetek, akik nem hisznek
Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd. Ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Botránkoztok rajta? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni. (Jn6,60-64)
– Ha valaki ellenkezőt tanít, mint Krisztus igéit, az felfuvalkodott
Ha valaki mást tanít, s nem követi Urunk, Jézus Krisztus üdvös szavait és az isteni tanítást, az felfuvalkodott és semmit sem ért. Betegesen vitázik, üres szóharcot folytat, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszindulatú gyanúsítás és olyan bomlott agyú, igazságot elferdítő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik. (1Tim6,3-5)